Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-21
Az országgyűlés képviselőházának 21. Héjj Imre jegyző: Andaházi Kasnya Béla! Andaházi Kasnya Béla: T. Ház! Régi parlamenti szokásnak kívánok eleget tenni, amikor az előttem szólott képviselő úr szavaiba igyekszem bekapcsolódni, sajnos azonban, nem tudok azon a gondolatmeneten haladni, mert olyan eltérés van az egyes fejtegetésekben a képviselő úr teóriáját illetően, amelyben — azt hiszem — a Háznak igen kevés tagja osztozkodik. Nem kívánok az igen t. képviselő úrral alkotmányjogi vitába elegyedni, azonban abban az alkotmány ozó nemzetgyűlésben, amelyben a képviselő úr is ott volt és én is ott voltam, ez a nemzet a maga szuverenitásánál fogva szabta meg az alkotmányát. Éppen az ön egyik legkitűnőbb embere, Rakovszky István mondotta a Ház megnyitása alkalmával, hogy ezzel Magyarország alkotmányos élete folytatódik. Ezért kénytelen vagyok kijelenteni, hogy Magyarország ideiglenes alkotmányt nem ismer, mert Magyarország nemzete szuverén. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon.) Ami pedig a képviselő úr másik felfogását illeti, hogy minden tekintetben politikai szempontokra igyekszik rávezetni ennek az országnak gazdasági válságát, ne méltóztassék rossz néven venni, ha egy más szempontot kívánok itt a Ház előtt feltárni. Lehet, hogy a gazdasági életre egy politikai intézkedés káros behatással járhat, azonban méltóztassék elhinni, hogy a súlyos gazdasági élet sokkal súlyosabb befolyást gyakorol a politikára, mint az, vice versa- A mai gazdasági helyzetet egyedül és kizárólag a magyar kormányzati rendszerre visszavezetni. —' ne méltóztassék rossz néven venni — ezt én csak rabulisztikának tekinthetem, ímert ha végignézek Európa államain, ezt a betegséget mindenütt ott találom, pedig nem Bethlen Istyán áll valamennyi ország kormányának az élén. Igen t. Képviselőház! Logikailag azt hitte volna az ember, hogy ebben a gazdasági krízisben azok fognak jol járni és azok fogják megmenteni életüket, akik a háborúban nem vettek részt. Ezzel szemben azt látjuk, hogy ez az általános gazdasági krízis átment minden ország határán. Csak egy fényes példát akarok ennek bizonyítására felhozni, azt, hogy a háborúban felfokozott termelés, amely a háborús szükségletek kielégítésére készült, s amely úgyszólván évek alatt a semmiből növekedett, olyan túrprodukciót termelt, amelynek értékesítése a háború után lehetetlenné vált. Hogy csak egy példát mutassak, itt áll Spanyolország példája. Aki elolvassa a «La crise agricole»-t, a Népszövetség jelentését, az egy nagyon érdekes példát lát. Spanyolországban a háború előtt úgyszólván semmi indusztria nem volt. Spanyolország a háború adottságánál fogva, mint nem harcoló fél, hadseregszállító lett. Egy év alatt szinte elképzelhetetlen indusztriája nőtt, viszont a háború befejezése után ott állt óriási termelésével, de nem volt értékesítési lehetősége. Szóval bekövetkezett az, hogy a nagy kapitáliákra épített nagytermelés szükségessége egyik napról a másikra megszűnt, am?nek természetszerű következménye volt az, hogy csak Madridban 3G.000 munkanélküli lett egyik napról a másikra. Ezek fényes bizonyítékai annak, hogy akik a háború profitjára voltak berendezkedve, még azok is ennek a rettenetes gazdasági krízisnek igáját nyögik. Kétségtelen, hogy ennek a túltermelésnek természetszerű következménye a fogyasztási és értékesítési krízis. Ha mindehhez még hozzátesszük azt, hogy ebben a háborúban 30 millió Mese 1931 november 13'án, pénteken. 