Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-7
I 60 Az országgyűlés képviselőházának raid-oknak nevezik ezeket, amikor előbbi tartalékokat igénybe vesznek. De tegyük fel, hogy deficitünk van és tegyük fel, hogy ebből a szempontból a mi pénzügyi politikánknak egy fogyatékossága konstatálható, — mert hiszen tényleg egy államháztartásban, amely ilyen valutával rendelkezik, amilyennek ezt Schacht jellemezte, nem volna szabad deficitnek lennie, — akkor méltóztassanak megengedni, hogy amikor Franciaország államháztartása 450 millió pengő, Ausztria államháztartása 200 millió pengő, Németország államháztartása 1300 millió pengő, az Egyesült-Államok állami háztartása 5165 millió pengő deficitet mutat egy évre, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Szegények! — Fábián Béla: Ott mindenütt be vannak csukva a bankok?) akkor ebből nem menteni és nem helyeselni lehetne azt, ha itt az államháztartást deficites alapon vezetnék, . . . (Propper Sándor: Sehol sem éheznek százezrek! — Zaj.) Elnök: Propper képviselő urat ismételten figyelmeztetem, maradjon csendben. É ber Antal: De végeredményben, ha egy költségvetésben olyan eset fordult elő ott, hogy rejtett tartalékok igénybevételére volt szükség abból a célból, hogy az egyensúly helyreállíttassák, akkor ilyen világáramlattal szemben, amelyet ezek a számadatok mutatnak, nem lehet & r legsúlyosabb felelősség vádját emelni a kormány ellen. (Fábián Béla: Nem erről beszélünk, hanem arról, hogy ott nincsenek becsukva a bankok! — Zaj.) Elnök: Fábián képviselő urat kérem, maradjon csendben. Éber Antal: Kérem, én nem segíthetek Fábián t. barátomnak abban, hogy becsukják az Egyesült-Államokban is a bankokat, de Németországban például, amelyre hivatkoztam, éppen úgy be vannak csukva a bankok, kár tehát ezt érvelésnek felhozni. (Büchler József: A bankvezéreket csukják be!) Ami a fizetési mérleg egyensúlyát illeti, itt tény, tagadhatatlan az, hogy fizetési mérlegünk nincsen egyensúlyban. Fizetési mérlegünk, mint passzivitást, körülbelül azt az összeget mutatja fel, amennyivel külföldi adósságaink kamata és tőketörlesztése fejében tartozunk. Kis differenciákat elhanyagolva, a kérdés úgy áll, hogy külföldi adósságaink után egy évben körülbelül 180—200 millió pengőre volna szükségünk, és ez a mi fizetési mérlegünk passzivitása. Ez természetesen abban az esetben áll, ha kereskedelmi mérlegünk egyensúlyban van. Ha kereskedelmi mérlegünk — mint az elmúlt évben — 80 millió pengővel aktív volt, akkor a fizetési mérleg passzivitása leszállt 100 vagy 120 millió pengőre, ha pedig — mint az idei fél év adatai következtetni engedik — esetleg megint passzivitásba kerülünk, akkor a fizetési mérleg annyival rtomlik, vagyis annyival lesz több, mint 200 millió pengő. Itt álljunk meg, igen t. Ház és állapítsuk meg azt, hogy ez minden betegségünknek, minden társadalmi, gazdasági és pénzügyi betegségünknek hőmérője. Ez az állapot valóságos diagnózisa a mi betegségeinknek és ez az a baj, amelyen segítenünk kell. Ezen a számon keresztül látjuk meg azt, hogy egész társadalmi életünket a háború utáni időkben túldimenzionáltuk. (Pakots József: Végre! — Fábián Béla: Az állami életet! — Zaj balfelől.) Túldimenzionáltuk nemcsak mi, hanem — sajnos — ez is a háborút követő világáramlat egyik legszomorúbb