Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

Az országgyűlés képviselőházának 19, Gál Jenő: Vegyük az esetet a maga szomorú egyszerűségében. Tényleg egy a törvénnyel súlyos összeütközésbe került bűnös fiatal emberről volt szó, akiről azt írja az erdélyi Tabéry Géza iró (Kelemen Kornél: Döntő faktor?) hogy a mozik látása és a ferde nevelés és mindaz, ami evvel jár, abnormissá tette gondolkodását, de azért mégis egy magyar ifjú, aki 21 éves korában még meg is javulhat. Itt újra Deák Ferencre hivat kozhatom, aki amikor a halálbüntetés ellen beszélt, külön kiemelte, hogy fiatalkorban nem szabad az életet kioltani a törvény útján, mert a fiatal kor még mindig magában rejti a lehetőséget, hogy megjavuljon. (Jánossy Gábor: De a fiatalkornak sem szabad életet kioltani! Megfordítva sem szabad!) Ha életet oltott volna ki, még akkor sem volnék a halálbüntetés mellett, itt azonban nem győzöm eléggé figyelmébe ajánlani t. képviselőtársamnak, hogy a jelen esetben sem életben, sem Vagyonban kár nem történt. (Egy hang a jobboldalon: De nem rajta mullott, minden szándéka megvolt. Másként is történhetett volna! — Elnök csenget.) Valóban sajnálom azoknak felfogását, akik itt a «volna» ragozásával próbálnak komoly helyzetben véleményt nyilvánítani. (Zaj a jobboldalon.) Nem erről van szó, hanem arról, ^ hogy szégyenlem, hogy Magyarországról, konszolidált jogállamról másutt azt állíthatják, hogy -' itt olyan igazságszolgáltatás van, amely előírja, megparancsolja a halálbüntetést. Ennek nem szabad lennie, erre nincs szükség. Van Magyar-országnak nagyszerű alaki és anyagi büntető^ törvénye, mindenki megkaphatja és meg is kapja megérdemelt büntetését. A magyar biró elrettenthetetlenül szolgálja a törvényes igazságot. De rendelet útján ráparancsolni egy biróra, hogy három napon belül végre kell hajtani azt a büntetést, amelyet ki kell szabni, amelynél enyhítő körülményeket figyelembe nem vehet, amelynél köteles a halálbüntetést kiszabni, ez a XX. században az igazságszolgáltatás szörnyű eltévelyedését jelenti. És ebben a konkrét esetben az igazságügy miniszter úrnak még egy külön szempontot ajánlok figyelmébe ; hogy vizsgálja meg és a t. Ház figyelmét is felhívom erre. Bizonyos korhatárokat az igazságszolgáltatásban csak klaszszikus, olyan bizonyíték alapján lehet elfogadni, amelyet a törvény előír. t Nem lehet például házasságot kötni, ha nincs ott a keresztlevél, nem lehet cégbejegyzést eszközölni és ipari gazolványt váltani, ha nincs ott az anyakönyvi kivonat. Nem lehet a statáriális eljárásban halálbüntetést kimondani és végrehajtani, ha annak a korhatárnak bizonyítására nincs ott az anyakönyvi kivonat. Állítom itt a Ház színe előtt, hogy ebben a kivégzéssel végződött ügyben az iratoknál ennek a fiatalembernek, ennek a kivégzett bűnösnek nincs meg az anyakönyvi kivonata. (Kelemen Kornél: Kifogásolta a védő í) Bocsánatot kérek, fájdalom, senki sem kifogásolta, azt mondják azonban, hogy maga bevallotta, hogy a 21-ik évében van, Hol van a régi nagyszerű magyar igazságszolgáltatási akszióma, hogy a beismerés még a bűnösségben sem, bizonyíték ? Legalább annyit meg kellett volna tenni, hogy megkíséreljék ennek az anyakönyvi kivonatnak beszerzését. Mi lesz, ha ennek a sihedernek bemondása, akinek neveltetése nem tartotta számon életkorát, tévedés volt ! Én azt mondom, ha itt nincs statárium, akkor nincs ez az igazságszolgáltatási eltévelyedés sem. Mert én annak tartom ! Ha nem olvasták fel, vagy nem volt megszerezhető az ő anyakönyvi kivonata, akkor vége a statáriális eljárásnak. Ez a fiatalember Amerikában, Texasban született ; nem volt mód és lehetőség arra, hogy három napon belül beszerezzék az anyakönyvi kivonatot. Ha pedig KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. II. ülése 1931 november 11-én, szerdán. 