Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1931 november 12-én, csütörtökön, 155 fontos, azt akartuk, Hogy a Nemzeti Bank a kormánytól teljesen független gestiót vihessen. (Gaal Gaston: Ki csinálta az alapszabályokat?) Azt látjuk, sajnos, hogy a Nemzeti Bankban nincsen megállapodott álláspont. Ahány referens, annyi álláspont van, és igen sok kérdésben homlokegyenest ellenkezik a Nemzeti Bank álláspontja a kormánynak, vagy pedig az állami hivatalos intézmények álláspontjával. így például méltóztatnak tudni, hogy mi történik most az állatkivitelnél. Méltóztatnak tudni, hogy az Exportintézetnél, amely végeredményében országos intézmény, a földművelésügyi kormány azon az állásponton van, hogy minimális devizát kell beszolgáltatni. Két hónapig ez így is ment mindenkinek a tudtával. Most az exportőröket egyszerre ellepik a nagy gazdasági előkészültséggel rendelkező detektívek és szorgalmasan kutatják, hogyan merték ilyet cselekedni, hogyan merték a devizát pengővé átalakítani a külföldön és ott felvenni az úszó pengőt, amivel igen hazafias dolgot cselekedtek, hogyan merték ezt behozni és a gazdák között szétosztani, hogyan merték ezzel az állatárakat emelni, amikor ez papíron tilos, de két hónapon keresztül tudva végeztetett. Bocsánatot kérek, egy jegybanknak, egy nemzeti banknak, erőteljes és komoly politikára van szüksége. A jegybank nyilván azért nem készült fel a megfelelő gazdasági politikára, mert mindig abban a kényelmes helyzetben és tudatban volt, hogy a fonthoz van kötve. Most ez a fonthoz való megkötöttség nyilván egy kis megrendülést, módosulást szenvedett és itten állanak tanácstalanul és olyan kérdésekben, amelyekben egy napról a másikra kellene dönteni, — mert hiszen nem lehet várni az r exporttal egy pillanatig sem, — hetekig várják azt a megszabadító tanácsot, r amely tanács azonban sehonnan sem jön és közben exportunk teljesen tönkremegy. Én igen komolyan ajánlom a kormány figyelmébe a Nemzeti Bankkal való törődést. Ott egységes álláspontnak kell végre kifejlődnie, mert ha ez így megy tovább és detektívek elbírálására bízzuk, hogy mikor kell beavatkozni egy valutakérdésbe és mikor nem, akkor teljesen tönkremegy a kereskedelem, tönkremegy az ipar^ tönkremegy a mezőgazdaság. Amikor elkészült az a bizonyos rendelet, amely a devizabeszolgáltatásról szól, akkor szándékosan nem^ az ügyész kezébe tettük le az iniciativát, azért, mert az ügyész csak paragrafust nézhet, viszont közgazdasági szakértelemmel csak a bank bírhat. Az iniciativát tehát szándékosan a bank kezébe tettük le. Most mi történiki A bank az iniciativát nem használja, nem tudta megtartani magának azt a hatalmat, amely hatalom pedig a kezébe adatott és rábízza a bankpolitikát, a devizapolitikát a rendőrségre. Ezen egyik napról a másikra változtatni kell. mert félek, hogy egész kivitelünk ezen fog megdőlni és ezen fog megbukni. (Lázár Miklós: Ne adjanak devizát a banánra és kaliforniai almára! — Kóródi Katona János: Mondja meg a kereskedőknek! — Erődi-Harrach Tihamér: Es ne is fogyaszszák!) T- Ház! A 33-as bizottság javaslatára a kormány egyes gazdasági ágaknak bizonyos védelmet adott, ez a védelem azonban egyoldalú és az egész országra nézve káros, ha az ki nem terjesztetik az iparra, a kereskedelemre, a tisztviselőosztályra és a szabadpályán levőkre is. Hiszen nemrégiben, még a háború elején voltak ilyen intézkedések, és ha jól emlékszem, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. azért a mii valutánk a háború elején egyáltalában nem ingott meg és százszázalékig jótékonyan érvényesültek ezek a védőintézkedések. Nem tartom helyénvalónak, hogy egyik társadalmi osztály szolgálja a másikat és egyik foglalkozási osztály szolgáljon a másiknak, azért igen kérem, hogy ezeket a védőintézkedéseket méltóztassék sürgősen kiterjeszteni, mert ha nem terjesztendők ki, akkor visszafelé sülnek el és azok sem fognak belőlük semmit sem élvezni, akik ma védelemben részesülnek. T. Ház! Állapítsuk meg, hogy ez a gazdasági válság ma a gépek problémája. Nem zárkózhatunk el az elől, ami a szemünk előtt játszódik le, hogy a találmányok napról-napra több és több embert szorítanak ki munkahelyéről. Erről beszélni kell, mert ez a jövő problémája. (Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy a mezőgazdasági válság nem állana itt előttünk, ha a traktorok Kanadában és — azt hiszem — Oroszországban is ezer- és százezerszámra nem dolgoznának és nem nyomnák ki az embert a munkahelyéről. Ezt a folyamatot (megállítani nem igen fogjuk tudni. De ha már az a helyzet, hogy a gép dolgozik az ember helyett, akkor olcsóbbnak kell lennie a termelésnek és az embernek jobban kell élnie, mert hiszen a gép dolgozik helyette. Ezzel szemben mi történik? Az a gép dolgozik, dolgozik annyit, amennyit elfogyasztani nem lehet, kiszorítja az embereket munkahelyükről és azok a gép munkája folytán nemhogy jobban élnének, de egyáltalában nem tudnak megélni. (ErŐdi-Harrach Tihamér: Ez a fogyasztási krízis!) Ez termelési krízis, fogyasztási krízis és jövedelemelosztási krízis. Ez a jövő problémája. Aki ezt a problémát meg fogja oldani, az megmentette a gazdasági életet. Amíg ezt a problémát meg nem oldják, addig sínylődni fogunk, meglesznek a nagy ellenhatások a különböző társadalmi osztályok között és nem lesz nyugalom, mert hiszen a túltermelés, a kis produkció és az emberfelesleg egymást állandóan öli és egymást kizárja. Sajnálom, az időm letelt. En^ meg vagyok: győződve a kormány jó szándékáról, tudomásul veszem a jelentést és remélem, hogy azokat az indítványokat, amelyek ma .már — azt hiszem — az egész Házban visszhangra találnak, a kormány magáévá fogja tenni. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: Tisztelettel kérem beszédidőmnek negyedórával való meghosszabbítását. (Helyeslés) Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadja. Magyar Pál: T. Ház! Szívesen kapcsolódnám bele előttem szóló t. képviselőtársam be,szédébe, azonban őszintén bevallom, hogy én Kozma Jenő t. képviselőtáxsamhan a városi polgárság olyan exponált képviselőjét látom, akitől a mai nehéz időkben a kormánypártok közötti pártpolitikai enyelgés és n múlt terméketlen területein való elkalandozás helyett szívesen hallottam volna azoknak a problémáknak kidomborítását, amelyek ebben a pillanatban a legerősebben kell, hogy érdekeljenek bennünket. Erős hiányát éreztem annak... (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Magyar Pál: ... hogy a város exponált képviselőjének szavaiból nem éreztem ki azt a szomorú tényt, hogy ma már nemcsak a pe24