Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-15

394 Az\ országgyűlés képviselőházának 11 Annak következménye volt! — Elnök csenget. — Büchler József: Maguk tették tönkre az or­szágot és még mindig nem tanultak!) Elnök: Büchler képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. (Östör József: Kun Béla szi­getelte el az országot.) Östör képviselő urat is kérem, maradjon csendben. Buchinger Manó: Amikor egész Európá­ban demokráciára törekedtek és a demokrácia alapján kormányoztak, ennek az országnak kormányzata a legántidemokratikusabb fa­siszta kormányzattal ibar átkozott. (Propper Sándor : Ma is !) Franciaországgal — mon­dotta a miniszterelnök úr — egypár évvel ez­előtt nem volt kedvező a viszonyunk. Nem is lehetett, hiszen ta háború utáni Európában két ország volt, amely farkasszemet nézett egy­mással, amely egymásnak komoly haragosa volt: Olaszország és Franciaország. A Bethlen­kormányzat volt az, amely az olasz barátságot forszírozta és puszírozta. (Propper Sándor: Sok haszna van belőle az országnak!) Ennek a két országnak feszült viszonya volt a legkomo­lyabb nyugtalanító ok a háború után. Mi pe­dig külpolitikai orientációnkban Mussolinival barátkoztunk, Mussolini Olaszországával, és akkor a miniszterelnök úr csodálkozik azon, hogy Franciaországgal nem voltunk kedvező viszonylatban. Most állítólag ez a viszony ja­vult. Erre vonatkozóan mi kijelenthetjük, hogy mi ennek a javulásnak örülünk. Mi szociál­demokraták súlyt helyezünk arra, hogy min­denkivel, minden országgal jó viszonyban, jó barátságban legyünk, (östör József : Csak Olaszországggal nemi) főképpen hogy barát­ságban legyünk összes szomszédainkkal. Ezt az utóbbit, ennek szükségességét, azt hiszem, nem kell külön hangsúlyoznom, elegendő, ha rá­mutatok arra, hogy a Csehországggal szemben folytatott gazdasági háború milyen mérhetetlen károkat és veszteségeket okozott az országnak. (Felkiáltások a jobboldalon: Elsősorban a cse­heknek! — östör József: Ki folytatta*? — Zaj. — Elnök csenget) Mi tehát azt akarjuk, arra kívánunk törekedni, az az intenciónk, hogy mindenkivel legyünk, igenis, jóban. (Egy hang a jobboldalon: Tehát az olaszokkkal is!) De ami Franciaországot illeti, meg kell hangsú­lyozottan jegyeznünk, ihogy ezt a hirtelen jó­viszonyt és barátságot mi úgy akarjuk és úgy képzeljük, hogy az ne nyugtalanítson máso­kat; ne nyugtalanítsa sem Németországot, sem Angliát és főként ne nyugtalanítsa a gyenge, de abszolút békés és abszolút demokratikus Ausztriát. Erre, ezt ki kell jelentenem, figyelni fogunk; e mellett a felfogásunk mellett ki­tartunk és ezt a magatartásunkat, ezt a poli­tikánkat meg is fogjuk védelmezni. És nagyon fontosnak tartom, hogy itt a szociáldemokrata párt részéről leszögezzem még azt is, hogy fi­gyelni fogunk arra, hogy külpolitikai vonat­kozásban ne lehessen itt olyan orientáció, amelynek következtében ezt az elvérzett orszá­got, ezt az elvérzett népet arra akarják felhasz­nálni, hogy zsoldosa vagy zsandárja legyen valakinek. