Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-22
224 Az országgyűlés képviselőházának % akik ott hajlongtak előtte és hozsannát kiáltottak az élő és hatalmas államférfiú előtt. Mondja-e ez a párt, hogy annak a miniszternek kormányzati politikája nélkülözte talán az etikai alapot,• nélkülözte a paritanizmust, amely miniszter tárcájának előadója éveken keresztül a magyar közélet egyik legkiválóbb, puritán, nem legpuritánabb, hanem igazán puritán, aszkéta felfogású és szociális gondolkozású férfia, Ernszt Sándor volt éveken keresztül; (Ügy van! — Taps a jobboldalon.) amikor azokat a nagy alkotásokat^ létrehoztuk, amelyek létrehozására Teleszky János ellenzéki politikus megállapítása szerint az akkori konjunktúra, az akkori gazdasági helyzet, az akkori egész magyar sajtó és közvélemény valósággal kényszerítette a kormányt. (Ügy van! jobbfelől.) Ha tehát pálcát törnek az urak ott a túlsó oldalon tíz év alkotásai, jogrendje, jogbiztonsága, külpolitikai sikere és puritanizmusa felett, akkor Önmaguk felett is pálcát törnek. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) T. Képviselőház! A takarékosságról is szeretnék pár szót szólni. (Helyeslés jobbfelől.) Nem szeretem a jelszavakat, pedig a magyar közéletben jelszavak uralkodnak. (Ügy van! jobbfelől.) Takarékoskodni mindig, még jó világban is kell. (Ügy van! jobbfelől.) Pazarolni, szórni a pénzt nem szabad s a takarékosságot már a szülői házból kell minden embernek magával vinnie az életbe. Miért csak most takarékoskodjunk, amikor a hét szűk esztendő ránk következik? Akkor kellett volna takarékoskodni, akkor kellett volna ^onnan is, innen is, meg mindenhonnan a takarékosabb, az óvatosabb gazdasági politikát hirdetni, amikor kissé jobb világ volt mindenkinek. (Sándor Pál: Hirdettük eleget!) ÉlnÖk: A képviselő úr beszédideje lejártJánossy Gábor: Mélyen t. Képviselőház! Csak legalább tíz percnyi meghosszabbítást méltóztassanak adni. Igyekszem azalatt befejezni. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni? (Igen!) A Ház a kért meghosszabbítást megadja. Jánossy Gábor: De addig nem mehetünk a takarékosságban, hogy példának okáért egy községi iskolának, amelybe kétszer annyi gyerek jár, mint amennyi beleférés a tanító kénytelen minden negyedórában kieregetni a gyereke-, ket az udvarra télvíz idején és valamennyi sarlaehba esik. — megtörtént — ne jusson 2000 pengő arra, hogy megmentsük egy falu gyermekeit az életnek, a jövőnek. Ennyire nem szabad menni a takarékosságban. (Ügy van! Ügy van! a jobb- és a baloldalon.) Nem szabad annyira menni a takarékosságban, hogy ne legyen hitel a kultuszminisztériumban arra, hogy à legszej gényebb felekezeti iskola, amelyet a fenntartó gyülekezet 400%-os pótadóval tart fenn, kapjon ajándékképpen egy térképet, a régi történelmi Magyarország térképét; nem lehetséges, hogy erre ne legyen fedezet. Ennyire nem mehetünk a takarékosságban és a 6-os bizottság iránt való minden elismerésem mellett is kérnem kell, hogy a 6-os bizottság ne a szigorú finánc szemével dolgozzék, (Ügy van! jobbfelől.) hanem a magyar közélet, a magyar jövő szívével kezelje ezeket a dolgokat, hogy például az Alföld öntözésének gigantikus tervét, amely biztosítaná a magyar föld szívének jobb jövőjét az öntözéssel, fásítással, telepítéssel, ridegen, egyszerűen keresztül ne húzza. Most nem csinálhatjuk meg, de nem szabad törölni a legközelebbi jövő programmjából. (Egy hang jobbfelől: Az utak!) Meg