Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-11

Az országgyűlés képviselőházának 11. ülése 1931 augusztus 1-én, szombaton. 253 lent, hanem megrekedéseket, aktasibolásokat jelent. Ezt nem én állapítottam meg, hanem még Rakovszky Iván képviselőtársam állapította meg- belügyminiszter korában. ' Tisztelt Képviselőház! Ez a túltengő adminisztráció tehát nem jelent jót. Miért kell egy ügyön hét hónapig ülni azért, hogy azután elpusztuljon, tönkremenjen az ügy? Es amikor egy nagy, 65.000 lakossal bíró város kátyúba jutott szekerét, amit az ugyancsak ennek a kormányzati rendszernek jóvoltából évtizedekig nyakunkon ülő Tut-Ankh-Amen-testület, a törvényhatósági bizottság idézett elő, ki akartuk húzni a kátyúból és azt a helyzetet, amelyet ez a törvényhatósági bizottság, ez az ókor előtti, ez a vízözön előtti, vagy ha úgy tetszik, történelem előtti idők előtti testület, vagy nem tudom, micsoda testület a nyakunkra hozott, valamennyire javítani akartuk, ez a minisztériumok túltengő adminisztrációja következtében nem sikerült. Hát ez mégsem állapot és azzal nem lehet eldicsekedni, azzal nem; lehet elhencegni hogy ez milyen nagyszerű dolog, azért az 55 százalékért, amely a költségvetésben van. Tisztelt Képviselőház! De legfőképpen .azt szeretném

1

, ha a kormány megfelelő nyilatkozatokat adna abban a tekintetben, hogy. mit akar levenni, mert a szociálpolitikai kiadások, a népjóléti kiadások ebben az országban (Büchler József: Ügyi s alig van ilyen ebben a költségvetésben!) úgyis nagyon alul vannak. Hiszen ott tartunk, hogy a lósportra, — nem a lótenyésztésre, hanem a lósportra — és nem tudom, milyen dologra többet költ ez a kormány, mint amennyit a szociálpolitikára, vagy a népjólétre költ. Nem akarok itt a részletekbe bocsátkozni, hiszen unott dolog már a kormány előtt is, a képviselőház előtt is, az ország előtt is a hadirokkantak, a. hadiárvák és a hadiözvegyek ügye. Nem akarok most ezzel részletesen foglalkozni, éppen azért, mert köztudomású, nincs is rá szükség. Igen szeretném azonban tudni, mivel szó van itt nyugdíjazásokról, a levegőben terjeng a

;

