Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19 .; Kérem válaszom tudomásul vételét. (Helyeslés jobb felől és a középen.) Elnök : Méltóztatnak a választ tudomásul venni ? (Igen !) A Ház a választ tudomásul veszi. Sorrend szerint következik Propper Sándor képviselő úr interpellációja a kereskedelemügyi miniszter úrhoz az ipar nyersanyagellátása tárgyában. A jegyző úr fel fogja olvasni az interpelláció szövegétPatacsi Dénes jogyző (olvassa) : «Interpelláció a kereskedelemügyi miniszter úrhoz az ipar nyersanyagellátása tárgyában. Hajlandó-e a miniszter úr tájékoztatni a Házat, hogy milyen eszközökkel és hogyan kívánja biztosítani az ipar nyersanyagbeszerzését ? Van-e tudomása a miniszter úrnak arról, hogy a nyersanyaghiány egyre nagyobb méreteket ölt, és ha a kormány a szükséges intézkedéseket sürgősen nem teszi meg, az üzemszünetelés és a munkanélküliség még növekvő mértékével kell Számolni?» Elnök : Propper Sándor képviselő urat illeti a szó. Propper Sándor : T. Képviselőház ! A kérdést, amelyet itt felvetek, rendkívül fontosnak tartom. Maga a probléma kettős jelentőségű. Vannak gazdasági és vannak szociális vonatkozásai is ; azonkívül szorosan összefügg a munkanélküliség külön roppaat nagy problémájával. A munkanélküliség már most is és már régen is félelmetes arányokat öltött, és a munkanélküliek száma egyre szaporodik. És ha tekintetbe vesszük azt, hogy Magyarországon a szakszervezeteken kívül senki sem törődik a munkanélküliekkel, hogy sehova nem fordulhatnak, sehol segélyre nem számíthatnak, sehol támogatást nem kapnak, akkor azt kell mondanom, hogy ez a kérdés, ez a probléma igen-igen nagy és körültekintő megfoatolást igényel. Méltóztassanak figyelembe venni azt, hogy a munkanélküliek alamizsnakenyéren tengődnek, és a romlás igazi jele és legfájdalmasabb tünete az, amikor a termelés hősei rungyosan munka után loholnak, munka nélkül, kereset nélkül vannak és ott sorakoznak a különböző népkonyhák előtt várva azt az alamizsnaadományt, amelyhez hozzájuthatnak, vagy az elöljáróságoknál ácsorognak, ahol az erre vonatkozó utalványra kénytelenek várakozni. Ezen a fájdalmas hiányon nem lehet segíteni azzal, amivel kísér eteznek : azokkal a kolduló hadjáratokkal, azokkal a kolduló plakátokkal, amelyeket a minap adott ki a székesfőváros polgármestere, nem lehet ezen a problémán segíteni- Ezen csak kétféleképen lehet segíteni, amit mi már oly sokszor, oly sokféle változatban mondottunk el. Elsősorban azzal, hogy munkához kell juttatni a munkanélkülieket ; másodsorban azzal, hogy akik mégsem juthatnak munkához, azokat kötelező biztosítás alapján intézményes segítségben részesítik. Van azonban a nyersanyagbeszerzésnek, az ipari termelés folytonosságának közgazdasági vonatkozása és jelentősége is. Minden értéknek a produktív munka az alapja. Ahol nincs produkció, ott nincs élet. ott nincs az életnek célja, nincs az életnek folytatása. Azt hiszem, nem mondok vele újat, a kereskedelemügyi miniszter úrnak különösen nem, ha azt mondom, hogy a magyar ipari termelés ezidőszerint veszélyeztetve van. A mi iparunk túlnyomórészt feldolgozó ipar, amelyben rendkívüli módon rá vagyunk utalva a külföldi nyersanyagok behozatalára- Ez a nyersanyagszükséglet nincs ezidőszerint biztosítva. Riasztó hírek, tünetek és tények mutatják, hogy az ipari termelés mind jobban összezsugoütése 1931 november 11-én, szerdán. 