Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-15

390 Az\ országgyűlés képviselőházának 15. ülése 1931 augusztus 28-án, pénteken. tétlenek? Arról van szó, hogy a nagy lelki rendszerváltozás jegyében, amelyet a kormányrendszernek, a miniszter uraknak kicserélése az égboltra festett, csakugyan lehet-e reményünk arra nézve, hogy nemcsak személyi átváltozásokról, hanem valóban a nemzeti akaratnak megfelelő gyökeres rendszerváltazásról van itt szó. Mert mindazok a dolgok, amelyeket az előbb itt Fábián Béla t. képviselőtársam ajkairól hallottunk, amelyekre nézve a t.

r népjóléti miniszter úr itt felszólalásában részben cáfolatot adott, csak függvényei a válságnak, de a válság voltaképpen ott van a lelkek mélyében, (Ügy van! a baloldalon.) ott van a nemzeti 'közérzületben és öntudatban, hogy a Bethlen-kormánynak el kellett távozni a helyéről, mert az erőszakkal lefolytatott képviselőválasztások ellenére nem bírja a széles néptömegek bizalmát. (Ügy van! a baloldalon.) Szükség van arra, hogy ne csak itt a parlamentben történjék személycsere, változás, hanem künn a közéletben, a politikai élet porondján is megtörténjék a rendszerváltozás és zsebében legyen a t. miniszterelnök úrnak a házfeloszlató kormányzói kézirat, a titkos választójog behozatalára vonatkozó reformjavaslat, (Úgy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és ha nem akarnak neki parírozni a t. túloldalról, akkor mondja, hogy: szétűzöm a Házat, érvényesüljön a népakarat, a nemzeti akarat. . . , (Bródy Ernő: Már búcsúzhatunk! Jó lesz pakolni! — Büchler József: Pakolni és hazamenni! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő túrák! Kun Béla: ... a pénzügyi és gazdasági válság megoldására irányuló becsületes hazafiúi lépéseket támasszuk alá azzal, hogy a széles néprétegekbe sem félünk kivinni a többség akaratát. (Meskó Zoltán: Nem félünk! — Felkiáltások balfelől: Mi nem félünk!) Es ha jön egy új képviselőház, amely gazdasági és pénzügyi téren regenerációt akar, de amely egyúttal azt a posztulátumot is hozza, hogy győzzön az, amit a nép akar: akkor minden aranypengőértéknél, amelyet most «mesterségesen támasztanak alá és biztosítanak, többet fog érni az az arany pengőérték, amelyet a nép bizalma jelent a parlamentarizmus számára (Ügy van! — Taps balfelől.) Ezeket előrebocsátva, jól tudom, t Képviselőház, hogy komoly, sőt megfontolásra méltóan komor időkben szükség van úgy egyéni, mint pártszempontból önfegyelemre; nem önbíráskodásra, hanem Önuralomra, önmegtagadásra. De ez nem jelenti a kritika jogának feladását a mai kormányzati rendszerrel szemben. (Ügy van! balfelől.) Bármennyire is értékelem ezekből kifolyólag az úgynevezett 33-as bizottságnak és e bizottság albizottságának, az ötös vagy hatos bizottság (Lázár Miklós: Titokzatos bizottság!) hatáskörének meglévőségét, nem tudok eltekinteni attól, hogy ez voltaképpen csak buj ósdi-játszás a parlamentarizmussal. (Ügy van! balfelől.) Ez csak mellékvágányra terelése a főkérdésnek, annak a főkérdésnek, hogy a nemzeti akaratot képviseli-e ez a Képviselőház, igen, vagy nem; (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Nem!) annak a főkérdésnek, hogy vájjon a súlyos gazdasági és pénzügyi válságnak ránkszakadása közepette kellő mérlegeléssel, önbeismeréssel tudjuk-e képviselni azt az álláspontot, hogy az egyénnek és a pártcsoportozatnak kérdése mellékes dolog és a fő az, hogy <a nemzet széles rétegeiben helyreállítsuk