Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-20

Az országgyűlés képviselőházának 20. ülése 1931 november 12-én, csütörtökön, 155 fontos, azt akartuk, Hogy a Nemzeti Bank a kormánytól teljesen független gestiót vihes­sen. (Gaal Gaston: Ki csinálta az alapszabá­lyokat?) Azt látjuk, sajnos, hogy a Nemzeti Bankban nincsen megállapodott álláspont. Ahány referens, annyi álláspont van, és igen sok kérdésben homlokegyenest ellenkezik a Nemzeti Bank álláspontja a kormánynak, vagy pedig az állami hivatalos intézmények álláspontjával. így például méltóztatnak tudni, hogy mi történik most az állatkivitel­nél. Méltóztatnak tudni, hogy az Exportinté­zetnél, amely végeredményében országos in­tézmény, a földművelésügyi kormány azon az állásponton van, hogy minimális devizát kell beszolgáltatni. Két hónapig ez így is ment mindenkinek a tudtával. Most az exportőrö­ket egyszerre ellepik a nagy gazdasági elő­készültséggel rendelkező detektívek és szorgal­masan kutatják, hogyan merték ilyet csele­kedni, hogyan merték a devizát pengővé át­alakítani a külföldön és ott felvenni az úszó pengőt, amivel igen hazafias dolgot cseleked­tek, hogyan merték ezt behozni és a gazdák között szétosztani, hogyan merték ezzel az ál­latárakat emelni, amikor ez papíron tilos, de két hónapon keresztül tudva végeztetett. Bocsánatot kérek, egy jegybanknak, egy nemzeti banknak, erőteljes és komoly politi­kára van szüksége. A jegybank nyilván azért nem készült fel a megfelelő gazdasági politi­kára, mert mindig abban a kényelmes hely­zetben és tudatban volt, hogy a fonthoz van kötve. Most ez a fonthoz való megkötöttség nyilván egy kis megrendülést, módosulást szenvedett és itten állanak tanácstalanul és olyan kérdésekben, amelyekben egy napról a másikra kellene dönteni, — mert hiszen nem lehet várni az r exporttal egy pillanatig sem, — hetekig várják azt a megszabadító taná­csot, r amely tanács azonban sehonnan sem jön és közben exportunk teljesen tönkremegy. Én igen komolyan ajánlom a kormány figyel­mébe a Nemzeti Bankkal való törődést. Ott egységes álláspontnak kell végre kifejlődnie, mert ha ez így megy tovább és detektívek el­bírálására bízzuk, hogy mikor kell beavat­kozni egy valutakérdésbe és mikor nem, ak­kor teljesen tönkremegy a kereskedelem, tönk­remegy az ipar^ tönkremegy a mezőgazdaság. Amikor elkészült az a bizonyos rendelet, amely a devizabeszolgáltatásról szól, akkor szándékosan nem^ az ügyész kezébe tettük le az iniciativát, azért, mert az ügyész csak pa­ragrafust nézhet, viszont közgazdasági szak­értelemmel csak a bank bírhat. Az iniciativát tehát szándékosan a bank kezébe tettük le. Most mi történiki A bank az iniciativát nem használja, nem tudta megtartani magá­nak azt a hatalmat, amely hatalom pedig a ke­zébe adatott és rábízza a bankpolitikát, a devizapolitikát a rendőrségre. Ezen egyik nap­ról a másikra változtatni kell. mert félek, hogy egész kivitelünk ezen fog megdőlni és ezen fog megbukni. (Lázár Miklós: Ne adjanak devizát a banánra és kaliforniai almára! — Kóródi Katona János: Mondja meg a kereskedőknek! — Erődi-Harrach Tihamér: Es ne is fogyasz­szák!) T- Ház! A 33-as bizottság javaslatára a kor­mány egyes gazdasági ágaknak bizonyos vé­delmet adott, ez a védelem azonban egyoldalú és az egész országra nézve káros, ha az ki nem terjesztetik az iparra, a kereskedelemre, a tisztviselőosztályra és a szabadpályán levőkre