Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-15

404 Az országgyűlés képviselőházának 15. ülése 19SÍ augusztus 28-án, pénteken. ha az ember egyszer az asztalra üt és megmutat ja, hogy van benne egy kis erő, akkor ereszkedik le annyira, hogy beszéljen vele. " (Mozgás. — Bródy Ernő : Ne hagyják magukat !) De még a bíróságoknál is így van, erre akarom felhívni az igazságügyminiszter úr figyelmét. Egy igen nagy perben voltam magam is egyszer tanú. Óriási összegről volt szó, egy család helyzetéről, és a szakemberektől függött az egész. Az a bíró kijelentette, — volt ott két kisgazda mint szakember — hogy : én csizmás szakembert nem fogadok el. És nem is hallgatta meg. Ténydolog, be tudom bizonyítani. Inkább meghallgatták a Mezőgazdasági Kamara igazgatóját, akinek a tényleges helyzetről abban a községben fogalma sem volt (Mozgás.) és olyan szakvéleményt adott, amellyel azt a családot tönkre is tette. Kérem az igazságügyminiszter úr figyelmét arra, (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és szélsőbaloldalon.) hogy a jövőben ilyen esetek ne fordulhassanak elő, mert utóvégre az a gazda is tud véleményt adni. (Dinnyés Lajos : Jobban ! — Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : Az a kérdés, melyiknek jobban ! Az egyiknek az egyik mond jobbat, a másiknak a másik ! Hála Istennek, a bíróság dönti el a kérdést.) Az ország nehéz helyzetében össze kell fogni az egész kisgazdatársadalomban felekezeti, nemzetiségi és pártállási különbözet nélkül, (Helyeslés a baloldalon.) hogy az ország intelligenciájával összefogva valahogyan át tudjuk úszni ezt a nehéz helyzetet és Magyarország jövőjét megteremtsük. (Élénk éljenzés, helyeslés és taps a balés szélsőbaloldalon. A szónokot sokan üdvözlik.) Elnök : A miniszterelnök úr óhajt szólni. Gr. Károlyi Gyula miniszterelnök : Igen t. Képviselőház ! (Halljuk ! Halljuk !) Az országgyűlés két Háza a közelmúltban kiküldte a 33-as bizottságot abbóla célból, hogy ez a kormánnyal egyetértő leg közreműködjék a pénzügyi állapotok megvizsgálásában és a teendő intézkedések eldöntésében. A kormánynak országos határozat folytán kötelessége a pénzügyi helyzetre vonatkozó összes ismertetéseket és kimutatásokat a 33-as bizottság elé terjeszteni, ami természetszerűen a 33-as bizottság legközelebbi ülésén meg is fog történni. Ennélfogva Láng Lénárd igen t. képviselő úr indítványát nem tudom magamóvá tenni. Elnök: T. Ház! Határoznunk kell a Láng Lénárd képviselő úr által beterjesztett indítvány felett. Mindenekelőtt megállapítom, hogy ez az indítvány a házszabályok 142. §-ának megfelel és hogy a hivatkozott szakasz értelmében az indítvány tárgyában a t. Háznak nyomban vita nélkül kell határoznia. Ennélfoga tehát felteszem a kérdést, méltóztatnak a Láng Lénárd képviselő úr indítványát elfogadni, igen, vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik elfogadják, szíveskedjenek felállani! (Megtörténik.) Kisebbség. A Ház tehát az indítványt elvetette. {Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos: Maradjon tehát titokban minden!) Minthogy a tanácskozásra szánt idő letelt, a vitát megszakítom és előterjesztést teszek legközelebbi ülésünk idejére és napirendjére nézve. Javaslom a t. Háznak, hogy üléseit bizonytalan időre napolja el. (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) A napirendi indítványhoz szót kért Farkas Tibor képviselő úr. A képviselő urat illeti a szó. Farkas Tibor: T. Képviselőház! Nem