jelensége. Cassol, a legnagyobb közgazdák 7. ülése 19È1 Július 28-án, kedden. egyike a jelenkorban, már 1920-ban tanulmányt tett közzé, amelyben azt mondotta: ne képzeljük azt, hogy most a háború elmultával a régi boldog kamatlábak, a 4 és 5%-os kamatlábak fognak visszatérni, mert ez után a világháború után a szociális és kulturális igények a lakosságokban a gazdasági törvények által nem feszélyezve oly mértékben törnek elő, hogy a kamatláb színvonala erősen fog emelkedni. (Nagy zaj balfelől. — Halljuk! Hadijuk! jobbfelől. —< Farkas István: Egy vasat nem adtak minálunk! — Propper Sándor: Egy garast nem adott a magyar állam szociális célokra! — Gál Jenő: Mutatják a nyomortanyák a környéken! — Zaj.) En is azt állítom, hogy nálunk a mi egész társadalmunkban szintén jelentkeztek ezek a tünetek. Nálunk is a világháború után nem úgy gazdálkodtunk, nem úgy érvényesítettünk szociális és kulturális igényeket, hogy levontuk volna annak a szomorú ténynek konzekvenciáit, hogy szegényebbek lettünk, kicsinyebbek lettünk és elvesztettük a háborút, hanem az egész társadalom' annyi szociális és kulturális igénnyel állt elő és ostromolta a közületek, az állam (Nagy zaj és ellentmondások balfelől. — Farkas István: Hiába ostromolta!) és a főváros falait és a főváros illetékes köreit. (Fábián Béla: Ne a fővárosiról beszéljen! Sze. gény magyar társadalom, mely jövedelmének 22%-át adóban elfizeti!) Elnök : Fábián képviselő urat ismételten figyelmeztetem, ne szóljon állandóan közbe! (Fábián Béla: Szegény magyar társadalom!) Éber Antal : En elmondom 1 megfigyeléseimet, 'hogy azt a bűnt, amely ebben gazdasági vonatkloizásban rejlett, azt a bűnt, amit ez jelentett, azt nem kell ráoktrojálni egy kormányra, egy pártra, egy közületre, mint amilyen ez is, hanem vállaljuk teljes megadással. (Nagy zaj a szélsőbaloWalon. — Fábián Béla: Semmi közünk hozzá!) Vállalom annak bizonyítását, (Zaj. — Elnök csenget.) hogy nincs egyetlen politikai párt sem, amely ezen a téren ne követte volna el a legnagyobb 'hibákat és bűnöket. (Zaj. — Rassay Károly: Nem áll! — Pakots József: Tíz éven keresztül ostoroztuk ezt a politikát!) Hogy -ennyire méltóztatnak tiltakozni, ez azért van, (Rassay Károly: Mert nem áll!) mert mindenkinek megvan a maga kis kedivienc igénye és követelése, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Nem áll!) amelyet másnak tart, mint a többieket. (Ügy van! a jobboldalon. — Rassay Károly: Nem áll!) Bocsánatot kérek, a legnagyobb véleménnyel vagyok Rassay t. képviselőtársamnak a takarékosság érdekéiben valóban nagy elmeéllel s határozottsággal kifejtett működéséről. De azért igen t. képviselőtársam is azt állította egyszer itt ebben a Házban, hogy nem elég az, hogy nekünk Bécs felé van kiépített autóutunk, nekünk az a nagy hivatásunk van, hogy Kelet felé is legyenek ilyen kiépített autóutaink. (Rassay Károly: Ezt vállalom, ez nem luxus. — Zaj.) Nem luxus, hanem tőkebefektetés, beruházás, igényesség. (Rassay Károly : Ezt vállalom.— Zaj. — Elnök csenget.) Mindenesetre igen t. képviselőtársam volt az, akinek netm volt elég az a sok strandfürdő 1 , amely Budapesten már felépült. (Nagy zaj.) Elnök: Csendet kérek t. Ház minden oldalon. Éber Antal: ... és amelyekkel nálunk húsz^ szór gazdagabb városoknak ezen a téren való produkcióját — bátran mondhatom -- bősége-
