Képviselőházi napló, 1931. II. kötet • 1931. november 04. - 1933. november 25.

Ülésnapok - 1931-19

100 Az országgyűlés képviselőházának 19. ülése 1931 november 11-én, szerdán. deményezzünk tárgyalásokat, én azonban azt hiszem, hogyha Magyarország szomorú helyzetben van, a szomszéd államok éppen olyan gazdasági helyzetben vannak. Kern lehet azt mondani, hogy Magyarország mai gazdasági helyzete olyan inferioris volna, hogy ne mernénk kezdeményezni gazdasági és politikai tárgyalásokat. Nem tagadom, nekem jól esett a mi nagy ellenségünknek, nagy ellenfelünknek, Csehország külügyminiszterének ezekben a napokban elhangzott pár békés szava Magyarország fele. (Rassay Károly: Felkötötte a nyakkendőt a nemzetközi társaságnak!) Kérem, az az én egyéni elgondolásom. Kívánatosnak és szükségesnek tartom, hogy amenynyire lehet és amennyire a nemzet eminens érdekei megkívánják, ezen az úton tovább haladjunk előre. (Peyer Károly: öt évvel ezelőtt, amikor ezt mondtuk, hazaárulók voltunk!!) En nem hiszem, hogy ennek a nemzetnek költségvetését a niai határok között, a mai tisztviselői nyugdíjterhek és hadi adósságok mellett 800 millióra le lehessen szorítani. (Ügy van!) Nem hiszem, hogy a falusi lakosság életnívóját további mértékben le lehetne szorítani. Nem hiszem, hogy a város lemondana azokról a minimális életszükségletekről, amelyeket olyan sokan szeretnek luxusnak feltüntetni, ami pedig nem más, mint a legminimálisabb élet- és kraltúr szükséglet. Nem hiszem ezt és szükségesnek tartom, hogy itt magasabb gazdasági célkitűzések legyenek, hogy kerestessenek eszközök arra, hogy a nemzeti érzés kielégítésével tisztességes gazdasági életet teremthessünk magunknak. De mindaddig, amíg ez elkövetkezik, nekünk meg kell járnunk ezt a kálváriát, és mindaddig szükségesnek és helyesnek tartom Károlyi Gyula gróf miniszterelnök úrnak ezt a takarékoskodási és majdnem azt mondhatnám éheztetés! programmját. Azért, hogy ezt Károlyi Gyula gróf a mai viszonyok mellett elvállalta, nemcsak bizalom jár neki, hanem a nemzet teljes elismerése is. Ennél hálátlanabb szerepre nem vállalkozhatott volna senki. (Igaz! Ügy van!) Ennek a szerepnek betöltésére ő a legalkalmasabb, mert ő rá nem lelhet ráfogni azt, hogy pártember, — hiszen egész mentalitása nem gyökerezik egy pártban — még majdnem azt mondhatnám, el lehet róla mondani, hogy nem is politikus ember, hanem egy tisztességes úr, aki vállalta a nehéz viszonyok között az országkonmányzás gyeplőjének átvételéi (Ügy van! Ügy van!) Azt hiszem, minden jóindulatú polgári politikusnak ezért hálás elismerésben és támogatásban kell részesítenie a miniszterelnök urat. Annál természetesebb, hogy én, mint kormánypárti, bizalmamat fejezem ki iránta és a két jelentést elfogadom. (Elénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Fenyő Miksa! Fenyő Miksa: T. Ház! Tiszelettel kérem, méltóztassék megengedni, hogy beszédemet holnap mondhassam el. Elnök: Méltóztatnak hozzájárulni 1 (Igen!) A. Ház a beszéd elhalasztásához hozzájárult. Minthogy az idó^ előrehaladt, javaslatot teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére vonatkozólag. Javaslom a t. Háznak, hogy legközelebbi ülésünket holnap délelőtt 10 órakor tartsuk és annak napirendjére tűzessék ki a mai napirendünkön szereplő két jelentés együttes vitájának folytatása. Eckhardt Tibor képviselő úr a napirendhez kíván szólani. Eckhardt Tibor: Igen t. Ház! (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Peyer Károly: Egy kis viharcsengőt!) Elnök: Csendet kérek! Méltóztassék meghallgatni Eckhardt képviselő urat! Eckhardt Tibor: A napirend kapcsán kértem szót azért, mert a magam részéről nem vagyok abban a helyzetben, hogy a most folyamatban lévő vitához egyáltalában feliratkozhassam mindaddig, amíg nem tudom, hogy mellette vagy ellene kell-e felszólalni, már pedig azt a kérdést, hogy a javaslat mellett vagy ellene kell-e felszólalnom, az a körülmény dönti el az én számomra, lelkiismeretem számára, hogy vájjon a népszövetségi jelentés második részében foglalt következtetésekkel szemben a magyar kormánynak mi az álláspontjai (Ügy van! Ügy van! bal felől.) Mert a népszövetségi jelentés első részében foglalt ténymegállapításokkal és azokkal a Teleszky János szeptember 25-iki jelentéséből is ismert tényekkel kapcsolatban, amelyek most nagyon sötét és nagyon szomorú helyzetet tártak fel az ország előtt, végeredményben nem vagyok hajlandó és nem is szándékozom polemizálni, mert elismerem, hogy ez becsületes, egyenes, őszinte munka volt és bármilyen szomorúak legyenek a ténymeg állapítások, jobb^ a szomorú valóságot megismerni, mint bújócskát játszva, hibás következtetésekbe belevinni vagy azokban benntartani, esetleg az egész ország gazdasági életét. Szóval én nemcsak hogy egyetértek ezzel a munkával, amely előttünk fekszik, hanem azt mondhatnám, hálával is viseltetem mindazok iránt a belföldi, sőt külföldi tényezők iránt, akik ezt a tisztességes, becsületes munkát itt elvégezték. De Károlyi Gyula kormányának a népszö vetségi jelentésben foglalt válasza, valamint a miniszterelnök úr által itt kifejtett programmbeszéd is tulajdonképpen csak az államháztartás szűken vett helyzetével foglalkozik, és egy általában nem tér ki a gazdasági élet és főleg — ami mindennél fontosabb — a termelési problémák megvitatására. (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) Mert legyünk tisztában vele, maga Teleszky János is abban a bizonyos szeptember B5-iki jelentésében rámutat, hogy az ország pénzügyi egyensúlyának, az államháztartás egyensúlyának helyreállítása is elsősorban attól függ, hogy a gazdasági életet és a termelést fenn tudjuk-e ebben az országban tartani. Mert ha megáll a munka, ha lehetetlenné válik a termelés, nincs olyan pénzügyi művészet, amely az államháztartás egyensúlyát biztosítani tudja. Már pedig itt, szerintem, a kérdés lényegével állunk szemben, amire nézve eddig még kormányoldalról választ, avagy felvilágosítást nem kaptunk, sőt még célzás formájában sem kaptunk semmiféle útmutatást, hogy a kormány milyen álláspontra helyezkedik a népszövetségi jelentés második részével, a 10—16. pontokban foglalt különböző konzekvenciákkal szemben. Én nyíltan megmondom itt is álláspontomat. En a magam részéről a legmesszebbmenő aggodalommal látom azt, hogy a hitelezőknek ilyen egyoldalú álláspontja jutott kifejezésre a népszövetségi jelentés második részében. De ha egyrészt a hitelezők ilyen súlyos fórumon keresztül nyilvánították a maguk érdekeit, a maguk felfogását, a magyar kormány és a magyar törvényhozás előtt, akkor talán ideje volna és indokolt volna másrészt, hogy mi, az