Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-11
292 Az országgyűlés képviselőházának 11 hiszi el. Ellenben itt jön kapcsolatba a választásokkal az adminisztrációnak ez a túltengése. Önök hivatkoztak arra lapjaikban, illetőleg a kormány cikkeket Íratott lapjaiban, hogy íme, nincs is olyan nagy baj, nincs bizalmi válság, mert még titkos kerületekben is nagyon sok tízezren szavaztak a kormányra. Nos, ezzel nem kell nagyon dicsekedni, mert tudjuk, hogy minden hatalmi rendszernek tíz- és tízezer parazitája van, aki együtt él, vagy együtt bukik a rendszerrel. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Itt előre kell bocsátanom, hogy még sohasem volt kormány és sohasem volt rendszer, amelynek annyi parazitája volt, mint ennek a rendszernek. (Ügy van ! úgy van ! a szélsőbaloldalon.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urat, méltóztassék parlamenti hangot használni. — Meskó Zoltán : Ebben a parlamentben remélem nincsenek paraziták ! Weltner Jakab : Nem ismerem még annyira a parlamenti hangot. Mondjunk élŐsdit, ez talán jobb! Elnök : A képviselő urat rendre utasítom ! Weltner Jakab : Szóval vannak olyanok, akik együtt élnek, együtt halnak ezzel a kormánnyal, akikoek exisztenciájuk ehhez a kormányhoz fűződik. (Friedrich István : Mitesszerek ! — Meskó Zoltán: Mitfresszerek!) Tehát igenis, különösen a nagyobb városokban vannak tízezren és tízezren akiknek érdekük az, hogy a kormány meg ne bukjék. Ezek a szavazatok egyáltalán nem jelentenek bizalmat, hanem jelentik azt, hogy szavaznak a kenyéradó gazdájukra. Semmi mást nem jelentenek. Nálunk ettől függetlenül fordított gazdaság van és egy nagyon elfogult, nagyon konok és nagyon tudatlan kapitalizmus. Mindenütt a világon felismerték azt, hogy a fogyasztók megvédelmezése az a nemzetgazdaság alapja. Valószinüleg nagyon sokan elolvasták Fordnak a könyvét, amelyben azt mondja, hogy a munkások magas keresete a nemzetgazdaság alapja, Ford azt mondja : ha én autót akarok eladni, akkor annyit kell fizetnem a munkásomnak, hogy autót vehessen. Amerikában a Fordgyárakban és más gyárakban egy nap alatt többet keres a munkás, mint Magyarországon egész héten. (Kálmán István : Mert tízszer annyit dolgozik ! Esztergályos János : Hogyan mondhat ilyent ? Lehet tízszer annyit dolgozni, mint a magyar munkás? A magyar munkás a világ legjobb munkása. — Kabók Lajos : Ilyen nagyfokú tájékozatlanságot még nem hallottam ! — Büchler József : Ez nem tájékozatlanság, ez tudatlanság !) Az EgyesültÁllamokban a munkás nem dolgozik többet, csak sokkal raeionalizáltabb módon dolgozik. NewYorkban megnéztem személyesen egy csomó üzemet. Ki kell jelentenem, hogy a magyar munkás éppen a technikai viszonyok hátramaradottsága miatt sokkal nehezebben dolgozik, mint az amerikai munkás. (Simon András : De ott nagyobb az eredmény !) A géptechnika ott annyira fejlődött, hogy a munkás sokkal kevesfbb fizikai munkával sokkal nagyobb teljesítményt tud produkálni, de az eredmény nincs arányban azzal, ahogy nálunk a munkásokat fizetik. Ma, amikor egy kvalifikált munkás 35 pengőt keres hetenként, amelynek egyharmadrészét házbérre fizeti, tessék megmondani, hogyan éljen meg az a munkás, hogyan fizessen adót, hogyan emelkedjék a nemzetgazdaság ereje? A mi kapitalistáink a kormány segítségével, ismételten leszorították annyira a munkabéreket, hogy ez egyik oka az itteni gazdasági válságnak. Hasonlatos a helyzet ahhoz, mintha egy tojástermelő, amikor tyúkhúsra éhes, legyilkolja a legjobban tojó tyúkot és azt eszi meg ebédre- Nálunk leülése 1931 augusztus 1-én, szombaton. gyilkolják