Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-21
Az országgyűlés képviselőházának 21. kának kell bélyegeznem, ami már egyenesen demagógia: a kultúrával szemben. (ügy van! jobbfelől.)^ Ne felejtse el a képviselő úr, hogy Olaszországban a Cinquecentóban lehetett sok hiba a politikában, lehetett sok hiba: a gazdasági életben, de Olaszországnak nagyságát a Cinquecentóban a művészek alapították meg és Olaszország nagysága négyszáz éven át eb^ bőL élt. Olaszország nemcsak nemzeti nagyságát,, de egyik fontos gazdasági tőkéjét .4a itt szerezte, mert Olaszországot mint mutatványosbódét éppen a művészek nagyszerű teljesítményeinél fogva használják ki. (Zaj a baloldalon.) Es — igen t. képviselőtársam — amikor ön azt mondja, hogy ez az ország leszegényedett, (Mojzes János: Nézzék meg azon a freskón őseinket, bocskorban állnak ott!) elismerem, ;hogy őseink bocskorban jártak, mint igen t. képviselőtársam mondja, akkor fel kell hívnom a figyelmet, hogy ebben az országban minél nagyobb lesz a szegénység, minél nagyobb lesz a hajtannál nagyobb szükség van az erkölcsnemesítő művészetekre. (Ügy van! jobbfelől.) Minél nagyobb lesz a gazdasági krízis és minél .nagyobb a szegénység, az lesz a mi kapitáliánk, amely bennünket egyenlő félként állít oda a külföldi kultúrnemzetek közé. Ha valaha szükség volt arra, hogy áldozzunk műveszeti célokra, állítom, — talán frivolnak« hangzik — most még fokozottabb mértékben kellene kulturális és művészeti célokra áldozni, egyrészt erkölcsnemesítési, ébrentartási szempontból, másrészt ipedig azért, hogy amikor igenis, koldusként állunk oda külföldi f hitelezőink elé, akkor mégis ekvivalens félként állhassunk oda, mint ennek az Európának egyik kitűnő és nagyszerű kultúrnemzete. (Propper Sándor: Az új kormányt mikor fogják falramázolni %) Igen t. képviselő úr talán nem tudja azt, hogy Magyarországon még nem volt export, Magyarország még sem gazdasági, sem kereskedelmi kapcsolatait sem t vehette fel a külfölddel, amikor a magyar művészet már úttörőként harcolt odakint. (Ügy van! jobbfelől.) Akkor a magyar művészet előtt már mindenütt meghajoltak és ez hirdette ennek a nemzetnek nagyszerűségét. Ezt a heroikus munkát egy kis, alig ötszáz főből álló tábor végzi. Ennek a nagyszerű rendeltetésnek • életképességét, ennek a nagyszerű tábornak létjogosultságát kétségbevonja a képviselő úr akkor, amikor meg akarja vonni ettől a tábortól az életet. Igenis állítom, hogy ebben az elszegényedett országban, amikor a magántőke ebben a rettenetes viharban a saját fáját igyekszik .menteni, nincs hova mennünk. Amikor a mecénások a saját bajaikkal vannak elfoglalva, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) akkor nekünk csak az államhoz lehet mennünk, akkor nekem az államtól kell kérnem, hogy egy freskót festessen, mert az igen t. képviselő úr és a magánember az ő kétszobás lakásában nem festethet ilyent. {Zaj a baloldalon. — Propper Sándor: Mégis ráértek volna a haláluk után megörökíteni őket! — Jánossy Gábor: Majd akkor önöket örökítik megl) Ne tessék elfelejteni, hogy ez a.mellett a nagy erkölcsi tőke mellett egy igen nagy gazdasági íőke is; ne tessék elfelejteni, hogy ennek a magyar társadalomnak^ és a mi gazdasági életünknek ők voltak művészi diplomáciájukkal azok a tagjai, akik a kapcsolatokat megteremtették a külföldön. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ebből profitál a tőke, ebből profitál a kereskedelem, ebből profitál hírben, dicsőségben ez a magyar nemzet. (Propper- Sándor: A téma volt szerencsétlenül megválasztva! ~ Esztergályos János: Ennek a belese 19$1 november 13-án, pénteken. 