131 rodik. Üzemeket leépítenek, munkásrajokat elbocsátanak, üzemek beszüntetésére készülnek. Állandó a fenyegetés, hogy a már amúgy is igenigen alaposan összezsugorodott magyar ipari termelés még jobban össze fog zsugorodni, ami szociális szempontból, de nemzetgazdasági szempontból is rendkívül veszedelmes. A nyersanyagkészlet az én információim szerint maximálisan négy-öt-hat hétre van biztosítva, de csak a mellett a redukált munkáslétszám mellett, amellyel már régen dolgoznak. A mai redukált üzemmenet mellett is csak néhány hétre van nyersanyagunk. így pl. ugyancsak jó információk alapján a nyersbőrkikészítés kapacitásának csak 30%-át tudja produkálni, a vegyiipar túlnyomórészt szünetel a külföldi nyersanyagok hiányában, a faipar alig dolgoztathat, a vasipar erősen korlátozva van, és a textilipart is nagy veszedelem fenyegeti. Tudomásom van ugyan arról, hogy bizonyos akciók vannak folyamatban, hivatalosan és magánúton is, nincs azonban tudomásom arról, hogy ezeknek az akcióknak valamelyike már is sikerrel járt volna, vagy pedig a közel jövőben sikerrel kecsegtetne. Már pedig ha valamelyik, akár hivatalos, akár magánúton végrehajtott akció, nem jár gyors sikerrel, akkor az egész magyar ipari termelést a megszűnés veszedelme fenyegeti. A hibákat ebben a pillanatban nem kutatom, de egy-kettőre rá kell mutatnom, mert e nélkül nem v olna teljes a kép. Ezek közül a hibák közül az egyik az, hogy a kormány devizapolitikája is nagy mértékben hátráltatja az ipari nyersanyagok beszerzését. A kormány a maga kivételes rendelkezéseivel követeli az export-valutákat, de viszont nem látja el, vagy csak igen kis részben látja el import-valutával az ipari üzemeket- Ez lehetetlenség, ez így nem tartbató fenn. Egyrészt azoktól az üzemektől, vagy termelési ágaktól, amelyek még tudnak exportálni, az exportált árukért az exportvalutákat büntetés terhe mellett bekövetelni, másrészt az üzem folytonosságához szükséges nyersanyagok beszerzésére az import-valutákat ki nem utalni, vagy csak igen kis részben kiutalni: ez azt jelenti, hogy az ipari termelésnek meg kell szűnnie. Hogy az ipari termelés már ma is csak tengődik, azt tudjuk; de hogy az ipari termelés teljes megszűnése mit jelent az ország, a nemzet gazdasága szempontjából, azt is nagyon jól tudjuk, különösen ma, amikor az államháztartás a maga fennmaradásának, a maga egyensúlyának súlypontját túlnyomórészt a kereseti és közvetett adókra fekteti. Tessék ezzel a ténnyel számolni, és én nagyon szeretném, ha az én tisztán közgazdasági és szo: ciális aggodalmaimra és az ezekből eredő kérdéseimre kielégítő választ kapnék. Értsük meg, t. képviselőház és mélyen t. miniszter úr, hogy ennek a kérdésnek megoldása nemcsak a munkások érdeke; mindenesetre a munkaadók érdeke is. Fájdalmas látni napról-napra ujabb és ujabb gyárkémények füstjének az elmaradását, fájdalmas látni ujabb és ujabb munkásrajok elbocsátását, fájdalmas látni még a béke világból megmaradt erős teljesítőképességű magyar ipar öszszezsugorodását. Ezen a helyzelen minden lehetséges módon segíteni kell. Nem régen történt meg, hogy egy meglehetősen előkelő textilárúgyár főtisztviselői valutakihágást követtek el állítólag azért, hogy ennek a kihágásnak a segítségével tudják beszerezni a szükséges nyersanyagot. Ez azonban nem lehet bázis, nem lehet alap. Nem tudom, hogy mi történt ezzel az üggyel — nem is ezt teszem most szóvá — csak igen érdekesnek tartom, hogy a lapok az első napokban igen szóles mederben foglalkoztak a kérdéssel, azután 2—3 nap múlva elhallgattak- Engem ez az ügy