201 ember esett el, —• statisztikailag kimutatható — 30 millió fogyasztó esett el, akkor tehát méltóztassék elképzelni, hogy amikor az egyik oldalon megnő a termelés, a másik oldalon a fogyasztók fei.vevőképessége csökken, akkor ebből keletkezik az a bizonyos krízis, amely tekintet nélkül minden állami, politikai határra, minden országot egyaránt végig seper. (Weltner Jakab: Fogyasztó van ma is! Elég fogyasztó van! Abban nincs hiány!) Igen t, képviselőtársam, ezt önnek elhiszem és ezt nem is vontam kétségbe. (Weltner Jakab: Pénzben van hiány! Fogyasztó van! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Andaházi Kasnya Béla: Mindezek ellenére nagyon sokan azt mondják, hogy a termelés és fogyasztás, illetve az értékesítés viszonyából előállt e krízis egyidejűleg gazdasági krízis, illetve a tőke krízisét, illetve végét jelenti. Nekem nem ez az álláspontom, mert mindaz a vita, amely ma folyik, hogy vájjon aranyalap maradjon-e továbbra az értékmérő, vagy bármilyen más egység, én szerintem a kapitalista világrend és a kapitalista termelés szempontjából irreleváns. Mert míg emberi erő, míg tehetség, zsenialitás és emberi szorgalom • van, ezek már magukbanvéve olyan kapitáliák, amelyek mindenkor a kapitalista termelés szolgálatában maradnak. Szerintem tehát azt, hogy itt egy kifejezett kapitalista termelési csőd van, állítani nem lehet. Mindenkor meg fog maradni a tőkének vezető és — sajnos — diszponáló ereje is. Kétségtelen, ebben a képviselő úrral egy nézeten vagyok, de éppen a jelenben és a múltban szerzett tapasztalatok alapján meg kell szűnnie a tőke öncélúságának, mert elképzelhetetlen, hogy a tőke és az erkölcs ne együtt kamatozzék. Meg kell szűnnie ennek a mai lehetetlen helyzetnek, mert a tőkének az emberi szolidaritásra és az emberi humanitásra kell épülnie, mert ez az egyedüli erkölcsi tőkésítési lehetőség. Hogy a tőke mennyire Öncélú, annak illusztrálására csak egy példát kívánok felhozni. (Büchler József: Rosszul ismeri atőkéseket!) T. Ház! Ha átnézem a gépfejlődés statisztikáját, nagy meglepetéssel látom, hogy a szórakozásra és az emberi kényelem fokozására, illetőleg annak szolgálatára ; csak 11*5% gép készült, mert valamennyi gépezet az emberi munkának, az úgynevezett munkabér árának a redukálására készül. A termelés mindenkor a munkabérrel, mint a legnagyobb .rezsivel volt kénytelen számolni és ennek a munkabérnek a redukálására állította be szükségszerűleg a gépet. Amikor a gép és az emberi mechanizált agy már felmondta a szolgálatot, hozott új rendszereket, mint például a Bedeaux-rendszert, amely ismételten újabb fokozott kihasználása volt a munkaerőnek, tekintet nélkül arra a, minimális rezsire, amelyet feltétlenül az észszerűség szempontjából is figyelembe kellett volna venni, és ez a minimális rezsi a munkás létminimumát biztosító összeg. T. Ház! Eber Antal igen t. képviselőtársam igen helyesen mutatott rá arra, hogy milyen helytelen, ha a gazdasági élet terén hozzá nem értéssel olyan intézkedések történnek, amelyek nem állanak összhangban a gazdasági és kereskedelmi törvények alaptételeivel. Ezt azonban megfordítva is állítom, mert amint eddig a világon mindig és mindenkoron a kínálat és kereslet egymásközti viszonya szabályozta az áru értékét, ugyanakkor . ma a tröszt és a kartell mesterségesen befolyásolja az árképződést. Szóval amikor az egyik oldalon a szabadkereskedelem híveinek vallják magu30*