is. Hiszen nemrégiben, még a háború elején voltak ilyen intézkedések, és ha jól emlékszem, KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. azért a mii valutánk a háború elején egyáltalá­ban nem ingott meg és százszázalékig jótéko­nyan érvényesültek ezek a védőintézkedések. Nem tartom helyénvalónak, hogy egyik társa­dalmi osztály szolgálja a másikat és egyik fog­lalkozási osztály szolgáljon a másiknak, azért igen kérem, hogy ezeket a védőintézkedéseket méltóztassék sürgősen kiterjeszteni, mert ha nem terjesztendők ki, akkor visszafelé sülnek el és azok sem fognak belőlük semmit sem él­vezni, akik ma védelemben részesülnek. T. Ház! Állapítsuk meg, hogy ez a gazda­sági válság ma a gépek problémája. Nem zár­kózhatunk el az elől, ami a szemünk előtt ját­szódik le, hogy a találmányok napról-napra több és több embert szorítanak ki munkahelyé­ről. Erről beszélni kell, mert ez a jövő problé­mája. (Ügy van! a jobboldalon.) Méltóztassék elhinni, hogy a mezőgazdasági válság nem ál­lana itt előttünk, ha a traktorok Kanadában és — azt hiszem — Oroszországban is ezer- és száz­ezerszámra nem dolgoznának és nem nyomnák ki az embert a munkahelyéről. Ezt a folyama­tot (megállítani nem igen fogjuk tudni. De ha már az a helyzet, hogy a gép dolgozik az em­ber helyett, akkor olcsóbbnak kell lennie a ter­melésnek és az embernek jobban kell élnie, mert hiszen a gép dolgozik helyette. Ezzel szem­ben mi történik? Az a gép dolgozik, dolgozik annyit, amennyit elfogyasztani nem lehet, ki­szorítja az embereket munkahelyükről és azok a gép munkája folytán nemhogy jobban élné­nek, de egyáltalában nem tudnak megélni. (ErŐdi-Harrach Tihamér: Ez a fogyasztási krí­zis!) Ez termelési krízis, fogyasztási krízis és jövedelemelosztási krízis. Ez a jövő problé­mája. Aki ezt a problémát meg fogja oldani, az megmentette a gazdasági életet. Amíg ezt a problémát meg nem oldják, addig sínylődni fogunk, meglesznek a nagy ellenhatások a különböző társadalmi osztályok között és nem lesz nyugalom, mert hiszen a túltermelés, a kis produkció és az emberfelesleg egymást állandóan öli és egymást kizárja. Sajnálom, az időm letelt. En^ meg vagyok: győződve a kormány jó szándékáról, tudomá­sul veszem a jelentést és remélem, hogy azokat az indítványokat, amelyek ma .már — azt hi­szem — az egész Házban visszhangra találnak, a kormány magáévá fogja tenni. (Elénk he­lyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a kö­zépen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Magyar Pál! Magyar Pál: Tisztelettel kérem beszéd­időmnek negyedórával való meghosszabbítá­sát. (Helyeslés) Elnök: Méltóztatnak megadni? (Igen!) A Ház megadja. Magyar Pál: T. Ház! Szívesen kapcsolód­nám bele előttem szóló t. képviselőtársam be,­szédébe, azonban őszintén bevallom, hogy én Kozma Jenő t. képviselőtáxsamhan a városi polgárság olyan exponált képviselőjét látom, akitől a mai nehéz időkben a kormánypártok közötti pártpolitikai enyelgés és n múlt ter­méketlen területein való elkalandozás helyett szívesen hallottam volna azoknak a problémák­nak kidomborítását, amelyek ebben a pillanat­ban a legerősebben kell, hogy érdekeljenek ben­nünket. Erős hiányát éreztem annak... (Zaj. — Halljuk! Halljuk!) Elnök: Csendet kérek! Magyar Pál: ... hogy a város exponált képviselőjének szavaiból nem éreztem ki azt a szomorú tényt, hogy ma már nemcsak a pe­24

Next

/
Oldalképek
Tartalom