a fogyasztóközönséget, megölték az adózással, a folytonos emelésekkel, úgy hogy ezt a nemzetgazdaság, de nem legutolsó sorban az állampénztár is megérzi. Mit használt a dohányárak emelése ? Mit használt a vasúti tarifa emelése ? Azt, hogy megbénult minden. Kevesebb ma a jövedelem, mint azelőtt volt. Mit használ, hogy most új rendszabályokat akarnak ? Kijövünk a mostani gazdasági válságból ? Kiemelkedünk a mostani gazdasági válságból, ha újra adózás, adózás, adózás, három száza^ lékos forgalmi adó, kenyérárak emelése következik? Azokkal a milliókkal szemben, akik ma már az éhhalál szélén vannak, ez gazdasági politika? (Kabók Lajos : Országpusztítás !) A kormánynak egész bölcsesége abban rejlik, hogy majd emeljük az adókat. Egyszerű paraszti számítás : ha több adót fizet valaki, több jön az állampénztárba. De egy szép napon az az adófizető nem tud több adót fizetni és megölték az egész belső gazdaságot. Ez nem politika és nem gazdaságpolitika. Ezt a válságot megoldani ilyen módon nem lehetséges. Üj eszközök kellenek, új, szélesebb látókör, nagyobb bizalom, amelyet ezzel a rendszerrel nem lehet megnyerni. Itt kell rátérnem a munkanélküliek kérdésére is. Már a bibliától kezdve minden oldalon, katholikus lelkészek, magasrangú egyházi férfiak megállapították azt, hogy a társadalomnak nincs joga és nincs erkölcsi alapja senkit sem éhhalálra ítélni. Arra kérek egyenes, nyilt feleletet, nem szólamokat ; mit csináljon az a munkanélküli, aki ma már nem két-három hét óta, hanem évek óta van munka nélkül ? Mit csináljon ? Tessék megmondani! Hoznak törvényeket, büntető törvénykönyvet : ne lopj, ne csalj, ne rabolj ; de ha ilyen törvényeket hoznak, akkor adjanak módot arra, . hogy ezeket a törvényeket be lehessen tartani. Könnyű becsületesnek lennie annak, akinek a háta mögött ott áll a bank, könnyű becsületesnek lennie annak, aki sohasem érezte az éhséget, könnyű tisztességesnek lennie annak, aki nem ismeri az éhes, síró gyermek szavát és rimán kodását. Próbáljanak meg munkanélkül lenni hetekig, hónapokig, ha akkor becsületesek maradnak, akkor becsületes emberek. Lehetetlenség azt mondani : sem munkát, sem kenyeret ! Egyiket a kettő közül adni kell ! Ezt nem lehet megcáfolni. (Pakots József : Egyre nő a munkanélküliség !) Mit csináljon az a munkanélküli, mit csináljanak azok a tízezrek ? De még munkanélküli statisztikát sem vettünk fel, mert ami statisztikát a szakszervezetek felvettek, az csak csekély része a munkanélkülieknek. Pedig ez az alapja annak, hogy megértsék, milyen méretű a gazdasági válság. Legalább azt kellene tudni, hány embert érint ez a válság, de még erre sem kíváncsiak : (Kabók Lajos : Félnek a számoktól.) A banktőkének egyik legti pikusabb képviselője, Éber úr szokott arról szavalni, hogy takarékoskodjunk. De ő maga a takarékosságot csak egy területre viszi, hogy kizsákmányolja csontig azokat az alkalmazottakat, aki ka bankjában vannak, ellenben a lovaira többet költ, mint tíz munkásháztartás, a lovaira többet költ, amint amiből száz munkanélküli megélhetne. Az ilyen szólamokat visszautasítjuk. Az beszéljen takarékosságról, aki igazán, munkával keresi a kenyerét és nem másoknak a munkájából él s nem az, aki pazarol s óriási jövedelem mellett a pazarlásban példát ad. (Propper Sándor: A gazdagság lázadása a szegények ellen Éber fellépése.) És hogyan gondoskodtak azokról, akik áldozatai voltak a háborúnak ? Az egész gazdasági romlást az indította el, hogy mértéktelenül felemelték a házbéreket. Ez volt az árdrágulások kiindulása. Miért ? Kinek a javára ? Hisz a házak jórészt új gazdát kaptak,