117 erre nem volt mód, akkor élni kellett volna azzal a joggal, hogy ezt az ügyet a törvény rendes útjára utalják. (Kelemen Kornél : Majd passzióból ismeri be a huszonegy évet 1 ! Öröme volt abban, hogy beismerje í ! — Propper Sándor : Ha valaki gesztenyesütőengedélyt kér, eredeti okmányokat követelnek tőle ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Gál Jenő : Nagyon csodálom, hogy az ügyvédi karnak olyan jelese, mint a t. képviselő úr, ilyen módon persziflálja ezt az esetet. Egy ilyen tragédia nyomán nem illik ilyen frivol módon aposztrofálni az ügyet. (Kelemen Kornél : Sehol sincs előírva, hogy okmányokat kell beszerezni, ha beismeri !) Nem érez-e részvétet az apa iránt, aki elveszítette egyetlen fiát, az apa iránt, aki mankón vánszorogva járt és ott összeomlott, összeesett? (Kelemen Kornél : Mondja meg a védőjének, miért nem kifogásolta !) Az nem az én feladatom és ne oktasson ki erre. Ha akarja, mondja meg neki ön ! (Kelemen Kornél : Én nem kifogásolom a bíróság ítéletét !) Elnök : Csendet kérek, Kelemen képviselő úr ! (Propper Sándor : Ö helyesli a gyilkosságot !) Gál Jenő : Senkisem fogja megdicsérni ezért mélyen t. képviselőtársamat. (Kelemen Kornél : Majd bolond volt beismerni, hogy huszonegyéves!) Én a t. Képviselőházat kérem arra, hogy eszméljen rá ennek az incidensnek kapcsán is annak tudatára, hogy nemcsak gazdasági válságban élünk, hanem igazságszolgáltatási válságban is élünk mindaddig, amíg ilyen rendeleti intézkedések lesznek. Övja meg a jó Isten ezt az országot attól, hogy itt a társadalmi rend felbomoljék, de ilyen fenyegetések és ilyen módszerek nagyon alkalmasak rá. (Zaj jobbfelől.) Elnök : Csendet kérek ! (Malasits Géza: Statáriummal az összeomlást nem fogják megállítani! — Kelemen Kornél : A jogrendet nem szabad védeni a kormánynak í) Gál Jenő: A mélyen t. kormányt pedig a legmélyebb tisztelettel kérem arra, hogy ezt a felszólalást ne tekintse másnak (Egy hang jobbfelől: Védőbeszédnek!), mint egy, a régi nagyszerű magyar igazságszolgáltatás rendszeréhez szokott, abban felnőtt, abban gyakorlatot folytatott magyar érzés kifolyásának. Én nem akarom és nem bírom elviselni azt, hogy arról az igazságszolgáltatásról, amelyhez tanulni jártak ide Nyugat-Európa büntetőjogászai, ezt mondják. (Malasits Géza : Most is idejönnek a bolsik és a fasiszták! Amit nem tudnak, itt megtanulják!) Elnök: Csendet kérek! Gál Jenő: Nézzék meg a Magyar Jogászegylet termeit; régente idejöttek von List, Binding és minden nagyok, most pedig nem látják itt ezeket, mert a statáriumról nem igen akarnak előadásokat hallani. (Patacsi Dénes: Az ilyen beszédek elriasztják őket, még ha jönnének is!) Lehet, hogy az őrmesteri kódexben ez nem így van, de én nem az őrmesteri kódexből tanultam a jogot f. képviselő úr. (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Patacsi Dénes: Ha ott tanulta volna, akkor jobban tudná! Ez a nagy demokrácia ön szerint! Látszik, hogy demokrata képviselő! — Kóródi-Katona János: Rá kell nézni és rögtön látszik, hogy demokrata! — Derültség jobbfelől. Zaj a baloldalon.) Csendet kérek! Gál Jenő: Be fogok iratkozni arra az egyetemre, ahol majd ön fogja előadni a büntetőjogot. (Kóródi-Katona János: Tanulhat tőle! — Patacsi Dénes: Az én igazságérzetem van olyan, mint az öné! Ezt jegyezze meg magának! Elnök: Csendet kérek, Patacsi képviselő úr. (Patacsi Dénes: Én nem pénzért beszélek védelemre, hanem a magam jogos érzéséből.) Patacsi képviselő urat kérem, hogy mint jegyző, tessék 18