áll módomban az elnök úr indítványát elfogadni, elsősorban azért, mert ezt az indítványt a mai komoly időkhöz nem tartomi méltónak és nem tartom célravezetőnek. (Úgy van! balfelől. — Kun Béla: Akkor miért oszlatták fel az országgyűlést? Miért választottunk újra?) De megerősített ebben a meggyőződésemben éppen az is, amit néhány perccel ezelőtt a miniszterelnök úr ajkáról halottunk. Ö arra kérte a Házat, hogy utasítsa el Láng Lénárd képviselőtársunknak azt az indítványát, amely semmivel sem tartalmaz többet, mint amihez hozzá szokott a legegyszerűbb falusi kisember is akkor, amikor a képviselőtestület valamely ügyet tárgyal, mert az ügy ismerete nélkül valamely kérdésben állást foglalni nem méltó egy képviselőtestülethez, nem méltó egy törvényhatósághoz és nem méltó egy országgyűléshez, (Ügy van! balfelől. — Kun Béla: Miért van akkor parlament, ha szétkergetik a képviselőket? — Büchler József: Oszlassák fel, ott van a miniszterelnök úr zsebében a feloszlató kézirat! — Fábián Béla: Biztos?) Megengedem, lehet itt arról beszélni, hogy így intézzük el ezeket az ügyeket, amikor ezt az indítványt, ezt a kérelmet a múlt kormány terjesztette elő a nélkül, hogy a t. Ház többsége, vagy kisebbsége tájékoztatva lett volna az igazi helyzetről. Én abban a meggyőződésben élek, lehet, hogy talán tévesen, hogy a Háznak igen sok tagja, aki a túlsó oldalon ül, meggondolta volna, hogy megszavazza-e ezt a felhatalmazást akkor, ha tudomására hozták volna mindazt, amit még most sem tudunk, amit csak hallunk, amit csak sejtünk, amiről csak suttog*nak, de a suttogások sokkal rosszabbak és sokkal veszedelmesebbek, mintha azokat a dolgokat nyiltan idehozzák a Ház elé. Beszéljünk arról is, — lehet, hogy csak néhány pillanatig tudunk róla beszélni, mert lehet, hogy elnapolják a Házat — hogy ihat nem méltó a magyar Képviselőház arra, hogy azok, akik orvosolni akarják a bajokat, megmondják, hogy mák a bajok? (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én csak arra kérem a t. Hhzait, gondolja meg jól, hogy mit határoz; ne határozzon elhamarkodottan, mert így is szoktak határozni, és ha talán nem fogadnák el ellenindítyányomat azokból az okokból, amelyet előterjesztettem, felhozok egy másik okot is, amely alkotmányjogi ok, amely udvariassági cselekedet részben, amely elől kitérnünk nem szabad. (Halljuk! Halljuk! balfelől) Méltóztatnak talán tudni, hogy annakidején a Felsőház elfogadta Hadik János gróf úrnak egy határozati javaslatát. (Élénk éljenzés a baloldalon. — Kun Béla: De nem hajtották végre!) Engedjék meg, hogy néhány szóval rámutassak arra, hogy igaz, hogy mindegyik képviselő megkapta ezt a határozatot, de az méœ nem bizonyítja azt is, hogy el is olvasta, Gróf Hadik János határozati javaslatának csak az utolsó mondatát olvasom fel. (Olvassa.) «Kérje fel egyúttal a Felsőház a Képviselőházat arra, hogy ezen határozati javaslat elfogadásával azt országos határozattá emelje.» (Kun .Béla: Hát miért nem terjesztették ide?) Én azt hiszem, hogy a minimumi az, amivel az egyik Ház a másiknak tartozik, hogy a kérelmet, az üzenetet megfelelő formában minél előbb tárgyalás alá vegye. (Ügy van! balfelől.) Azzal, hogy annak idején a Felsőháznak ezt a határozatát, ezt az üzenetét egy kézlegyintéssel a pénzügyi bizottsághoz utasították, az pedig nem tartotta érdemesnek, hogy vele foglalkozzék, azt értük el, hogy mi, az országgyűlés két Háza sem adjuk meg egymásnak azt a tiszte-