Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-16

\i Àz országgyűlés képviselőházának 1 oltóságnak hosszú, megfeszített munka után sikerült csak eloltania. A másnap megejtett vizsgálat megállapította, hogy bűnös kezek gyújtották fel a házat. A rendőrség azonnal a legszélesebbkörű nyomozást indította meg ebben az irányban és munkája sikerrel járt, mert a gyújtogató szociáldemokratát sikerült letartóztatni.» (Malasits Géza: Matuska, mint kommunista! Fehérterrorista volt! — Peyer Károly: Hogyan szabad ilyeneket hivatalos jelentésbe belevenni? A butaságnak olyan foka ez, amit nem lehet már elbírni. — Zaj.) Elnök: Peyer képviselő urat ismételten rendreutasítom. (Propper Sándor: Csak szabad megjegyzést tenni?! — Reisinger Ferenc: Gyalázatosság!) Reisinger képviselő urat is rendreutasítom! (Reisinger Ferenc: Akkor is gyalázatosság!) A képviselő urat másodszor is rendreutasítom és ha így folytatja, a mentelmi bizottság elé való utasításra fogok a t. Háznak javaslatot tenni. Méltóztassék a képviselő uraknak nyugalmukat megőrizni. Buchinger Manó (tovább olvassa): «A József-kőrúton egy villamoskocsiban Fekete András notórius zsebmetsző, aki már huszonkétszer volt büntetve, ki akarta lopni Bárány Andor miniszteri tanácsos arany zsebóráját. Á miniszteri tanácsos azonban észrevette, hogy valaki^ a zsebében kotorász, megragadta a zsebtolvajt és átadta rendőrnek. Fekete András szociáldemokratát letartóztatták.» (Váry Albert: Mikor volt ez, kérem azt is megmondani! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Esztergályos János: A szellem ma is ugyanaz!) Buchinger Manó: Olyan időkben volt> amikor a szociáldemokrata munkásmozgalmat olyan alantas eszközökkel támadták, mint ezekben az időkben, ezekben a napokban. (Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Ezen a téren nem változott semmi!) En csak azt tartom csodálatosnak, hogy a magyar kormányzat nem tanult a múltból és nem tanult a történelemből. Akkoriban, amikor ezek^ a üldöztetések voltak, tanulhatptt volna már a kormányzat, mert Németországban ugyanazokban az időkben, vagy néhány esztendővel azelőtt megbukott az a híres kivételes törvény, amelyet a szocialisták ellen hoztak. Az öregedő Bismarck próbált egy időben ilyen eszközökkel és metódusokkal a szociáldemokrata munkásmozgalom ellen fellépni, ez azonban nem sikerült neki. Nem sikerült a történelmi fejlődéssel megindított S

árbaját befejeznie, a történelmi fejlődéssel ezdett harcában még &

f híres, nagy német Bismarck is alulmaradt és nekünk meggyőződésünk, hogy ha így folytatja, a Baranyából idehozatott Bismarck is meg fog bukni előbb, mint a szociáldemokrata mozgalom. (Mozgás.) T. Ház! A mai viszonyok között az ország népének jaját és panaszát meg kell hallgatni. Nem járja, hogy olyan időben, amikor százezrek nyomora olyan szívettépő és olyan nagy ebben az országban, akkor a munkásosztály ne szólhasson gyűléseken és egyéb megnyilvánulásokon. Amikor elviselhetetlen terheket és áldozatokat rónak a munkásosztályra, akkor nem előrelátó kormányzat az, amely el akarja a munkásnépet némítani. Nem elég az ínség, a nyomor? Korbács is kell és semmi egyéb? Amikor grófok, az önök osztálytársai beszélnek világrendek összeomlásáról, amikor a mi U'azsá gaink felé kénytelenek közeledni azok, akik az önök osztályához tartoznak, akkor a munkásnak hallgass? (Malasits Géza: Csak az «Elel'. ülése 1931 november 4-én, szerdán. •közi Szövetség»-nek szabad a gyülekezés! Majd besszélünk erről, miniszter úr! — Egy hang a jobboldalon: Ne tessék robbantani! Ott szegény ember is áldozatul esett!) Nem kell, hogy én rám hallgassanak. Hallgassanak egy igazán tizenhárompróbás konzervatív íróra, a Trianontól—Világosig című mű szerzőjére, Pethő Sándor doktorra... (Esztergályos János közbeszól. — Zaj) Elnök: Esztergályos János képviselő urat sértő közbeszólásáért rendreutasítom. (Kabók Lajos: Jelentkezzék az a gyáva!) Kabók Lajos képviselő urat szintén rendreutasítom. (Malasits Géza: Valaki azt mondta mifelénk, hogy: ne tessék robbantani! — Zaj.) Malasits Géza képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni! Buchinger Manó: ... aki megbélyegzi azt a politikát, amely nem tartja panaszoknak azokat a panaszokat, amelyek a nép millióinak sóhajain keresztül törnek a közvéleménybe. Fethő állapítja meg művében, hogy az a po; litika, amely köztudattá és állambölcselyti elvvé tette azt a felfogást, hogy ami nem kérdés az országgyűlésen, az nem kérdés a közéletben sem, egyik alapvető oka lett a történelmi Magyarország összeomlásának. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A magyar nép, amely a nyomorúságnak, az éhezésnek, a szegénységnek egy háborús időszakát és háború uiáni évtizedét szenvedte el, egy újabb hét szűk esztendő, egy újabb koplalási időszak előtt áll ennek a kormányzatnak a jóvoltából. Ezekben az időkben illenék a munkásosztály érzelmi világán nem taposni (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és a munkásosztály felé megértéssel közeledni. Még nem volt statárium, amikor a honvédelmi miniszter úr egy hangos nyilatkozatot adott közre, amelytől csak azt mondhatom, hogy a tényleges állapotnak nyilatkozat még ritkán mondott olyan élesen ellent. Ebben a nyilatkozatban szinte hetykeséggel azt mondotta a honvédelmi miniszter úr, hogy a nyugalom ebben az országban biztosítva van. Lz ugyanakkor volt, amikor egy szus'Z alatt ki jelentette, hogy munkanélküli segélyről pedig senki se álmodlék ebben az országban. Hát erre én csak azt kell, hogy mondjam, hogy a honvédelmi miniszter úr téved; ilyen történelmi időkben, ilyen viszonyok között bármennyi neki a fegyvere, nincs megvédve ez az ország. Ezért csak azt lehet mondani, hogy az ilyen lovagló-ostor politikából elég volt és annak vége is kell, hogy legyen, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Az angol munkásosztály a múlt napokban választási vereséget szenvedett, igen nagy választási vereséget, ellenben el tudom képzelni, hogy az az angol munkásosztály azért továbbra is megtartja hitét az evolúcióban, a demokráciában; de kellene, hogy végre az urak is megértsék, hogy a bolsevizmus nem 1917-ben született, a bolsevizmus a háborúelőtti abban az évtizedben született, amikor Sztolipin, ez a cári véreb akasztatott, börtönökbe és Szibériába küldetett embereket. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon) Ennek meg nem látása és negligálása olyasvalami, amire már nem lehet azt mondani, hogy a magyar úriosztály nem tanulékony. Erre azt kell mondani, hogy a magyar úriosztály feladta jövőjét, nem bízik jövőjében, hazárdot játszik az országgal, nemcsak a saját érdekeivel. Ilyen értelemben mi kötelességet teljesítünk, amikor ezzel az intelemmel a kormányzat felé fordulunk és c^ak annyit mondunk az ország viszonyaira való