Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-14
366 Az országgyűlés képviselőházának 11* kívánja gazdasági és politikai életét berendezni. (Mozgás a jobboldalon.) Azt, hogy önök ezért nem rajonganak, természetesnek tartom. Miért? Azért, mert önöknek nagy része tisztában van azzal, hogy titkos választójog esetében más emberek kerülnének ide, olyanok azonban, akik nagyobb felelősséggel képviselnék az ország lakosságát. (Zaj a jobboldalon.) Vannak, akiknek más terveik vannak. Vannak, akik még ma is a zárt ajtók mögött tartott értekezleten a diktatúrával kacérkodnak (Jánossy Gábor: Ilyenek nincsenek!) és azt mond ják % hogy ennek a parlamentnek nem lesz sok beszélni való ja, majd elintézzük máskép ezeket a problémákat. Ezeknek az uraknak figyelmébe ajánlom a német kancellárnak beszédét, amelyet a tegnapi napon tartott, mert ebből megláthatják azt, hogy más országban éppen egy keresztény politikus milyen felfogást vall a parlamentarizmusról. A titkos választójog nem szocialista' követelés. Elnök: A képviselő úr beszédideje lejárt. Peyer Károly: Azonnal befejezem. A titkos választójogot olyan fényesen indokolta meg Apponyi képviselő úr, hogy ennél fényesebben senki sem tudná ezt itt megindokolni. A politikai tisztesség alapja a titkos választójog, ezt tehát meg kell csinálni. Még egy problémát kell felvetnem. Azt kérdezem: mi lesz holnap? Mindaz, amit a kormány mond, tervek, programmok, amelyeknek hatásait, nem tudom, mikor fogjuk érezni, de mi lesz holnap, mi lesz r az éhező, nyomorgó emberekkel, mi lesz az állástalan tisztviselők ezreivel, mi lesz a földnélküli rongyos, szegény napszámosok éhező ezreivel és tízezreivel? Ezt kérdezzük itt ebben a pillanatban nyomatékosan és erőteljesen. Ha azt 'hiszik, hogy úgy lehet ezt a kérdést elintézni, mint ahogy az új belügyminiszter úr tegnap bemutatóul elintézni próbálta «a magántisztviselők gyűlését, rendőrattakkal, (Esztergályos János: Gyalázat!) akkor előre figyelmeztetjük önöket, hogy ez az út vezet a katasztrófához. En a Ház legutóbbi ülésén a napirendi vitával kapcsolatosan azt mondottam, hogy az emberek éheznek és nyomorognak, amíg van még remény arra, hogy meg tudnak esetleg valamikép élni, de 'ha elvesztik reményüket és választaniuk kell a Duna és a revolver között, akkor inkább választják a pékboltot, ahonnan van még mit elhozni. Ezt tessék tudomásul venni. (Nagy zaj a jobboldalon.) Ez nem fenyegetés, hanem egy természetes ösztön. (Audaházi Kasnya Béla: Ha így van, nem szabad ezt innen hirdetni! — Malasits Géza: Ön különbeket mondott már! — Andaházi Kasnya Béla: Átérzem ezeket a bajokat, de a parlament nem alkalmas hely az izgatásra! — Büchler József: Ne hadonásszék! — Kabók Lajos: Itt nem lehet krakélereskedni! - Zaj.) Elnök: Csendet kérek! Peyer képviselő urat pedig kérem, méltóztassék beszédét befejezni. Peyer Károly: Kérem, zavarnak. Az embereknek joguk van ahhoz, hogy éljenek, éhezni senki sem köteles és ha a kormány nem tud gondoskodni arról, hogy az éhezők megtalálják a legszükségesebb emberi táplálékot, akkor rá kell kényszeríteni a kormányt arra, hogy ezt a feladatát teljesítse. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én ettől a kormánytól nem várom azoknak a súlyos problémáknak megoldását, én éppen . ülése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. olyan bizalmatlansággal viseltetem a mai kormány iránt, mint amilyen bizalmatlansággal viseltetem az előző kormány iránt. A mai kormányt nem tekintem másnak, mint ama reakciós, egyoldalú osztálypolitika folytatásának, amelyet a Bethlen-kormány követett. En csak egy kivezető utat látok: szakembereket a megfelelő helyekre, a politikában pedig az általános, egyenlő és titkos választójogot, hogy ez döntse el ennek az országnak a sorsát és irtsa ki ebből az országból azokat, akik jogtalanul bitorolják ezeket a helyeket. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Szólásra következik? Herczegh Béla jegyző: Farkas Tibor! Farkas Tibor: T. Képviselőház! A miniszterelnök úr beszédével kapcsolatban elhangzottak olyan nyilatkozatok, hogy a miniszterelnök úr a legnehezebb viszonyok között vállalkozott arra, hogy az -ország kormányzatát vezesse. Ugyanakkor elmondották, hogy a legnehezebb időpont, amikor .miniszterelnök tárcát vállalt, tíz évvel ezelőtt volt. En csak egyre vagyok bátor a t. Ház figyelmét felhívni. Ha nehéz helyzetben volt a miniszterelnök úr akkor, amikor elfogadta az ország kormányzását, nem vagyunk könnyű helyzetben mi sem, akik erről az oldalról kritikát vagyunk hivatva mondani a miniszterelnök úr programmbeszéde felett. Egyet elismerek lojálisán: kprrektnek korrekt volt a miniszterelnök úr beszéde. De a miniszterelnök úr beszéde éppen úgy bizonytalanságban hagyott bennünket nagyon sok dologra vonatkozólag, mint ahogy bizonytalanságban voltunk a múltban. (Egy hang a jobboldalon: Miért nem mennek be a 33-as bizottságba?) Reflektálni fogok erre a közbeszólásra, csak egy kis türelmet kérek. Kilenc évvel ezelőtt, amikor Magyarország kormányzója a második nemzetgyűlést megnyitotta, többek között a következőket mondotta: önökre vár az a nagy munka, hogy előmozdítsák a nemzet haladását ezeréves alkotmányosságának folytonossága r felé, azonkívül, hogy az ország gazdasági életét talpraállítsák, és hogy helyreáilljon ebben az országban a lelkek egyensúlya. En azt kérdezem: a magyar alkotmány folytonossága-e az, amikor itt az országgyűlés hoz egy törvényt, amelynek alapján a mindenkori kormány felhatalmazást kap? Hiszen így magyarázzák ezt, holott lehetséges volna más magyarázat is, mert hiszen végtére erre precedens volt a multban. Nevezetesen a szanálási törvény úgy szól, hogy felhatalmaztatik a kormány és felhatalmaztatnak a mindenkori kormányok. Most azonban, amikor szó volt arról, hogy baiok vannak és a parlamenttel tárgyalni nem lehet, mi történt akkor? A törvény mindenesetre formailag — elismerem — a kormányt hatalmazza fel, de a törvény első bekezdésében tulajdonképpen csak arra a kormányra célozhat, amely kormány a múltban azokat a drasztikus rendszabályokat törvényen kívül kiadta, amire nézve azután ez a törvény felmentvényt ad. Ezt a kérdést letárgyaltuk, erre nem akarok tovább célozni, azt állítani azonban, hogy a magyar alkotmány folytonossága az, ami itt ma történik, azt hiszem, legalább is szerénytelenség és merészség nélkül nem lehet. Végtére az, ami itt történik és — úgy látszik — a jövőben is történni akar, meg- . csúfolása mindenféle parlamentáris rendszernek. (Ügy van! a baloldalon.) Elismerem, hogy a. miniszterelnök úr egy