azt a közbizalmat, amely a mai kormányzattal szemben megingott. A fő az, t. Képviselőház, hogy keressük azokat a kibontakozási imódozatokat, amelyek nem máról-holnapra időlegesen igyekeznek és képesek megoldani a válságot, hanem távolabbi időkre vonatkozólag is, előretekintve a nemzeti jövőbe. T. Képviselőház^ Az erős nem fél a sorsiéi, sőt uralja és irányítja azt. Kérdezem: kiesett talán a nemzet sorsa hajójának irányításánál a kormányrúd gróf Bethlen István t. eltávozott miniszterelnök úr kezéből! Otthagyta , a hajót a hullámtorlaszok között, amikor az süllyedőfélben volt? Elment szabadságra, kies oázisok felé üdülésre, amikor hullámtorlaszok és hullámvölgyek között elmerüléssel küzködik a nemzet pénzügyi és gazdasági létének hajója? Vagy hogy más képet említsek: amikor a nemzet a gazdasági Szaharának fojtó számum-szelét szenvedi? Nehéz erre a kérdésre felelni, de mégis meg kell felelni, t. Képviselőház. A t. miniszterelnök úr tagadhatatlanul nagy rokonszenvet ébreszt egyéniségével. En nem felejtettem el, — t. képviselőtársaim talán nem is tudnak arról, amire most emlékeztetem őket — hogy albban az időben, amikor 1910. után mi ebben a parlamentben, amelynek szerencsés voltam tagja lehetni, a népjogokért küzdöttünk és a hadseregben a nemzeti jogok érvényesüléseért és amikor a Tisza-rendszer velünk szembenállt: minden rokoni kötelék ellenére a t. miniszterelnök úr ott állott az ellenzék táborában; és azután, amikor Aradon lefolyt egy képviselőválasztás gróf Tisza István és Széchenyi Aladár ellenzéki jelöltünk között, ő ott állt Széchenyi Aladár mellett rokoni, unokatestvéri kapcsolata dacára, amely gróf Tisza Istvánhoz fűzte Nem felejthetem el, hogy a szegedi első ellenforradalmi kormánynak miniszterelnöke volt, aki a konszolidáció útjára akarta vezetni a nemzetet. (Ügy van! a bál- és a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Októberi alapon, el ne felejtse!) Mindez.a múltnak emléke. De vájjon a t. miniszterelnök úr mindezeknek a hagyományoknak számbavételével és elfogadásával, '• az eddigi rendszer folytatásának hangoztatása mellett miképpen gondolja a nemzetet mai szomorú sorsából kivezetni? Azt mondotta a miniszterelnök úr, hogy noha több takarékosságot akar, mint amennyi a múltban volt, noha más mesgyéken kell haladnunk, de azonosítja magát azzal a rendszerrel, amely tíz esztendeig uralkodott ebiben az országban. A t. miniszterelnök úr tehát ellentétbe jött önmagával. Egy alternatívát állít fel miniszterelnöki programmja gyanánt: vagy helyesli azokat a ténykedéseket, amelyeket a múlt kormányrendszer tíz éven keresztül elkövetett, vagy pedig nem. Ha helyesli, akkor ne beszéljen nekünk új idők sugallatáról és bekövetkezéséről, ha pedig nem helyesli, akkor ítélje el azt a rendszert, amely a tagadhatatlanul meglévő világjelenségek dacára a mai szomorú gazdasági és pénzügyi sorsba és temetőbe süllyesztette ezt az országot. T. Képviselőház! Miért nem engedi a t. miniszterelnök úr szabadjára ereszteni a nemzeti érzés melegétől fűtött demokratikus erőket? (Ügy van! a baloldalon.) Miért nem engedi, — zsebében házfeloszlató kézirattal rendelkezvén, választójogi reform alapján állván, titkos választójogi reform alapján — (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) miért nem engedi országgá és világgá kiáltani azt, hogy ha másként nem lehet letörni a bankokrácia uralmát és a kartellek szipolyozó tobzódását, ha nem lehet másként megalapozni