Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-11
254 Az országgyűlés képviselőházának 11 nak a bajok. Át kell szervezni a bor-termelést csemegeszőlő-termelésre. Rassay Károly: Gyümölcstermelést!) Ott, ahol gabonára úgysem jó a föld, gyümölcsöt, almát, körtét, barackot kell termelni, azonkívül tojást, baromfit termelni, mert ezek azok a cikkek, amelyeknek van kiviteli lehetősége, van piaca, ezeket a dolgokat lehet teranelni Magyarországon, Megmondottam már, hogy ezek a világ legjobb termeivényei. A magyar almával, a magyar körtével nem veheti fel \a versenyt a világpiacon semmiféle más termel vény, ez^ a legjobb' a világon. Ezenkívül van még egész rakás cikk, amit termelhetnénk. (Lázár Miklós: Baromfikivitelünk majdnem elérte a búzakivitel ér.tékét.) Mit látunk azonban? A földmívelésügyi miniszter úr nagy büszkén mondotta el itt a képviselőházban, — azt hiszem éppen az én beszédem hatása alatt, — hogy 200.000 csemetét osztottak ki ebben az országban. 200.000 csemetét. Borzasztó. De ezzel kapcsolatban nem mondotta el, hogy a földmívelő népet nem tanították^ meg arra, hogyan kell azt a csemetét kezelni. (Simon János: Tudja azt nagyon jól!) En tudom, hogy nem tudja. (Simon János: De tudja!) Sajnos, csak imitt-amott tudják, azonban az ország túlnyomó nagy területén nem tudják, mert a Nagyboldogasszony-szilva és a nyárig csörgő alma igazán nem világpiaci cikk, ezek ápolásához igazán ért a magyar mezőgazda, ezt elismerem, de ezzel nem ér semmit, mert az még nekünk sem alkalmas gyümölcs. Ezzel szemben megállapítottam, hogy itten a földmívelésügyi tárcát a költségvetés mostohán kezelte. Igenis, a földmívelésügyi minisztérium rendelkezésére nagyobb összegeket kell bocsátani. Ez az álláspontom nekem is. Természetesen nem úgy ám, hogy a földmívelésügyi miniszter úr rendelkezésére bocsátott összegeket kidobáljuk tyúkkölcsönök alakjában egyes protekciós uraknak, akik azután autót vesznek a tyúkkölcsönből, Parisba tali gáznak az autóval és amikor hazajönnek és szemrehányást kapnak: mégis csak disznóság, hogy a tyúkkölcsönt autóra fordították, azt mondják: tyúkoztam egy kicsit. (Zaj.) Elnök: Kérnem kell a képviselő urat, ne méltóztassék imparlamentáris kifejezését használni. (Rassay Károly: Mocskost mondjon, ez parlamentáris! Ezért nem utasítják rendre! — Zaj.) Nem szükséges, hogy a képviselő úr tanítsa ki a szónokot, hogy mit mondjon. (Rassay Károly: TTj szótárt szerkesztek a jelenlegi elnöklés számára.) Nincs szükség reá, mert a jóízlésem megmondja, hogy mit lehet és mit nem lehet mondani. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly közbeszól.) Rassay képviselő urat kérem, maradjon csendben. Ne tessék állandóan közbeszólni. (Rassay Károly: Alkalmazkodunk az új hanghoz.) Reisinger Ferenc: Felemlítették itt azokat a pénzpocsékolásokat, azokat az összegeket, amelyeket a külföldi berlini, svájci, londoni borházakkal kapcsolatban a földmívelésügyi kormány elpocsékolt. (Zaj. Elnök csenget.) Ez nem egy nagyvonalú politika, ez a bortermelésnek nem az az átszervezése, amelyről szó van, amely szükséges. Ez protekciós pénzpocsékolás. Először megkeresik f a gombot és azután ahhoz csinálják a kabátot. Volt egy Spolarits, csináltak neki egy bormérést külföldön, és így tovább. (Zaj.) Méltóztassék megtekinteni a lillafüredi dolgokat, ezek is a földmívelésügyi tárca keretébe tartoznak. Bocsánatot kérek, ez pazar, nagyszerű