Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-21
Az országgyűlés képviselőházának 21. dik meg éjszakára, mert hogy lakik, azt valóban nem lehet elmondani egy olyan házról, ahol átlag 12 személy jut egy szobára. Es ez a lefelé csúszás egyre erősebben szorítja ki a legalulra szorult rétegeket a hajlékból. A népjóléti miniszter úr tehát tegye félre összes aggodalmait, amelyekkel eddig a téli kilakoltatások felfüggesztését megtagadta és adjon védelmet az üldözötteknek.' Elsősorban terjessze ki a védelmet, a kötött forgalmú lakásokra vonatkozó intézkedéseket a felszabadított lakásokra is. A felszabadítás annakidején két feltevésen alapult. Az egyik az volt, hogy a lakásépítési magántevékenységre serkentőleg fog hatni, a másik pedig az volt, hogy számoltak egy javuló gazdasági helyzettel. Nos, egyik sem állott be. 1927 óta nem volt olyan arányú magánépítkezés, amelyik a lakbérekre megfelelően csökkentő hatást gyakorolt volna, s a gazdasági életben sem 1927 volt a mélypont. Nos tehát illogikus, hogy miért részesül nagyobb védelemben az, aki 1927 október 31-én hurcolkodott be, mint az, aki két nappal később, november 2-án foglalta el a lakást. Ma a szabadforgalma lakások közül hetenként 100—150 kilakoltatási ügy kerül a bíróság elé. Kérdezze meg a miniszter úr az eljáró bírákat, mi a véleményük arról, hogy a szociális szempont egyáltalában nem kerülhet szóba a megítélésnél. Kérdezze meg azt, hogy mit várnak ők a téltől, hiszen ha ez a dolog így folytatódik, akkor azoknak a bíráknak életbiztonsága sincs biztosítva, hiszen a nyomorúság köde elborítja az agyakat. Az a szerencsétlen, akit a paragrafusok alapján a bíró kénytelen kiköltöztetni, nem fog disztingválni, az nem fogja elképzelni magának azt, hogy a bíró nem igazságot hoz, hanem az uralkodó hatalom törvényét alkalmazza; az nem fogja mérlegelni azt, hogy hiába volna a ibíróban emberi szolidaritás és szociális érzés, a bírónak kötelessége befogni a fülét és bekötni szemét, hogy az előtte állónak a sorsa ne befolyásolja őt az ítélkezésben akkor, amikor a paragrafus neki mást parancsol. A miniszter úr egyszer már nyilatkozott arról, hogy ezen a területen visszafejlesztő szándékai vannak. A szanálási törvény erre módot és lehetőséget is ad neki. En nem tudom tehát, hogy ez a bejelentés miért süllyedt el, s hogy ki fogta le a miniszter úr kezét, de nem is keresem. Most csak rámutatok arra, hogy ez most már a végső perc. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Adjon a miniszter úr az eljáró hatóságok kezébe egy olyan féket, amelylyel a szociális igazságot legalább megközelíthetik, ha már ebben a társadalmi berendezkedésben el nem érhetik. Adjon a miniszter úr zsilipet a kilakoltatási áradat ellen, mert neki elsősorban kell ismernie azt az elvet, hogy aki megszületett, annak joga van az élethez, és ez a jog az elsőrendű életszükségletek kielégíthetésének biztosítását követeli, tehát a táplálkozáson kívül a lakást is és a ruházkodást is. Igen t. Képviselőház! Az állam nagyon szigorúan bünteti a csirázó élet elfojtását. Társadalmi akciók prémiumokat adnak a sokgyermekes anyáknak. Tessék tehát gondoskodni arról, hogy aki megszületett, az itt élelmet és lakást találhasson, mert máskülönben ez a társadalom nem moshatja le magáról azt a vádat, hogy az emberben való túltermelés kell a sovén nacionalizmusnak hiúsági szempontokból, a militarizmusnak ágyútölteléknek és a kapitalizmusnak a munkanélküli tartaléksereg felduzzasztására. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszter úr függessze fel a téli kilakoltatásokat. Es itt ne hivatkozzanak a ülése 1931 november 13-án, pénteken. 185 magántulajdonra, nemcsak azért, mert ezt a fogalmat az utolsó évek gazdálkodásában az egész világon igen alaposan megtépázták, hanem azért is, mert ebben az időben nagyon veszedelmes játék a tűzzel brutális szemléltető oktatást adni arról, hogy a kapitalista társadalomban a vagyontulaj don megelőzi az élettulajdont. (Ügy van! Ügy van!— Taps a szélsÖbaloldalon.) Elnök: A népjóléti miniszter úr kíván nyilatkozni. Ernszt Sándor népjóléti és munkaügyi miniszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) A t. képviselőtársam azt mondotta, hogy nyugodt emésztŐk vannak közöttünk. Azt hiszem, nincsenek most ilyenek, mert olyan rendkívül nehéz és súlyos állapotok vannak, hogy a társadalom minden tagja kivétel nélkül szolidáris abban és érzi azt, hogy roppant súlyos körülmények között élünk. Nem is igen ismerek én olyan rétegeket, amelyek könnyű szerrel túltennék ezen magukat és tovább élnének vígan. Az, hogy a minisztérium kénytelen volt a társbérlőrendszert kitalálni, természetesen egy kínos állapot. Az én elgondolásom szerint azonban a társbérlőrendszer nem úgy valósítandó meg, hogy két család lakjék egy helyiségben. (Büchler József: Négy család is lakik egy helyiségben!) A mi telepünkön nem. Tény az. hogy ez a rendszer imég így is kínos állapptot hoz létre, mert hiszen ha- az egyik bérlő kénytelen keresztül járni a másik bérlőnek a konyháján vagy szobáján, ez mindenesetre embertelen és kínos állapot. Az állami nyomorúság azonban olyan borzasztó nálunk, hogy nekünk elsősorban természetesen azt kell tekintetbe vennünk, hogy az állam exisztálni legyen képes, és sajnos, mi folyton, napról-napra abba a helyzetbe kerülünk, hogy újabb és újabb viszszafejlesztést kell eszközölnünk. Hogy a helyzet ilyen, az mindnyájunknak egyformán fáj. Az urak talán azt fogják mondani, hogy a miniszter itt úgy beszél, mintha jószívű lenne, és nem tesz semmit. De méltóztassanak elhinni, egy bizonyos képtelenség előtt állunk ezekben a kérdésekben. Ami a lakásügyek terén fennálló jelenlegi állapotot illeti, az tényleg valamivel rosszabb, mint a tavaly ilyenkor fennállott állapot. Szeptember hónapban jobb volt a helyzet, de az a. könnyebbülés, amely szeptemberben látszott, megint megromlott és — beismerem — jelenleg tényleg rosszabb a helyzet. Ami a kilakoltatások kérdését illeti, ezeknél a lakásügyi biztos a legnagyobb lelkiismeretességgel jár el, és iminél inkább közeledünk a zord idő felé, annál kevésbbé engedélyezi a kilakoltatást. (Kabók Lajos: Egyáltalában nem szabadna ilyenkor megengedni!) A tavalyi esztendőben is elfordult, hogy 5—6 kilakoltatás történt egy napon, az idén valamivel több van. (Kun Béla: Hova helyezték el a kilakoltatottakatt — Zaj.) A kilakoltatottaknak tavaly mindig tudtak helyet adni és fedél alá tudták őket juttatni. Az idén kissé félelmetesebb az állapot, mert tényleg úgy van, hogy a szükséglakások és a telepi lakások túlságosan zsúfolva vanna 1 ' s most a tél elején nekem valóban félnem kell attól, hogy sokkal nehezebb lesz a dolog. Ezért természetesen a fővárost is felszólítottam, hogy a férőhelyekkel takarékoskodjék és minden férőhelyre vigyázzon. (Büchler József: Az t ön pártja törölte a székesfőváros költségvetéséből a szükséglakások építésére felvett összeget! — Zaj.) Mondom, én felszólítottam a fővárost és kényszerítem minden erkölcsi erővel, ami rendelkezésemre áll, hogy feltétlenül csinálja meg 28*
