Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-13

350 Az országgyűlés képviselőházának mányt egyáltalában nem befolyásolja abban, hogy a rendeleteit kiadja és végrehajtsa. Nem a bizottságról van itt szó és nem arról, hogy ez a kérdés ilyen bizottsággal elintézhető legyen. A baj sokkal súlyosabb és a bajt egyáltalában nem lehet azzal elintézni, hogy a képviselőház most bizonytalan ideig szünetre megy és látszólag egy bizottságra ruházza a maga hatás körét. Az élet egészen mást mond künn. Ennek a kérdésnek ide kell jönnie a maga teljes őszinteségében. Meg kell mondani, hogy az állapotok máris katasztrofálisakká váltak és hogy mindennap újabb és újabb exisztenciák mennek tönkre. Teljesen kiszámíthatatlan, hogy a következő napok mit hoznak és senki sem tudja, aki ma gyárban, műhelyben, irodában dolgozik, hogy mikor hívják be őt az irodába és kézbesítik ki részére a munkakönyvét, vagy adják ki a bizonyítványát, arra való hivatkozással, hogy azüzem tevékenységét továbbfolytatni nem tudja. Én csak egy esetet mondok itt el jellemzésül az egész helyzetnek. Tudomásom van arról, hogy a csepeli Weisz Manfréd-gyárban a munkásnyilvántartó irodák naponta 2—400 munkakönyvet jelent ki és ahány munkakönyvet ki tudnak jelenteni a tisztviselők, annyi munkásnak kézbesítik még aznap a munkakönyvét s tekintet nélkül arra, hogy az elbocsátás napja hétfő, kedd, szerda, vagy másnap, azon a napon bocsátják el őket. Ugyanez a helyzet más gyárakban is. Elsején százszámra kapták tisztviselők a felmondásokat és egyelőre csak a törvényben meghatározott felmondási idő köti őket még a munkahelyükhöz, ahol dolgozni már alig tudnak. Nem akarom itt felsorolni azoknak az iparvállalatoknak neveit, amelyekről már el van terjedve egész határozott formában, hogy akár valutahiány, akár nyersanyaghiány, akár a fogyasztás csökkenése folytán képtelenek üzemüket tovább fenntartani és vannak köztük olyan üzemek, amelyek több ezer munkást foglalkoztatnak. Ennek az állapotnak egyik jellemző tünete az is, hogy a csepeli Weisz Manfréd-gyár, amely varrógépeket és kerékpárokat adott el részletre, kénytelen volt a mai pénzügyi helyzet következtében ezeket a részleteladásokat beszüntetni. Ezen egy intézkedés következtében többszáz ember vesztette el kenyerét és teljesen bizonytalan, hogy hol tud új kenyeret szerezni a maga számára. T. Ház 1 Ezzel a gazdasági válsággal kapcsolatban minden országban foglalkoznak a munkanélküliség kérdésével. Ezt a kérdést nem lehet ma már Pató Pál ék gondolkodásmódja szerint elintézni, hogy azt méltóztatik mondani : munkát kell adni, sem azzal nem lehet elintézni, hogy azt méltóztatik hangoztatni egyes frázisokban, hogy a munkanélküli segély munkátlanságra vezet. (Ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Tessék munkát adni ennek a sokezer embernek, ennek a sokezer tisztviselőnek, mérnöknek és egyéb foglalkozású embernek. Ha pedig nem tudnak munkát adni és ezek az emberek saját hibájukon kívül nem tudnak kenyeret keresni, arra nem lehet senkit sem kötelezni, hogy éhenhaljon, és nem lehet senkit arra kényszeríteni, hogy szó nélkül nézze a maga és családja pusztulását. (Szilágyi Lajos : Ezért kell bemenni a 33-as bizottságba t) A vadállat is, ha már nem talál az erdőben megfelelő táplálékot, elmegy az emberlakta vidékekre és ott szerzi meg a szükséges táplálékot még akkor is, ha veszélyezteti ezzel életét. Nem gondolják azt, hogy az emberben is van legalább annyi... (Folytonos zaj.) Elnök : Képviselő úr, szíveskedjék magát mérsékelni. {Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Miért f — Kabók Lajos : Éheznek