Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-22

226 Àz országgyűlés képviselőházának 22 értesült arról, hogy a szakszervezetek útján a munkanélküliek segélyezésben részesülnek. r Erre vonatkozóan mélyreható vitába bo­csátkozni nem akarok, de annyit megmondani igen is tartozom, hogy megdöbbenéssel kellett értesülnöm arról, hogy a magyar törvényhozás termében akadt törvényhozó, aki kifogást emel az éhező, nyomorgó munkások anyagi támoga­tása ellen. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbalol­dalon. — Esztergályos János: Megdöbbentő! — Szilágyi Lajos: Ilyen törvényhozó nincs!*— Esztergályos János: Az éhező gyermekektől, éhező anyáktól sajnálja! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Szilágyi Lajos: Ne vicceljen már, Esztergályos képviselő úr! — Esztergályos János: Ez nem vicc! Idők jele, hogy itt valaki így mer beszélni! — Szilágyi Lajos: Ne vicceljen!) Elnök: Esztergályos képviselő urat kérem, maradjon csendben! Kabók Lajos: A magyarországi szakszer­vezetek a legutóbbi időkben körülbelül 28.000 munkanélkülit tartanak nyilván és feladat­körükbe tartozik az is, hogy a munkanélkü­liekről anyagiakban gondoskodjanak. Az el­múlt esztendőkben a magyarországi szakszer­vezetek két és fél millió pengőt fizettek ki se­gélyekre és amidőn olyan súlyosan alakult a munkanélküliség, mint ahogyan azt napjaink­ban látjuk, akkor igenis, kötelessége a kor­mánynak is gondoskodni arról, hogy a munka­nélküliek a kormány részéről is valamilyen segélyezésben részesüljenek. Bennünket megdöibbent az is, hogy a kor­mány ilyen módon véli elinitézihetőnek a munka­nélküliek segélyezését és nekünk igenis, meg kell mondanunk, hogy a segélyezésnek ezt a módját és mérvét kielégítőnek nem tartjuk. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mi továbbra is a mellett a követelésünk mellett állunk, hogy a munkanélküliek segélyezéséről törvényesen és intézményesen kell gondoskodni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és neon mondunk le azokról a követelésekről, .ame­lyeket itt számtalanszor szóvátettünk. Nem is tartom szükségesnek, hogy erről a kérdésről tovább beszéljek, hiszen a miniszter úr azokat a kétségeket, amelyeik ez ideig fennállani lát­szottak, eloszlatta, és ezzel egyelőre Szilágyi képviselőtársam felszólalása, azt hiszem, el lett intézve. Ezek után rátérve magának a jelentésnek vitájára, meg kell állapítanom, hogy amikor a miniszterelnök, ia 33-tas és a 6-os bizottság je­lentései feletti vita napok óta folyik és ami­kor az ellenzék felszólalásaiban a Bethlen­kormány felelősségre vonását követeli az el­viselhetetlen, a tűrhetetlen állapotok miatt, ak­kor a kormány mentőszónokai szinte egymás­után állanak fel és iparkodnak a felelősséget elhárítani, sőt már az is mutatkozik egyik­másik felszólalásában, hogy nemcsak elhárí­tani iparkodnak a felelősséget, hanem áthárí­tani törekednek és itt-ott felhangzik az a vád, hogy az ellenzék is közreműködött abban, az ellenzék is hozzájárult ahhoz, hogy ez a súlyos gazdasági válság ide alakult. Azt is mondot­ták, hogy a beruházások állandó és folytonos követelése kényszerítette a kormányt azokra a kiadásokra, amelyek megtörténteik és amelyek­nek következtében ez a súlyos gazdasági vál­ság kialakult. Erre vonatkozólag legyen szabad azt mon­danom, hogy elsősorban is ez az állítás nem felel meg a valóságnak. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Másodsorban meg kell álla­. ülése 1931 november 17-én, kedden, pítanom, hogyha mi követelünk is beruházáso­kat, azok a követelések mindenkor hasznos be­ruházásokra vonatkoztak, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Egy hang a szélsőbalol­dalon: Es nem pazarlásra!) amelyek a gazda­sági élet vérkeringését hivatottak felfrissíteni, amelyeik a mmnkátlanságot hivatottak csökken­teni és enyhíteni, (Ügy van! a szélsőbalolda­lon.) azonban a kormány könnyelmű, meggon­dolatlan, sőt az utóbbi 5—6 esztendőben pazarló pénzügyi gazdálkodása nem ilyen beruházáso­kat hajtott végre. (Ügy van! Ügy van! a szélső­baloldalon.) Mert 'hiszen lehet beszélni arról, hogy mi is idézte elő ennek az országnak romlását, és habár ezeknek a feltárása egyenként nagy Ősz­szeget nem is mutat, azonban összefogva és végeredményben mégis csak súlyos összeget je­lent. Mi nem követeltük a tihanyi halbiológiai intézetet, mi nem követeltük a lillafüredi kút­fúrást, a szállóépítkezéssel együtt. Hogy meny­nyire nem fizetődik ki az Í beruházás, azt mu : tatja a szálló bezárásának \ mye, mutatja a fú­rási lyuk betömésiének ténye; tehát hiába pocsé­kolták el erre az ország pénzét. A külföldi kol­légiumok, a. külföldi borpaloták, a túlmérete­zett felsőbbiskolák, SL szegedi Szent Márk-tér harangjával, orgonájával, ütőórájával, mise­ruhájával együtt, ezek mind hozzájárultak azokhoz a kiadásokhoz, amelyeket bátran mond­hatunk olyan kiadásoknak, amelyek ennek az országnak gazdasági életét nem mozdították elő. Avagy a lovaspólótársaság, a Magyar Lovar­egylet szubvencionálása, a különböző szövetke­zetek állami szubvencionálása: (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) ezek nem voltak azok a kiadá­sok, amelyek haszontalanul folytak el és ame­lyek nem járultak hozzá a gazdasági élet vér­keringésének felfrissítéséhezi (Esztergályos Já­nos: Az egyik oldalon solymászat és pólászat van, a másik oldalon pedig éhező százezrek!) Építettek elektromos áramfejlesztő telepet. Már annak idején megmondottuk véleményünket a Talbot-centráléról és most kétséget kizáróan ki­derült, hogy valójában arra a Talbot-centráléra, olyan formában, mint amilyen formában meg- , csinálták, semmi szükség nem volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Most a fővárosra rá akarják erőszakolni azt az áramtermelést, amelyet nem tudnak egyéb módon felhasználni. (Büchler József: Jó üzlet volt egyeseknek a Talbot­centrálé!) Elpocsékolták az állam pénzét arra, hogy építettek, átalakítottak. Átalakították a népjó­léti minisztériumot, pazarló módon berendezték és aki halandó odamegy, azért, hogy kétségbe­esett sorsán a népjóléti minisztérium segítsen, kétségbe kell esnie azon, hogy midőn elutasít­ják egy krajcár nélkül, akkor ott van egy fény­űzően berendezett palota, amely sehogyan sem áll összhangban azzal a nyomorral, amely ebben az országban található. (Weltner Jakab: Ezüst kilincsekkel!) A belügyminisztérium és a népjó­léti minisztérium szépít ési és átalakítási költ­ségei azok a beruházási tevékenységek, ame­lyek ennek az országnak ma állapotához hozzá­járulnak s erre vonatkozólag nem lehet mentsé­gül felhozni azt, amit előttem szólott Jánossy t. képviselőtársam mondott, hogy a mai reakciós kurzus uralmat össze akarja hasonlítani a régi római bölcsek uralmával és azt akarja bebizo­nyítani, hogy a Bethlen-kormány igaz, hogy törvényt sértett, de megmentette az országot, mint annak idején a rómaiak tették. Hát, t. Jánossy képviselőtársam, arra vonatkozólag, hogy ez az ország meg van-e mentve, különösebb

Next

/
Oldalképek
Tartalom