Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-11
290 Az országgyűlés képviselőházának 11. oldalon. — Esztergályos János: Sürgős az adóemelés! — Kabók Lajos: Amilyen a parlament, olyan a házszabály.) Szeder Ferenc : Amikor mindjezeket látjuk és tudjuk, felelősségünk teljes tudatában nem vagyunk abban a helyzetben, hogy ezt a felhatalmazási törvényjavaslatot megszavazzuk és a kormánynak ezt a korlátlan diktatúrára törekvő hatalmat megadjuk. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Elnök : Szólásra következik. Frey Vilmos jegyző : Weltner Jakab ! Weltner Jakab : Tisztelt Ház ! A bizalom vagy bizalmatlanság kérdése az, hogy ebben a súlyos gazdasági helyzetben a kormányt az ellenzék felruházza-e olyan messzemenő hatalommal, mint amilyent ez a javaslat igényel. A bizalom kérdésinél elsősorban azt kell felvetni, hogy kinek adjuk meg a bizalmat. Ha én magánügyeimben azzal akarnék valakit megbízni, hogy háztartásomat rendezze, akkor nagyon jól meg kellene néznem, ki az, akire ezt a tevékenységet bízom. Sokkal súlyosabb azonban ez a kérdés akkor, ha egy ország helyzetéről van szó, ha milliók sorsáról van szó, hogy azoknak legfontosabb életérdekeit kikre bízom és kikre bízhatom. A kormánnyal szemben természetesen bizalmatlanok vagyunk, és kétszeres ez a bizalmatlanság a mostani választások után. Elvi okokból talán akkor se adnék ilyen messzemenő hatalmat valamely kormánynak, ha tiszta választások ai pján jött volna létre ez a Képviselőház. De bizalmat, felhatalmazást adni a kormánynak olyan választások után, mint amilyenek a legutóbbi választások voltak, bizalommal viseltetni egy olyan kormány iránt, amely a magyar nép többségét éretlennek tartja arra, hogy saját sorsáról határozzon, — mert a nyilt választójog nem egyéb, mint az éretlenség bizonyítványa — egy ilyen kormánynyal szemben bizalommal lenni, egy ilyen kormánynak ilyen messzemenő felhatalmazást adni : több volna, mint könnyelműség. Valóban, a mostani válság bizalmi válság, bizalmi válság belföldön és bizalmi válság külföldön. Jogos a bizalmatlanság a kormány iránt, ez azonban nem mai keletű. Ez a bizalmatlanság indokolt és jogos akkor, amikor ennek a nemzetnek kormánya legszentebb ígéreteit cserben hagyta, nem teljesítette. Ünnepélyes ígéreteit ! Emlékezzünk vissza a világháborúra, milyen nagy, hazafias jelszavakkal biztatták a népet a szükséges erőkifejtésre. Azt hangoztatták, hogy a nemzet mindazokkal szemben, akik a háborúban teljesítik kötelességüket, elismeréssel lesz, ellátja rokkantjait, ellátja özvegyeit, árváit. ígértek a vitézeknek is a vitézségi érmek után bizonyos díjakat. És mi történt ? Mindent teljesítettek a másik oldalon és semmit sem adtak meg azoknak, akik a világháborúban a legsúlyosabb áldozatokat hozták. Én csak egyre akarom a figyelmet felhívni. A világháborúban nagyon sokan, igenis, azért csináltak bravúrokat, hogy azt a hét, tizenöt, vagy harminc koronát megkapják, amit az érmek után megígértek nekik. (Ellenmondások jobbfelöl. — Egy hang a jobboldalon : Becsületből csinálták ! Nem gondoltak arra ! — Meskó Zoltán : Ilyen anyagiasán a magyar ember nem gondolkozik ! A magyar ember nem pénzért volt hős ! — Kabók Lajos Î Adják meg az éremdíjakat ! — Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! (Meskó Zoltán : Meg kell adni nekik ! De nem azért csinálták !) Csendet kérek a jobboldalon ! (Kabók Lajos : Ne három pengőt adjon a rokkantaknak, és ne kiabáljon ! — Meskó Zoltán : Meg kell adni ! De nem azért csinálták ! — Kabók Lajos : Szorítsa rá arra a kormányt ! — Meskó Zoltán közbeszól. — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, Meskó Zoltán képviselő úr ! ülése 1931 augusztus 1-én, szombaton. Weltner Jakab : Mondjuk, hogy a magyar ember nem azért csinált vitézi bravúrokat, hogy megkapja a koronákat, de illendő azokat a megígért koronákat akkor is megadni, ha nem ezért csinálta a vitézi bravúrokat a magyar ember. Erre azután, mélyen t. képviselő úr, ugyebár nem tud felelni. Illik megadni, amit ígértek. A magyar ember igéretét megtartja. (Meskó Zoltán : Én is követelem !) A magyar becsület ezt követeli. Igenis, ezt illik megadni, illik teljesíteni. (Meskó Zoltán közbeszól. — Zaj.) Elnök : Csendet kérek. Meskó képviselő úr ! Weltner Jakab: Ezt becsületbeli kötelességnek mondták. Azt mondták, hogy a hálás haza nem lesz hálátlan. Igenis, a hálás haza hálátlan volt, nyomorban, szennyben, piszokban'engedi szenvedni a rokkantakat, özvegyeket és árvákat. És elsősorban itt ingott meg a bizalom, és nem kevésbbé a hadikölcsön-jegyzőknél (Ügy van ! Ügy van! a szélsőbaloldalon.), akiket enyhe terrorral kónyszerítettek arra, hogy vagyonukat feláldozzák. Nagyon számos exisztencia van ebben az országban, aki koldusbotra jutott azért, mert hitt azoknak az ígéreteknek, azoknak a szavaknak, amelyek illetékes helyről, a kormány részéről ünnepélyesen elhangzottak. (Gáspárdy Elemér : Nagy-Magyarországon ! — Farkasfalvi Farkas Géza : A forradalommal tönkretették NagyMagyarországot ! — Esztergályos János : Ne csináltak volna háborút ! — Büchler József : Elkopott grammofónlemez ! — Farkasfalvi Farkas Géza : Szétzüllesztették a frontot ! — Esztergályos János : Vén öreg csődörös ! — Farkasfalvi Farkas Géza : Sohasem voltam az ! —. Állandó zaj.) Elnök : Csendet kérek, képviselő urak. Weltner Jakab : Amit én mondtam, azt megcáfolni nem tudják, mert igaz. (Zaj. — Meskó Zoltán közbeszól.) Elnök : Meskó Zoltán képviselő urat folytonos közbeszólásáért rendreutasítom. (Esztergályos János : Végre egy pártatlan intézkedés !) Weltner Jakab : Mondom, megcáfolni nem lehet, s érdekes az egész dologban az, hogy akik tisztességesen viselkedtek, akik feláldozták vagyonukat, azok nem kaptak semmit, akik ellenben tisztességtelenül viselkedtek, akik átmentették egész vagyonukat, azokat jobban védelmezik, mint azokat, akik a világháborúban önzetlenséget tanúsítottak. . Igenis megingott a bizalom a belföldön, és a külföldön sincs meg a szükséges bizalom ahhoz, hogy minket a magyar válságon átmentsenek. Nincs meg a szükséges bizalom, holott könnyen, játszva meg lehetett volna azt szerezni. Évek óta hangzik itt ebben a parlamentben, hogy a gyűlöletnek és engesztelhetetlenségnek azt a politikáját, amelyet önök szükségesnek tartanak, — nem az ország érdekében, hanem kicsinyes hatalmi vágyból — hogy a gyűlöletnek ezt a politikáját külföldi szempontból változtassák meg. Lehetetlen állapot, hogy 12 esztendő után a magyar munkások százai éljenek külföldön, közöttük legtöbben olyanok, akiknek semmi bűnük nincsen. Azt gondolják, hogy nem lett volna sokkal jobb ebbeh a válságban, ha az emigráció a belföldön és nem a külföldön van ? Önök lebecsülik azt a munkát, amit ott végezni lehet. Nem mondom, hogy helyeslem azt, hogy az ország helyzetét súlyosabbá tegyék, de tessék elképzelni 12 esztendőt külföldön, akkor igazán nem fognak rajongani a Bethlen-kormányért. Sokkal helyesebb polilika lett volna likvidálni a kérdést, a demokráciának legalább valamilyen jelét megmutatni, akkor sokkal könnyebben átestünk volna a válságon. (Meskó Zoltán : Nem az a lényeg,