203 szednek nagyon cinóber színe van! — Derültség. — Meskó Zoltán: Maga meg nagyon zöld! — Élénk derültség és taps a jobboldalon és a középen. — GyÖmörey Sándor: Ez egyszer találó volt! — Esztergályos János: Nagyon oinóbor színe van!) En meg vagyok győződve róla, hogy igen t. képviselőtársaim végeredményben nem kívánhatják, hogy ennek a kitűnő, illusztris társaságnak csak a proletariátus legyen a célja. Végeredményben^ nem lehet önöknek az a céljuk, hogy ez a társadalom és a művészet teljesen proletarizálódjék és munkanélküli legyen. Mert ha ez a cél, akkor ezzel ezt a célt el fogják tudni érni. De én azt hiszem, hogy itt, aki kezét a szívére teszi és ezért a magyar nemzetért aggódik és aki magyar nemzet jobb jövőjének kialakításán dolgozik, az igenis vigyáz arra % hogy minden kulturális szükséglet kielégítessék és minden ember a maga posztján ennek az országnak dicsőségéért dolgozhassák. (Sándor Pál: Ha van pénz! — Propper Sándor: Már látom, hogy az új kormány freskóját ön akarja megfesteni! — Esztergályos János : Ügy látszik ! — Meskó Zoltán : Propper nélkül nem gilt a freskó! Rajta kell lennie! -Esztergályos János: Hiába lármázik, nem lesz rajta! Fogadjunk, hogy nem lesz rajta! Mert akkor már ellenzékbe jön!) Elnök: Csendet kérek. (Meskó Zoltán (Esztergályos János felé): Magát saját költségemen festetem 1 meg! — Elénk derültség. — Esztergályos János: Nem lesz Meskó rajta! — Meskó Zoltán: A költségemen festetem meg magát, hadd lássa az utókor, hogy ki volt! Magát direkt költségemen festetem meg! — Derültség. — Jánossy Gábor: Hamar szaván fogni! (Esztergályos János felé): Rendeld meg, sok pénzbe kerül!) Csendet kérek! (Meskó Zoltán: Engedjék meg, hogy befejezze a beszédét!) Andaházi Kasnya Béla: Engedjék meg, hogy még egyetlenegy úgynevezett krassz példára hívjam fel képviselőtársaim figyelmét, miután igen gyakran kifogásolták a Collegium Hungaricumok sorsát és kiadásait és miután hallottam, hogy még az én pártomban is vannak olyanok, akik ezt a költséget nem tudják teljesen helyeselni. Engedtessék meg tehát, hogy a Collegium Hungaricumok tulajdonképpeni rendeltetésére rámutassak. (Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Nagy Emil képviselőtársam három vagy négy nappal ezelőtt, Kornis Gyula képviselőtársam nagyszerű beszéde alkalmából (Éljenzés jobbfelől.) azt a megjegyzést tette, hogy ő nem volt arra utalva, hogy Collegium Hungaricumba menjen (Felkiáltások jobbfelől: Saját szerencséje!) és nem tartja ezt létjogosultnak, mert ő saját költségén volt kint. (Felkiáltások jobbfelől: Ez a demokráciái) Igen t. képviselőtársaim, soha demokratikusabb elgondolás nem vezette a kultuszkormányt, mint ennek megalapításakor. (Jánossy Gábor: TTgy van!) Éppen az volt a szándék, hogy az, aki nincsen olyan helyzetben, mint Nagy Emil képviselőtársam, (Ügy van! Ügy van! jobbfelől.) de a képessége, kiváltsága megvan, tekintet nélkül arra, hogy milyen szegény, milyen viszonyok között él, (Dinnyés Lajos: De amikor nincsen kenyér!) oda juthasson, fejleszthesse tudását és tanulhasson. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldnlon: A protekciósok! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. (Erőűi-Harrach Tihamér: Nézzék meg, hogy Berlinben milyen eredményeket értek el ifjaink! — Propper Sándor: Hiába beszél, nincs üres freskó-hely!)
