Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.
Ülésnapok - 1931-20
170 Az országgyűlés képviselőházának 20. Kérem én teljesen objektíve és tárgyilagosan akarom ismertetni egyes képviselőtársaim felszólalásait — ugyanebben az ülésben a következőket mondja: (Halljuk! Halljuk! a joboldalon és a középen. — Olvassa): «Elismerem, mint az ellenzék egyik harcoló tagja, hogy a kultuszminiszter úrnak az ország szellemi nívójának emelése körül igen nagy érdemei vannak. Elismerem, hogy az utóbbi nyolc év alatt jobban haladtunk a népiskolák tekintetében, mint ezelőtt ötven év alatt. (Tovább olvassa): «Meg vagyok győződve arról, hogy az, amit a kultuszminiszter úr programra gyanánt előírt, a jövőben is programm marad, és a t. miniszter úr ne vegye rossz néven, ha mi ellenzékieskedünk; csak azért tesszük, mert nem bírja el az ország, de — mondom — ez a programm a jövőben is mindenkor irányadó lesz, úgy a Képviselőházra, mint arra nézve, aki a miniszter úr utódja lesz ebben a vörös székben.» (Meskó Zoltán: Utólag előrelátni könnyű! — Derültség.) Szilágyi Lajos t. képviselőtársamról nem is akarok megemlékezni. (Felkiáltások balfelöl: Pedig ott van az egységespártban! — Kállay Tamás: Az a mi emberünk! — Derültség.) A kultusztárca részletes vitájánál Gál Jenő volt az, aki a képzőművészetek jobb dotálását sürgette. Kabók Lajos volt az, aki a kultusztárca költségvetésébe tételeket kívánt beállítani a munkássportegyesületek támogatására. A bizottságban, amikor a kultusztárca költségvetését tárgyalták, Várnai Dániel volt képviselő úr (Zaj a jobboldalon.) nemcsak a nyolcosztályos népiskola felállítását sürgette, hanem azt is kívánta, hogy minden községben létesítsenek iparostanonciskolát. {Zaj. — Fráter Jenő: Várnai már nincs itt. Az egyedüli katona volt a szocialisták közül. — Szeder Ferenc: En is az voltam, véletlenül! — Fráter Jenő: A képviselő urat még nem ismerem. — Derültség, — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Östör József: Az 1930/31. költségvetés tárgyalása folyamán Kassay Károly képviselő úr (Rassay Károly: Azt hiszem, tévedés lesz! — Derültség.) éppúgy, mint az előző költségvetés tárgyalása folyamán Hunyady Ferenc gróf képviselő úr, volt az, aki a kultuszminiszter urat támadta, (Rassay Károly: Akkor rendben van! Már megijedtem! — Rubinek István: Lesz még olyan is! — Derültség.) és kifogásolta a kultusztárca költségvetését, de a képviselő úron kívül mindazok a képviselő urak, akiket felsoroltam eddig és akiket még fel fogok sorolni, a kultuszminiszter úr működéséről csak a legnagyobb elragadtatásai és hódolattal beszéltek. Legfeljebb azt kifogásolták, hogy kevés volt a tárca költségvetése. (Zaj.) Kéthly Anna képviselőtársunk például a klinikák jobb dotálását sürgette. Peyer Károly ugyancsak ezt sürgette, sürgette továbbá a munkássportegyesületek támogatását és az állami képvásárlást. (Erdélyi Aladár: Micsoda? — Lázár Miklós: Ki sürgette? — Zaj.) Peyer Károly. (Rassay Károly: A freskók vásárlását! — Jánossy Gábor: Nyomorenyhítés! Nagyon helyes! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Östör József: Ne méltóztassék azt gondolni, hogy az egyetemi kérdésben c c upán az előbb megnevezett ellenzéki képviselő urak voltak azok, akik kifogásolták ezeket. A költségvetés bizottsági tárgyalása során örffy Imre képviselő úr volt az, aki az egyetemek címénél szóvátette a látszólagos aránytalanságot a népoktatással kapcsolatban. Itt volt maga Kornis Gyula is, aki az általános vitában felszólalt és kii ej tette, hogy az egyetemi építkezéseknek most ülése 1931 november 12-én, csütörtökön. már véget kell vetni és a meglévő egyetemeket kell konzerválni. A kultusztárca tekintetében ennek működésére a koronát Gaal Gaston t. képviselőtársam tette fel. {Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Azt hiszem, hogyha őt citálom, akkor a mélyen t. ellenzék teljesen megnyugodhat a történtekben. Elnök: Kérem a képviselő urat, méltóztassék beszédét befejezni. A képviselő úr beszédideje lejárt. (Felkiáltások: Halljuk! Halljuk! Ezt még meghallgatjuk! Meghosszabbítjuk!) Csendet kérek! Östör József (olvassa): «Ezeknek előrebocsátása után.» — mondotta a képviselő úr — «a magam részéről kötelességem a falu népe és a párt nevében, amelyet képviselek, a miniszter úrnak legteljesebb elismerésünket nyilvánítani azért a népoktatási politikáért, (Gaal Gaston: TTgy van! Vállalom!) amelyet az országban inaugurált, amelyet a legnagyobb energiával és szeretettel vitt keresztül és amelyben én a magam részéről és az a párt is, amelyhez tartozni szerencsém van, a magyar nemzet jobb jövőjének egyik reményteljes oszlopát látom. (Rubinét István: Pedig ez nem megy ingyen! Ez pénzbe került!) Lehet kritizálni a miniszter úr működését sok irányban, hiszen általában minden olyan kormányférfi, aki sokat alkot, nagyon természetes, hogy a legkülönbözőbb érdekszférákba nyúl bele s a legkülönbözőbb kritikáknak lesz mindenkor az alanya. Nem^akarok belemélyedni azonban a kérdésekbe, — őszintén megvallva nem is értek annyira hozzá, hogy magasfokú kulturális kérdésekben a másam kritikáját felelősségem tudatában messze kiterjeszteni merném — hogy helves volt-e az az egyetemi politika, az a felsőbb oktatási politika, amelyet talán kissé nagyobb erővel inaugurált a miniszter úr, mint azt az _ ország anyagi helyzete megengedte volna; a jövő ebben is meg fogna hozni a döntést. (Rassav Károlv: Már meghozta! — Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Már meghozta a döntést. — Egy hang jobbfelől: Nem erre a jövőre célzott! — Zaj.) r Lehet, hogy ebben is a miniszter úrnak száz százalékig igaza volt. Egyet azonban kénytelen vagyok kijelenteni, és pedig azt, hogy a legteljesebb elismeréssel látiuk, fogadjuk a mi'niszter úrnak azt a politikáját...» stb. A költségvpté^t a képviselő úr elfogadta. Elnök: Kérem, méltóztassék befejezni beszédét. Östör József: Befejezem. En is azt mondom, t. Képviselőház, amit Gaal Gaston képviselő úr mondott: a jövő fog erről dönteni, nem az a jövő, amely május hónapot két-három hónap múlva követi, hanem az a jövő fog igazságos kritikát mondani, amelv még előttünk áll, amely történet szempontból, nem pedis* pártok viaskodása és elfos-ulteága tüzében ítél. (Ügy van! Üay van! jobbfelől.) Sem mi, sem önök t. képviselő urak, (Zaj.) a jövő fog 1 dönteni arról, hogy a mi alkotásaink, amely ezt a kultuszpol^tikát inaugurálta, helyesek voltak vagy nem. (Rassay Károly: De addig is fizetni kell! Miből? - Zaj.) A jelentéit elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a, középen. — A szónokot számosan üdvözlik. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Szólásra következik? Pakots József jegyző: Gróf Hunyady Ferenc! Gr. Hunyady Ferenc: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Engedjék meg, hogy az előrelátás N köteles gondosságával már most egy negyedórás meghosszabbítást kérjek. (Helyeslés.)
