Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-22

240 Az országgyűlés képviselőházának 22 korlati része felfogásom szerint centrálisán teljesen nem kezelhető. Városokban különféleképpen, vidékeken megint széjjelosztva, megyénként és járásonként kell ennek történnie. Itt ugyanis nem elég az, hogy a kormány bizonyos összegeket rendelkezésre ibocsásson, hanem szükséges az is, hogy decentralizálva a segélyosztást, az egyes szervek a lehetőség szerint megállapítsák azt, hogy valóban kik a segélyre rászorultak, milyen időtől fogva és milyen mérvben. Ezért alakított a kormány megyénként is és járásonként a főispánok vezetése mellett ilyen segélybizottságokat, belevonva azokba természetesen a társadalomnak karitatív ügyekkel foglalkozó egyéneit és esetleges helyi szerveit is. Ugyanezzel a metódussal történnek a kiosztások a városokban is. Minden társadalmi szerv, különösen a karitatív intézmények, bevonattak ebbe az akcióba és bevonandók feltétlenül, hiszen ezeknek a segélyezési akcióknak helyi szempontból való összpontosítása nagyon szükséges. Eddig ugyanis nem egyszer előfordult az, hogy ugyanegy városban vagy körzetben különböző jótékony egyesületek működtek, egyik nem ismerte a másik működését, a hatóság nem ismerte egyiknek a működését sem, úgyhogy voltak olyan szerencsések, akik több oldalról részesültek segélyben, (Ügy van! a jobboldalon.) viszont voltak olyan szerényebbek, mondjuk pechesebbek, akik esetleg kimaradtak mindenből. (Ügy van! jobbfelől.) Ennélfogva a hatósági inségakció keretébe ezek a társadalmi egyesületek szerintem nemcsak gyakorlati szempontból vonandók be, hanem éppen a mondott szempontból is. Mármost itt vagyunk a szakszervezeteknél. Minthogy kétségtelenhez, hogy a szakszervezetekbe tömörült munkások között is sokan vannak, akik az inségakció keretébe bevonandók, tehát a most rendelkezésre álló összegnek köztük való szétosztását abban a mértékben, amilyen mértékben általában az akció másutt is folyik, ,a szakszervezetek vezetőségére bíztuk. Ügy a szakszervezetek vezetősége, mint más szervek, amelyek különböző vonatkozásban helyenként vidéken és a városokban a szétosztást hivatva vannak keresztülvinni, kötelesek pontos elszámolással szolgálni a, népjóléti minisztériumnak és időközben is a kormány részéről ellenőrzés alatt állanak. Amennyiben bármelyik szervezet a kiosztást és elosztást nem abból a teljesen objektív, tárgyilagos szempontból,^ az igazságnak megfelelően végezné, hogy kizárólag az Ínségre szorulás mérve a döntő, hanem bármi más szempont szerint, erre a kormánynak módja lesz az ellenőrzés által rájönni és természetes, hogy az inségakció további vezetését nem azokkal s szervekkel fogja továbbfolytatni, hanem más úton. Szófoahozták — azt hiszem, már Szilágyi Lajos képviselő úr és Rassay Károly képviselő úr is — azt, hogy itt neon természetbeni, hanem pénzbeli segély adatik. T. Képviselőház! Azt tartom, hogy ez kizárólag gyakorlati kérdés. Ha bizonyos, cél érdekében bizonyos összeg áll rendelkezésre, aikkor csak gyakorlati kérdés, hogy praktikusabb-e, a célnak megfelelőbb-e és a segélyre szorulton hogyan van jobban segítve, ha naturáliákban kapja azt a segítséget, vagy esetleg annak a naturáliának megfelelő összeget készpénzben kapja. Ezt nem elvi, hanem gyakorlati kérdésnek tekintem, amely 'általánosságban nem is bírálható mindig el. Adunk a vidéken is pénzsegélyt olyanoknak, akikkel ínségmunkát végeztetünk. A szakszervezetek képviselőivel nem folyt tárgyalás, hanem egyszerű tárgyilagos beszél. ülése 1931 november 17-én, kedden. getés. ök itt a városban a szétosztást célszerűbbnek látták készpénzben eszközölni, nem pedig naturáliáíbam Minthogy ez semmi nagyobb igényt nem támasztotx az államkincstárral szemben, mert csak arról az összegről volt szó, (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) amelyet nem készpénzben, hanem naturaliákiban bocsátott volna rendelkezésükre a kormány, és minthogy gyakorlati szempontból ők ezt célszerűbbnek tartották, tehát nem láttam indokát annak, hogy ez elől elzárkózzam. (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Ismétlem, hogy itt sem pénzbeli, sem naturáliákban való míunkanélkülisegélyről nincs szó. Itt az az ínségakció folytattatik le, amelyet a t. Képviselőház már nem egy ízben approbált, sőt sürgetett. Ennek keresztülvitelébe kapcsolódott bele egyelőre ilyen módon a kormány hozzájárulásával a szakszervezetek képviselete ftk Kérem, méltóztassanak ezt a bejelentést tudomásul venni. Elnök: Szilágyi Lajos képviselő úr^ a házszabályok 143. §-ának a) pontja alapján kért szót. A képviselő úrnak a szót megadom. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Be kell vallanom, megérdemlem, hogy a szociáldemokratapárt részéről brutális támadásban volt részem, mert csakugyan ezelőtt hét esztendővel — és hangsúlyozom, hogy hét esztendővel ezelőtt — beleestem abba a hibába, amelybe többen beleestek a pártvezérek ^közül, hogy egyes budapesti kerületekben levő pártkörökben a párttagok kívánságára megengedték a hazárd kártyajátékot is. Énnek a konzekvenciáját levontam, mikor rájöttem arra, hogy miivé fajul az elnöknek az ilyen engedékenysége, mert önmagam szorgalmaztam akkor, ezelőtt hét esztendővel, hogy ez megszüntettessék. Es azóta nem győzöm minden egyes politikusnak ajánlani azt a figyelmeztetést, vigyázzon, ha egyszer politikai pártkör élére áll, bele ne essék abba a hibába, amelybe — mondom — akkor, hét évvel ezelőtt többen beleestünk, mert akkor jogos az ilyen kifakadás és támadás, amelyben nekem is részem volt. En hét esztendő óta semmiféle körnek, klubnak és kaszinónak elnöke nem vagyok. Hét esztendő óta teljesen külön-, egyedülálló, pártonkívüli képviselő vagyok, talán éppen olyan tapasztalatoknál fogva, amelyeket mint pártelnök szereztem. A képviselő urak azonban, akik szívesen látott vendégei voltak pártkörömnek, és természetesen a pártkör bevételeiből rendezett evés és ivás... (Felkiáltások a jobboldalon és a középen: Ohó! — Elénk ellenmondás ok a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ki volt ott? Nevezze meg! Kik ettek potyára önnél? Tessék megmondani! — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Hazudik! — Derültség és felkiáltások a jobboldalon és a középen: Pinka! — Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök (csenget): Csendet kérek, képviselő urak! Büchler József képviselő urat sértő szavaiért rendreutasítom. Szilágyi Lajos: T. Képviselőház! Mindazok résztvettek, akik bármilyen alkalommal a demokratikus blokk intéző bizottságának ülésére az urak részéről delegálva voltak. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Soha! — Esztergályos János: Tessék megnevezni őket! Különben rágalmazó! Nem lehet így rágalmazni! Nem tűrjük az ilyen rágalmat! — Peyer Károly: Nem lehet mellékútra terelni a dolgot! Hallatlan! — Nagy zaj.)