dolog, ez kétségtelen, de nem felel meg a . ülése 1931 augusztus 1-én, szombaton. célnak, mert amíg ott a kártyabarlangot meg nem csinálják, addig az nem fog prosperálni. De hogyan jött ez a földmívelésügyi tárca reszortjába, elgondolásába! Építették Lillafüredet, és látok ott üvegre festett képeket, amelyeken jön haza Bethlen miniszterelnök úr és Mayer földmívelésügyi miniszter úr szürke lovakon bölényvadászatról nagy büszkén a Tátrából. (Derültség a bal- és a szélsőbaloldalon.) Bocsánatot kérek, t. Képviselőház, hát ez a^földmivelésügy átszervezése? Hát Csizmadia képviselőtársam, erre volt szüksége a magyar mezőgazdaságnak? Ez nem más, mint egy efurasodott magyar mezőgazdának, ahogy magyarosan történelmi vonatkozásban szokták mondani, elurasodott parasztembernek uraskodó mániája. Mindenben kielégíteni a megszorult zsentriket, tyúkkölcsönökkel, nem tudom mikkel, a protekció túltengésével, (Büchler József: Elkölteni a dohányt!) alagutak fúrásával. Nem ér annyit egész Lillafüred, mint amennyibe van. Azzal sem lehet minket elszédíteni, hogy ezzel Miskolc város idegenforgalmát előmozdítják, mert azt olyan ügyesen lecsapolták az egri úttal, a Lád-erdő felé vezető vasúttal, lecsapolták különösen az elzárt turista-utakkal. Ott volt az Anna-bál, nagyon szépen végződött, méltóztassék talán az elszámolást megnézni. (Zaj.) Igen, fürdőkben szoktak Anna-bált tartani. Volt egy kis deficit. Volt közönség, amely kívülről nézte, ho«"v abban a szállóban hogyan mulat egy pár tucat protekciós úr. (Péntek Pál: Ön is ott volt! — Büchler József: Nem lehetett felmenni, mert elzárták az utat a turisták elől!) Természetes valami lett volna, hogy mint miskolci ember kimenjek Lillafüredre és nézzem meg az Annabált. De nem voltam, csak kémeim jelentéséből tudom azt, amit tudok. (Kuna P. András: Szóval kémek is vannak!) De ott lehettem volna, pláne mint kívülálló ^özönse 01 . erre éppenúgy jogom van, mint Szabó János hámori munkásnak, aki nézte;, hogy mulatnak az urak az ország dolgozó népének izzadtsága árán % Nem úgy értem ezt, hogy arra kaptak költséget, hogy mulassanak, hanem úgy, hogy az a pazar berendezés az ország dolgozó népének izzadtságából állott elő. Sőt rámutattam arra, hogy nem fizették ki a munkásokat azért, hogy ott a cécókat és parádékat elvégezhessék. Ebbe ölték a pénzt, a munkabérrel adósak maradtak éppen húsvét előtti napon, hogy a magyar munkásnak, aki az államnak dolgozik, húsvét napján kenyere se legyen, nemhogy kalácsa. ((Rassay Károly: Mibe kerül évente saját rezsiben az a Lillafüred?) T. Képviselőház! Igenis a magyar gazdasági válságnak egyik oka, megismétlem, mezőgazdaságunk szervezetlensége, általában véve; ezzel ^kapcsolatban értem a termelés és az értékesítés ^szervezetlenségét. Ezt .azonban sem Palota-szállóval, sem tyúkkölcsönnel, amit Parisban pucolnak,' el, tényleg tyukászatra, de nem baromfitenyészetre, (Derültség.) sem egyéb luxuskiadással nem lehet megoldani. Tessék elképzelni, hogy minden hirdetőoszlopra meg fogom rajzoltatni Mayer János miniszter úr portréját. Hol lesz ebből mezőgazdaság? Abból nagyon sok kiadása lesz az országnak, de abból egy szál spárga nem bújik ki a földből. De idő- * vei lemossa a ( víz, és míg mi élünk, emlékezetünkben maraä az, hogy volt egy korszak Magyarországon, amikor a szobrokat és portrékat a jövő idők számára nem az utókor festette meg, hanem önmaguk az uralmon lévők siet-
