Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-15
Az országgyűlés képviselőházának 15. ü zében éltek, de most tudok olyan, a magyar közéletben harcoló cápákról, akik nemcsak a tenger vizében, hanem a hegyek között is otthont találnak maguknak. (Meskó Zoltán: Ez a hegyi cápa! — Derültség.) A t. miniszterelnök úron, a t. túloldalon v,an a felelősség, a kötelesség, hogy megállapítsák azoknak a névsorát, akik külföldre síbolták vagyonukat. Amikor voltak itt jóhiszemű, derék magyar emberek, akik aranyukat, ezüstjüket hajlandók voltak odaadni a nemzeti közkötelesség teljesítésének az oltárára, de ez nem volt elegendő, ugyanakkor voltak itt, t. miniszterelnök úr, hazafiatlanok, haszonlesők és hazaárulók, akik a nemzeti vagyon egy részét külföldre menesztették. Kérjük ezekről a leplet lerántani, mert ez is oda tartozik az erős kéz politikájának becsületes, demokratikus értelemben való érvényesüléséhez. Végzem is felszólalásomat. Monda a volt t. miniszterelnök úr, hogy töviskoronát ad át a jelenlegi t. miniszterelnök úrnak. (Rassay Károly: Sokáig ült rajta!) Hordozzza at. miniszterelnök úr ezt a töviskoronát a fején, ne mondjon le arról, hogy ha a töviskorona viselése, a nemzet jobb jövője munkálása mellett állhatatosan kitart, akkor csakugyan következni fognak boldogabb idők a magyarra. Hozzáteszem azt, hogy ha a volt t. miniszerelnök úr annak a töviskoronának viseléséből, amelyre hivatkozott, a jelenlegi t. miniszterelnök úrnak egy bizonyos részt adott is, de voltaképpen a nemzet viseli a fején a töviskoronát. Az csak egy része, amit a t. miniszterelnök úr a fején viselni fog, jóravaló szándékkal, a nemzet egyetemes érdekei biztosításának akarásával. A nemzet már tíz éve viseli ezt a töviskoronát az elmúlt Bethlen-trendszernek üldözése révén és nyomán, s a nemzetnek testén és hátán tüzes (Ostorok, szeges korbácsok is pattogtak éppen ennek a rendszernek jóvoltából, amikor megakadályozták ebben a parlamentben az egészséges közvélemény kialakulását, amikor megakadályozták azt, hogy kint a végeken, a távolabbi és közelebbi végeken győzzön a nemzeti közakarat, ... Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt, kérem, tehát, szíveskedjék beszédét befejezni. (Felkiáltások a bal- és a szélsőbaloldalon: Meghosszabbítjuk! — Zaj.) Kun Béla: .... amikor megakadályozták azt, hogy ebben az országban kerületenként összevéve azok legyenek a képviselők, akiket csakugyan a nép akar, és a népakarat meghamisításával kerültek ide be képviselők a t. túloldalon. (Elénk ellenmondások és zaj a jobboldalon) Elnök: A képviselő urat sértő kifejezéseért rendreutasítom és figyelmeztetem, hogy ha így fogja folytatni, meg fogom vonni a képviselő úrtól a szót. (Helyeslés a jobboldalon. — Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Kun Béla: Hirdetem, hogy az igazságnak győznie kell, lesz még feltámadás, de e nélkül a kormányrendszer nélkül és ennek a megbuktatásával. (Elénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Szólásra következik? Petrovics György jegyző: Buchinger Manó! Buchinger Manó: T. Képviselőház! A bemutatkozó miniszterelnök úr legelső nyilatkozatában szükségesnek tartotta, hogy az elismeirés pálmáját odanyújtsa Bethlen István volt miniszterelnök úrnak, holott a Bethlen-kormány bajban, nyomorúságban és a megrázkódtatásig menő válságban hagyta itt az országot. Ha ezt ése 1981 augusztus 23-án, pénteken. 