Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-22

214 Az országgyűlés képviselőházának í menő arányban pusztítja^ hiszen látju'k, hogy az exiszteneiák egymásután mennek tönkre és vannak foglalkozási agak, amelyek abban a harcban, amelyet az állam az exiszteneiák ellen folytat, teljesen elpusztulnak. így pusztult el az egész magyar jóhírű gabonakereskedelem, amely az egész világgal összeköttetésben állott. Elpusztult azért, mert a Futura kezébe adták a magyar gabonakereskedelmet. (Ügy van a baloldalon.) Az iparosok és kereskedők gyűlésein olyan hangok hallatszanak, amelyek végre kell hogy eljussanak az illetékesek fülébe is. A legutóbbi általános kiisiparosgyűlésen a budapesti és vidéki iparostestületek vezetői azt a határozatot hozták, hogy amennyiben a kormányzat iparosés keres'kedőellenes működésével fel nem hagy, és meg nem szűnnek azok az intézkedések, amelyek az iparosokat és kereskedőket exisztenciájulklban támadják meg, az ipartestületeik elnökei nem fogják tovább viselni a felelősséget mindazért, ami történlik és az ipartestületek vezetői äz egész országban egyöntetűen lemondanak állásukról. Három tényező ellen van az egész ország iparos- és kereskedőtársad almának kifogása. A legelső a közterheik nagysága, a második a közüzemek kérdése és a harmadik a szövetkezetek problémája. Mindhárom kérdést nagyon gyakran hoztuk ide esztendőkön keresztül, {Bródy Ernő: Hiába!) amikor még nem volt olyan katasztrofális a baj. Ezek közül a legelsőt, a forgalmi adó kérdését akarom ma néhány szóval megemlíteni. Nem igaz, bogy a forgalmi adót 2%-ról 3%-na emelték fel, ellenben igaz, hogy a forgalmi adót az eddigi 2%-ról 11, 12, sőt 15%-ra emelték fel. A forgalmi adó ugyanis a kisiparosoknál és és a kiskereskedőknél r esztendők óta átalányozva van. Es ez az átalányadó nem 2%-a volt eddig sem a forgalomnak, hanem annyi, amennyit a forgalmiadóellenőrök ki tudtak verni az iparosból és a kereskedőből, annyit kellett nekik megfizetni. Vannak az országban helyek, ahol például 100 pengő forgalom lután eddig 10 pengő átalányt fizetett az iparos, most pedig, minthogy egyszerűen nyomtatványokat küldöttek szét, 100 pengő után 15 pengő forgalmi adót kell fizetniük, ami nem 3%-os, hanem 15% -os forgalmi adónak felel meg. Tekintettel a rendelkezésemre álló rövid időre és minthogy főként a szövetkezetekkel akarok foglalkozni, a közüzemekre vonatkozólag csak egy rövid megjegyzést teszek. Esztendők óta korbácsolják innen a Képviselőházból a közüzemeket. Valamennyi város közgyűlésén az iparosok és kereskedők panaszkodnak, állandó küldöttségben járnak a miniszterekhez. Az eredmény mindig egy-egy miniszteri ígéret, nyilatkozat, a tényleges helyzet azonban az, hogy ezek nemcsak hogy nem gondolnak a leépítésre, hanem mindenütt raktárakat töre•kesznek a mai nehéz időkben is beszerezni, (Bródy Ernő: Húzzák az életüket!) hogy ezek adják meg nekik a további életlehetőséget. (Bródy Ernő: Öncélok lettek!) En ma főképpen a szövetkezetekre óhajtom felhívni a kereskedelmi, miniszter űr figyelmét. Meggyőződé"sem szerint — és az egész világon ez a felfogás •^- a szövetkezeti rendszer nem a polgári gazdagsági rendszer, hanem igenis a kollektív gazdasági rendszer megjelenési formája. Nálunk a szövetkezetek esztendőkön keresztül, ; főként az utóbbi tíz esztendőben éppen a polgári szövetékezetek, óriási mértékben fejlődtek, mégpedig "fejlődtek állami támogatással, (Bródy Ernő: . ülése 1931 november 17-én, kedden. Állami pénzből!) igenis, állami pénzből. Valahányszor egy szövetkezet megrendült, mindig állami pénzből szanálták, (Kun Béla: Sok pénz elúszott!) ami azt jelenti, hogy nem elég, hogy a szövetkezetek a kisiparnak, a kiskereskedelemnek, általában az iparnak és kereskedelemnek konkurrenciát csináltak, (Jánossy Gábor: Vannak ipari szövetkezetek is!) hanem ezenkívül még ezt a konkurrenciát állami pénzen csinálták, az iparosok és kereskedők pénzén, az általuk fizetett adóból. Mert mi történik? Ha végig méltóztatik menni ma Budapesten, Budapest környékén, vagy a városokban, mindenütt ott méltóztatik látni a nyakra-főre megszűnt kereskedések helyében az újonnan kinyitott szövetkezeti boltokat, (Bródy Ernő: Állami pénzen!) amelyek konkurrenciát csinálnak a fűszeresnek, mert fűszert árulnak, a textilesnek, mert textilt árulnak, az asztalosnak, mert koporsót árulnak, a suszternek, mert cipőt árulnak, a szabónak azért, mert ruhát árulnak. A helyzet ezeknél a szövetkezeteknél nemcsak az, hogy állami pénzen csinálnak konkurrenciát, de ezenkívül még hatósági jelleget is színlelnek azért, r mert ezeknek a szövetkezeteknek igazgatóságában ott ülnek a magas minisztériumok képviselői, ott ül a pénzügyminisztérium kiküldöttje, ott ül a kereskedelemügyi minisztérium kiküldöttje és mondhatnám, hogy például a Köztisztviselők Fogyasztási Szövetkezetében nincs egyetlen olyan minisztérium sem, amely igen magasrangú tisztviselőjével képviselve ne volna. Ez a legsúlyosabb mértékben kifogás alá esik véleményem szerint azért, mert hiába méltóztatik hangoztatni, hogy úgy a közüzemekben,^ mint pedig a szövetkezetekben ezek a magas állami tisztviselők azért ülnek ott, hogy ellenőrizzenek, én merem állítani, hogy ezek ott nem ellenőriznek, mert háromhavonként egyszer jelennek meg az igazgatósági üléseken és ott a tantiémeket felvéve, sem ,a tantiémek felvételekor, sem pedig akkor, amikor háromhavonként az igazgatósági üléseken megjelennek, ellenőrzést nem végezhetnek. (Strausz István: Tantiémeket is kapnak?) Hogyne, természetesen kapnak. így itt felmerül az a fontos államerkölcsi kérdés, hogy azok a magasrangú állami tisztviselők, akiknek az államot kellene képviselniök, akiknek a feladatuk az volna, hogy ezeket a szövetkezeteket hivatalból ellenőrizzék, mit csinálnának abban az esetben, ha az államileg támogatott és államilag pénzelt szövetkezetek közül valamelyik összeomlana? Ebben az esetben őket terheli az anyagi- és erkölcsi felelősség azért, mert az államot nem értesítették idejében a szövetkezet anyagi helyzetéről, vagy pedig ők odafent ellenőrző hatáskörükben a minisztériumokban további előterjesztést fognak tenni a minisztériumoknak arra, hogy legyen szíves és az állam támogassa újból ezeket a szövetkezeteket. Az én felfogásom szerint az egész polgári társadalom katasztrófája volna, ha a magyar kisipar és a magyar kiskereskedelem összeomlanék. A magyar kisipar és a magyar kiskereskedelem tagjai az államhoz hű elemek, akik soha, semmiféle forradalmi mozgalomban rés'zt nem vettek, akik már foglalkozásuknál fogva is az államnak és a polgári társadalomnak az oszlopai. Méltóztassék végignézni azon, hogy Szovjet-Oroszországban ma már a polgári társadalom valamennyi oszlopa elkorhadt. Szovjet-Oroszországban ma már mindenki, az egész volt tisztviselői kar, az egész volt katonatiszti kar, az egész volt nagybirtokososztály a szov-