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbal­oldalon.) Ezeknek kijelentése után el is hagyom a programmnak a külpolitikára vonatkozó rész léteit ßm csak egyetlenegy dologra vonatkozó­lag kívánnék még megjegyzést tenni. Az or­szág ma olyan viszonyok közé jutott, olyan helyzetben van, amikor legnagyobb érdeke az, hogy barátokra tegyen szert, hogy jóakarói­ttak számát szaporítsa. Hiszen többen szólal . ülése 1931 augusztus 28-án, pénteken. tak fel, hogy külföldi segítségre lesz szükség akkor, ha ebből a borzalmas gazdasági hely­zetből ki akarjuk vezetni az országot. Amikor tehát mi a külföld felé fordulunk, akkor itt volna az ideje annak, hogy az új kormányzat minden lehetőt elkövessen abban az irányban, hogy külföldön ne legyenek nekünk nehézsé­geink. Ebben az összefüggésben kénytelen vagyok első felszólalásomban — úgy, mint Weltner Jakab t. barátom, képviselő- és elvtársam tette — itt azt a felszólítást intézni a kormányzat­hoz, hogy lássa végre elérkezettnek az időt arra, hogy a magyar emigrációt likvidálja. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobbol­dalon.) Lássa elérkezettnek az időt arra, hogy végre amnesztiát kapjanak olyan emberek, (Egy hang jobb felől: Kun Béláék is 0 ?) akiknek — bátran mondhatni — nincsenek olyan bűneik az országgal szemben, mint amilyen bűnöket követett el Bethlen István és kormánya. (Za­jos ellenmondások jobb felől és a középen,) -^ Weltner Jakab: Szépen kiment emigrációba! Már úgyis oda ment! — Zaj. — Elnök csenget.) Ezek után a belpolitikai természetű kérdé­sekről kellene néhány szót szólanom. Itt utal­nom, kell arra, hogy a miniszterelnök úr be­mutatkozó beszédében azt a kitételt használta, hogy ő ez alkalommal nem akar belpolitikai kérdésekkel foglalkozni. (Östör József: Nem így mondotta! — Büchler József: Ez volt az értelme!) Véleményem szerint itt csak lapszus­ról, itt csak elszólásról lehet szó. (Zaj. — Rei­singer Ferenc (Östör József felé:) Fogja be a szájat! — Felkiáltások jobb felől: Mi az?) Hiszen egy másik megjegyzésében a kormányelnök úr... Elnök: Ha jól értettem — mert nagyon hal­kan mondotta — Reisinger Ferenc képviselő úr sértő kifejezést használt képviselőtársával szemben. Ezért a képviselő urat rendreutasí­tom. (Büchler József (Östör József felé): Hol volna maga a titkos választó joggall Azért ellensége a titkos választójognak! — Zaj. — Propper Sándor: Ügy is viselkedik, mint egy csendőrkáplár! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak!^ Buchinger Manó: Azt mondotta azután a miniszterelnök úr, hogy ő a közrendet nem fegyverrel akarja fenntartani, hanem az elége­detlenség okának megszüntetésével. (Farkas­falvi Farkas Géza: Ez csak korrekt!) Egészen korrekt, t. képviselőtársam, csak azt szeretném tudni, hogy hogyan lehet ilyen intenciót meg­valósítani a nélkül, hogy az ország belpolitikai viszonyaival és állapotaival ne^ foglalkozzunk és ne igyekezzünk ezeknek az állapotoknak a szanálására? Ez képtelenség. (Farkasfalvi Far­kas Géza: Nem azt mondta! Külön megmondta, Kogy a kenyérrel akar foglalkozni! — Eszter­gályos Jánosi Megint zabot reggelizett 1 ? — Élénk derültség. — Felkiáltások jobbfelől: Na­gyon szellemes!) Teljes képtelenség elképzelni az ország mai viszonyainak megjavítását, az ország pénzügyi helyreállítását, pénzügyi szanálását a nélkül, hogy belpolitikai reformokkal ne foglalkozzunk és belpolitikáról ne beszéljünk. Ez a válság, ez a gazdasági nyomorúság, amelybe jutottunk, igenis az ország tízesztendős rossz belpolitiká­jának a következménye. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Buchinger Manó: Tisztelettel kérek 15 percnyi meghosszabbítást. Elnök: Méltóztatnak a kért meghosszab­bítást megadni'? (Igen!) A Ház a kért meghosz­szabbítást megadja.

Next

/
Oldalképek
Tartalom