I Nem szabad megmondani?) Csendet kérek. . ülése 1931 augusztus 6-án, csütörtökön. ' Peyer Károly : Nem méltóztatnak gondolni, hogy az emberben van legalább annyi életfenntartó ösztön, mint a vadállatban, hogy nem fogja szó nélkül tűrni és nem fogja szó nélkül nézni saját magának és családjának pusztulását, hanem mielőtt nyomorultul éhen pusztul, védelmet keres és igyekszik magát és családját megmenteni a végső kétségbeeséstől és éhenhalástól. (Ügy van ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Meddig méltóztatik várni ? Addig, amíg a tömegek elégületlensége tényleg abban jut kifejezésre, hogy megrohanják a pékboltokat, megrohanják az élelmiszerüzleteket ? [Nagy zaj. — Propper Sándor : Igaza van ! — Egy hang jobbfélől : Lázítás ! — Büchler József : Minden pillanatban itt van a veszély. — Kabók Lajos : Százezrek éheznek és felemelték a kenyér árát. — Zaj. — Büchler József: Diplomás emberek koldulnak !) Elnök: Képviselő urak, maradjanak csendben ! — (Esztergályos János : Se munka, se kenyér !) Esztergályos képviselő urat kérem, tessék csendben maradni. Peyer Károly : Mit akarnak tenni ezzel a jelenséggel szemben % A karhatalmat kiküldeni, a páncélautókat, a gépfegyvereket 1 Hát azt hiszik, hogy egy kormányzás bölcseségét egyedül csak ez képezi, csak ezt lehet adni azoknak, akik dolgoznak és akik kenyeret kérnek ? (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.) T. Képviselőház ! A képviselőháznak ezen az utolsó ülésén nyomatékkal hívom fel a kormány figyelmét arra a jelenségre, amely kint az országban van (Kabók Lajos : Mindenfelé !), nemcsak a fővárosban, hanem a vidéken is. Tessék megnézni : ma a búzát 5 és 6 pengőért vásárolják a faluban, az önök bolettája megdrágította a városi lakosság kenyerét közel 10 fillérrel (Zaj.), azt a kevés kenyeret, ami még van, de ugyanakkor tönkretették kint a parasztságot is és a parasztságnak semmi haszna sincsen abból az intézkedésből, amelyet itt hoztak. Egyformán nyomorog itt a falu, egyformán nyomorog a város. Az aratás alig múlott el, és önök bizonyára éppé a úgy tudják, mint ahogy én tudom, hogy egyes falvakban már milyen zendülések vannak. (Nagy zaj és ellenmondások a jobboldalon. — Elnök csenget.) Már ott vannak az éhezők a községházak előtt és kenyeret követelnek.

m (Ügy van! Ügy van ! a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Képviselő úr, foglalkozzék a napirendi javaslattal ! (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Kabók Lajos : Nincs más napirend, csak ez ! Ez a legfontosabb probléma ! — Propper Sándor : Ezt meg kell mondani !) Peyer Károly : Nem vagyok hajlandó ezeket a tényeket elhallgatni. Felelősségem tudatában mondom mindazt, amire itt fel kell hívnom a kormány figyelmét. Tessék intézkedni, tessék azonnal intézkedni, mert nincsen semmi sem, ami jobban fáj, mint az éhség, nincs semmi, ami jobban elkeseríti az embert, mint gyermekeinek kenyér után való kívánsága és nincs az az erő és önöknek sincs meg az az erejük, amivel ezt a szenvedélyt le tudják küzdeni. Önök csinálhatnak dolgokat, lelkiismeretük esetleg elbírja még azt, hogy csinálnak dolgokat... (Nagy zaj a Ház minden oldalán. — A képviselők a padokat verik. — A szónok szavait a nagy zajban nem hallani. — Farkas István : Tönkretették az országot ! — gr. Bethlen István miniszterelnök : Menjen ki az utcára, de ne itt a parlamentben beszéljen így ! Lázítson kint az utcán, ne itt a parlamentben ! — Kabók Lajos : Kenyeret adjon, ne az asztalt verje ! — Folytonos nagy zaj.) Elnök : Csendet kérek ! A képviselő urat kijelentéseért rendreutasítom. (Nagy zaj és felkiá