az utak, meg sok min. ülése 1931 november 17-én, kedden. den. Négy-Öt évvel ezelőtt utakat, iskolákat, népházakat, vásárcsarnokokat, meg nem tudom, mi mindent kívánt mindenki, (Egy hang jobbfelől: Vízszabályozást!) a legszélső baltól a legszélső jobboldalig, most pedig az a népszerű jelszó, hogy ezeket miért csináltuk; most következik a hozsannára a «feszítsd meg», amivel én nem tudok tartani. (Közbeszólás jobbfelől.) A fejsze nem országépítő eszköz, igaza van igen t. barátomnak; ezt a hasonlatot, amely mélységes igazságot tartalmaz, köszönöm neki. Pallavicini György őrgróf, mélyen t. képviselőtársam igen érdekes, értékes és különösen külpolitikai irányokat megjelölő felszólalására térek most rá. A külpolitikai résszel nem foglalkozom, mert ne sutor ultra crepidam — magyarul: csizmadia, maradj a kaptafa mellett, amihez értesz. (Derültség.) Pallavicini György őrgróf úr, igen t. képviselőtársam méltóztatott a történelmi jogfolytonosság helyreállításáról beszélni és azt követelte, követelvén egyúttal a történelmi törvényes magyar királyság helyreállítását is, amire én bátor voltam neki házszabályellenesen — ami, ismétlem, nagyritkán történik meg velem (Egy hang bal felől: Na!) — azt mondani: csak a területi integritás helyreállítása után. Ami a történelmi jogfolytonosság helyreállítását illeti, olyasmit nem kell helyreállítani, ami megvan. A történelmi jogfolytonosság helyreállítása a Friedrich-kormánnyal kezdődött. Friedrich István vezércikkeiről bárkinek bárminő lehet is a felfogása, — mert hiszen előre tudjuk, hogy Lillafüredről, meg a freskókról, meg a vezérlőakaratról van mindig szó valamennyi igazán szellemes, fullánkos vezércikkében — de azt a történelmi igazságot nem lehet elvitatni tőle, hogy a magyar banditauralom megszűnte után huszáros tempóval kezébe vette a hatalmat és az akkori szocialista kormánynak azt mondta: félre, mert ütök! Az akkori szocialista kormány félreállt, Friedrich István nem ütött, hanem helyreállította a történelmi jogfolytonosságot és az általános titkos választójog alapján, amelyről néhány szóval megint megjövendölöm, mikor fog bekövetkezni Magyarországon ... (Meskó Zoltán : A következő választásnál!) Ne méltóztassék elvenni előlem a gondolatokat, t. képviselőtársam. Elég az hozzá, hogy összeült az első nemzetgyűlés s helyreállította a történelmi jogfolytonosságot. Ezt elismerte nemcsak Magyarországnak, hanem a világnak is legnagyobb élő államférfia, gróf Apponyi Albert mélyen t. képviselőtársunk is, (Éljenzés.) mert hiszen méltóztatnak emlékezni, hogy a mostani országgyűlés megnyitása alkalmával tartott klasszikus Házelnöki beszédében egy nyilatkozatot méltóztatott tenni, amelyben mélyen t. képviselőtársunk kinyilatkoztatta, hogy a nemzet — mert hiszen minden jognak kútforrása a nemzet — 1920-ban igenis elismerte a mostani alkotmányos rend alkotmányosságát, törvényszerűségét és ő excellenciája a nemzet ítélete előtt meghajtotta ősz fejét. Még csak néhány szót, t. Ház. Örülök, hogy szerencsém van Strausz István igen t. képviselőtársamhoz is, mert igazságot kell neki szolgáltatnom. Hivatkozom Fráter Jenő t. képviselőtársamra, akivel együtt ketten hallgattuk, amikor az Állami Számvevőszék jelentéseit r a nyolcórás üléseken boncolgatta. Olyan óriási tudományos és gyakorlati szakszerűséggel tárgyalta, hogy Fráter Jenő igen i barátom egy órai hallgatás után úgy teleszívta magát számviteli tudományokkal, hogy kénytelen volt a