nyugdíjazások híre, hogy kiket fognak nyugdíjazni. A kézbesítő személyzetnek, a kezelő személyzetnek, a X.—XI. fizetési osztályba tartozó személyzetnek a számát fogják majd apasztani, amelyik dolgozott, már legalább nagy általánosságban? (Büchler József: Nem a méltóságos urak számát!) Hiszen ezek közül egy tucatnak a fizetése nem jelent annyit, mint egy magasabbrangú tisztviselő fizetése. Hol fognak apasztani? Ezt nagyon szeretném tudni, és ez talán jobban érdekli az ország lakosságát, mint a költségvetés emelése, illetve az állam bevételeinek emelése. Egy jottányival sem kisebb kérdés ez, mint az^ adók emelése. Miután a kormány ez elől teljesen _ elzárkózik, teljes sötétben vagyunk. Nem tudjuk, hogy a kormánynak mik a szándékai. A múlt képviselőház költségvetési tárgyalásánál is voltam bátor érinteni azt, amire beszédem elején céloztam is, hogy, — ha jól emlékszem, — még a szanálási törvényjavaslat vitájánál, de még talán azt megelőzőleg is voltam bátor a kormányt figyelmeztetni arra, hogy mezőgazdálkodásunk terén bajok vannak. Elmondtam, hogy egyoldalú szántás-vetés, magvetés történik, ami nem felel meg a mai körülményeknek. Akkor részben elfogadták okoskodásomat, részben pedig kinevettek, egyszerűen azt mondották,, hogy mit ért ehhez egy városi ipari munkás. (Csizmadia András: Igaz is! Nem igaz?) Az az igaz, hogy önöknek dunsztjuk sincs arról, hogy mi ez a kérdés, kormányostul együtt nincs dunsztjuk róla. Talán egy ember ül a kormányban, a mai pénzügyminiszter úr, aki ért ehhez. (Mozgás a jobboldalon.) Elnök: Kérem a képviselő urat, szíveskedjék az ilyen kijelentésektől tartózkodni. Reisinger Ferenc: A tények igazolják, amit mondok. Elnök: A képviselő úr másként is kifejezhette volna magát. Reisinger Ferenc: Önök nem tudnak gazdálkodni! (Csizmadia András: ön sem tud!) Mindjárt megmondom, honnan vettem a tudományomat. Nagyon egyszerű. Lehetett látni, hogyan rendezkedik be búzatermelésre Kanada és az ipari államok, amelyek eddig nem termeltek búzát, lehetett látni, hogy Oroszország mozog, csinálja a dolgait, lehetett látni, hogy a világpiacot elárasztják búzával. Ebből a tényből merítettem asztaloslegényi gazdálkodási tudományomat. Ezt a képviselő urak nem tudták. (Csizmadia András: Éppen úgy tudtuk, de most tessék megmondani, mit tegyünk?) Mégis én tudtam jobban, mert már akkor felszólaltam ebiben a kérdésben és megmondtam, hogy mezőgazdaságunk terén bajok vannak. Ezt a képviselőházi napló lerögzítette. Az események megmutatták, hogy igazam van. Önöknek pedig nincs igazuk, mert nem szóltak semmit. Már akkor figyelmeztettem önöket, hogy ez a gazdálkodás nem vezet jóra. (Rassay Károly: Akinek 20 hold földje van, az már korlátlan szaktekintély!) T. Ház! Hogy mennyire önzésből beszéltem, foglalkoztam ezzel a kérdéssel, mutatja a következő dolog. Miskolc városának, egy ipari kerületnek vagyok képviselője, ahol öszsze-vissza 67 gazda van, nem több. Ezeknek szavazataira sohasem pályáztam, azt hiszem, egy-kettőt kivéve, nem. is kaptam meg soha. Nem vezetett tehát engem az a cél, hogy gazdafogást csináljak. Mégis azt mondottam programmbeszédemben, hogy a magyar gazdasági válság egyik főokát, egyik tengelyét abban látom, hogy mezőgazdasági termelésünk teljesen elavult, azt át kellene szervezni és azzal kapcsolatban át kellene szervezni a mezőgazdasági termeivények értékesítését is. Ezt azért fontos itt elmondanom, mert ebben a vitában is felvetődött az a kérdés, hogy a városok képviselői nem szívesen foglalkoznak a mezőgazdasági, falusi lakosság érdekeivel. Itt áillok tehát most már talán negyedízben ezzel a kérdéssel és most is azt mondom, megismételem itt az ország színe előtt, hogy gazdasági bajaink egyik főtengelye, hogy mezőgazdasági termelésünk elavult és átszervezésre szorul. Ezzel kapcsolatosan a mezőgazdasági term űés értékesítése is elavult és átszervezésre szorul. (Zaj. — Csizmadia András: Azt halljuk, hogy mit termeljünk! — Györki Imre: Bolettát! — Büchler József: Azért van Önnek minisztere, hogy az gondolja meg!) T. képviselőtársam, tessék várni, én nem kértem sohasem Csizmadia képviselő úrtól tanácsot. (Csizmadia András: Tudom, hogy nem kért tanácsot! — Zaj!) Elnök: Csendet kérek! Reisinger Ferenc: Ne cifrázzuk a dolgot, maga a földmívelésügyi .miniszter, úr is érzi, hogy valamit, kellene fenni, kapiskált is már e körül a kérdés körül, de tényleg csak kapiskált. (Rassay Károly: Utólag olvassák el a kereskedelemügyi és pénzügyminiszter urak beszédeit évekre visszamenőleg!) A pénzügyminiszter úr nagyon jól tudja, hogy hol van-