Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-15
Az országgyűlés képviselőházának 15. ü letet, amellyel mi egymásnak tartozunk^ és amellyel tartozunk a jól felfogott országos érdeknek is. Ha mi nem becsüljük meg egymást, ha mi azt mutatjuk, hogy a legkomolyabb kérdéssel sem törődünk, akkor mit méltóztatnak 'gondolni, hogyan kívánhatunk mi megbecsülést az országtól 1 ? Mert hiszen ennek a kérdésnek komoly háttere van, ez nem olyan egyszerű; az a felsőházi tag, aki ezt az indítványt beterjesztette, azt hiszem, nagyon jót tudta, hogy mit csinál, (Ügy van! balfelől.) ő pótolni akart valamit, amit az akkori izgatott hangulatban megtehetett volna itt a Képviselőház, ha a Képviselőházban nem lett volna szükség egyszerre olyan gyors tempóra, amelynek eredményei azonban igen lassan jelentkeztek, mert hiszen a 33-as bizottság t. tagjai is beismerik, hogy a legfontosabb kérdésekre vonatkozólag még a mai napig sem kaptak részletes felvilágosítást. A rendeletekre nézve pedig éppen előttem) szólott Kállay Tibor képviselőtársam mondta, hogy soknak gyorsabban kellett volna megtörténnie, de nem annak, hogy éppen azon a közbenső vasárnap az előadó úr r visszavonta azt a javaslatot, amelyet általában itt a Házban elfogadtak és amely utóbb azután felsőházi határozat formájában jelentkezett azzal a kérelemmel, hogy emeltessék országos határozattá. Hozzájön ehhez még az is, hogy kormánynyilatkozatok hangzottak el a múltban a múlt kormány részéről, hogy a kormány mindazt, ami ebben foglaltatik, magára kötelezőnek fogja elismerni, vagyis azt, hogy: «állapítsa meg a Felsőház határozati lag azt, hogy a törvényjavaslat 2. §-ában foglalt felhatalmazás alapján a kormány csak a gazdasági és hitelélet rendjének, valamint az államháztartás egyensúlyának bitosítására irányuló rendelkezéseket tehet és hogy a törvényjavaslat 2. §-ában nem nyert a kormány felhatalmazást arra, hogy alkotmányunknak törvényen vagy szokásjogon alapuló szabályait rendeletileg módosítsa vagy hatályon kívül helyezhesse.» Micsoda akadálya, van annak, hogy ez országos határozattá emeltessék, amikor ezt annak idején elfogadta a kormány 1 ? Ha pedig itt most hezitálást látunk, ha azt látjuk, hogy a kormány egyáltalában nem akar belemenni abba, hogy amit egyszer rosszul megcsináltak, valami más módon próbálják jobban megcsinálni, akkor legalább adja meg azt a minimális garanciát, amelyet ez az ország joggal elvárhat. A múlt kormányban Wekerle pénzügyminiszter úr megígérte, több alkalommal hangoztatta itt, hogy a kormány, ha ez nincs is benne a törvényben, ehhez a határozathoz fogja magát tartani, pedig kézzel foghatólag bebizonyítható az. hogy a múlt kormány ahhoz sem tartotta magát, ami benne volt a törvényben. Ez nem adhat megnyugvást abban a tekintetben,^ hogy ez a kormány, amelyet nem köt ez az ígéret és nem köt más, talán legfeljebb csak az a^ sokszor emlegetett jószándék, kötelezettség nélkül, vagy még kevesebb kötelezettséggel, menjen bele az ügyek vezetésébe és a kormányzásba. Itt most felvetem azt a tiszteletteljes kérdést, hogy ki ad garanciát arra, hogy nem jöhet-e majd a közeljövőben ennél a kormánynál sokkal rosszabb kormány és sokkal kevésbbé méltó kormány még nagyobb tehertételekkel és teljesen szabad kézzel ? Éppen ezek az aggályok voltak azok, amelyek visszatartottak minket — nemcsak magamról beszélek — attól, hogy részt vegyünk KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. T. ése 1931 augusztus 28-án, pénteken. 4Ö5 az alkotmányos élet ilyen súlyos megsértésében, amikor erre még háború idején sem volt példa, háború idején sem kaptak kormányok ilyen felhatalmazást. Hát amikor háború idején a parlamentarizmusnak sokkal keyesebb megsértésével lehetett az ügyeket vezetni, amikor itt^ megszégyenítő pénzügyi gazdálkodás orvoslásáról van szó, akkor semmi esetre sem indokolt a titokzatosság, mert a titokzatosság nem alkalmas arra, hogy bizalmat emeljen, hanem arra alkalmas, hogy azokban, kikben már megingott a bizalom, vagy azokban, akik bizonyos bizalmat hajlandók előlegezni, még ezt a kis előlegezett bizalmat is megingassa. Minthogy tehát most már más módunk nincs, mert ezt az indítványt már elő nem vehetjük, ennélfogva indítványozom, hogy az elnöki indítvánnyal szemben mondja ki a Ház, hogy legközelebbi ülését folyó hó 31-én hétfőn tartja, s annak tárgyát a jelenlegi vita folytatása képezze. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kun Béla: El kell fogadni! Ez az igazság!) Elnök: A miniszterelnök úr óhajt szólani. (Halljuk! Halljuk!) Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök: T. Képviselőház! Farkas Tiber igen t. képviselőtársam felszólalására vonatkozóan van szerencsém annyit kijelenteni, hogy az általa felolvasott felsőházi határozathoz az akkori kormány teljes mértékben hozzájárult s azt magáévá tette. Ez a kormány is magáévá teszi azt a határozatot s ahhoz alkalmazkodni fog. Annak idején lesz módjában a t. Képviselőháznak azt megfelelően országos határozattá emelni. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mikor 1 ? — Felkiáltások jobb felől: Annak idején! — Kun Béla: Hétfőn tartsunk ülést! Mi veszedelem van abban? — Zaj. — Halljuk! Halljuk! — Büchler József: Az ország súlyos helyzete megköveteli. -— Zaj jobbfelől. — Elnök csenget) Arra kérem a t. Képviselőházat, méltóztassék az elnök úr által javasolt napirendi indítványt elfogadni s ennek kapcsán kijelentem, (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk Halljuk! jobbfelől.) hogy annak elfogadását a kormány részéről bizalmi kérdésnek tekintem. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik 1 Héjj Imre jegyző: Lakatos Gyula! Lakatos Gyula: T. Képviselőház! A miniszterelnök úrnak az a kijelentése, mellyel a napirendi indítvány elfogadását a kormány részéről bizalmi kérdéssé teszi, tulajdonképpen kiemeli ezt a kérdést egy egyszerű napirendi indítvány keretéből, amely keretben nem is tartottam volna szükségesnek, hogy akár én, akár ennek a pártnak részéről bárki is ehhez a kérdéshez szót kérjünk. A miniszterelnök úr helyes politikai és alkotmányossági érzéket és tapintatot mutatott egyrészt azzal, hogy kinevezése után haladéktalanul összehívta az országgyűlést (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Ez a legkevesebb! Kötelessége!) és megtetézte ezt a politikai tapintatot azzal, hogy ettől az országgyűléstől első megjelenésével kapcsolatban azonnal bizalmat kért. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, ne méltóztassanak állandóan közbeszólni! Lakatos Gyula: T. Képviselőház! Mi a Ház ezen oldaláról a miniszterelnök rímak ezt a bizalmat megadjuk; megadjuk pedig azért, mert a miniszterelnök úr ennek a pártnak politikai világnézete alapján vette át a kormányt. (Zaj 60