393 figyelembe vesszük, akkor az új miniszterelnök úrnak nem az elismerés szavaival kellett volna a lemondott kormány felé fordulnia, hanem annak a leköszöntetett osztrák császár szavainak analógiájára — tekintve, hogy az új miniszterelnök úr tíz esztendővel korábban volt kormányelnöke ennek a (kurzusnak, mint gróf Bethlen István — azt kellett volna mondania, hogy az országot bajban, pusztulásban hagyni, az országot tönkretenni, na, azt smég én is meg tudtam volna cselekedni. (Derültség a szélsőbaloldalon.) Minthogy azonban a miniszterelnök úr e helyett elismeréssel adózik az eltávozott kormánynak és rendszerének, ez a mi számunkra nem lehet indok arra, hogy az új kormány iránt bizalommal viseltessünk, ellenkezőleg: ez ok arra, hogy ha lehet, minden célravezető eszközzel .az első nap eltávolítsuk ezt a kormányt a helyéről. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) A miniszterelnök úr Programmjának voltak külpolitikai vonatkozásai is. Méltóztassék megengedni nekem, hogy felszólalásomban mindenekelőtt a miniszterelnök úrnak ilyen természetű megjegyzéseire reflektálhassak röviden. Minden beszédnél szebben és világosabban szól azonban a cselekedet. Ezért, 'mielőtt kritikával illetném a külpolitikára vonatkozó programmvallást, rá kell, hogy mutassak arra, hogy az új kormányelnök úrnak legeslegelső cselekedete ugyancsak az volt, hogy üdvözlő táviratot, mondhatnám pusziszkodást küldjön Mussolini urnák, (Helyeslés a jobboldalon.) az olasz nép elnyomójának. (Büchler József: Le vele! — Zaj a jobboldalon. — Propper Sándor: Tisztelettel bejelentem, hogy bejöttem a szobába! — Szilágyi Lajos:: Máshol is szokás! — Esztergályos János: De nem ebben a formában!) Mi ezt a távirati csókolódzást sajnáljuk, fájlaljuk s nem mondhatunk mást, mint azt, hogy kötelességet teljesítünk, amikor ezzel az üdvözlettel szemben mi, a magyar munkások szószólói, innét küldjük Mussolini úrnak a magyar munkásság igaz és mély gyűlöletét. (Kóródi Katona János: Csakhogy nem maguk a magyar munkásság! — Büchler József: Az a magyar munkásság, amelyet mi képviselünk! Ön nem képvisel senkit! — Szilágyi Lajos: Az én választókerületem munkás vármegyében van! — Büchler József: Titkos választójoggal menjen oda! — Zaj. — Szeder Ferenc közbeszól.) Elnök: Szeder képviselő urat kérem, maradjon csendben. Buchinger Manó: A szovjetről történt valamely megjegyzés, amelyet nem hallottam egészen. (Zaj.) Csak azt jegyezhetem meg, hogy azok közé, akik a szovjettel is igen meleg barátságot folytatnak és meleg- barátságra törekszenek, akik ennek gyakran tanújelét is adják, Mussolini úr is tartozik és így az önök barátsága legalább is nem jogosítja fel önöket arra, hogy itt a szovjetről közbeszólásokat tegyenek. {Zaj jobb felől. — Kertész Miklós: A szovjetnél vásárol!) Azt mondotta a miniszterelnök úr külpolitikai tekintetben, hogy elszigetelten álltunk, szinte börtönszerű helyzete volt az országnak. Erre azt kell mondanunk, hogy maga a kormányzat volt az, amely ezt az elszigeteltséget politikájával előidézte. (Zaj a jobboldalon.) Maga a kormányzat volt az, amely ezt az elszigeteltséget előidézte. (Östör József: Az előző kommunista kormány! — Büchler József: Ezt a hülyeséget már hallottuk! — Káinoki Bedő Sándor: Hát nem volt itt szovjeturalom! — Szeder Ferenc: Talán volt egy kis háború is!
