Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. dánom, hogy minden olyan intézkedés jó, amely destruálja azt a kapitalista gazdálkodási rendszert, amely milliók kizsákmányolásán alapszik, amely milliókat tesz koldussá, hogy százezreknek vagyon és fényes megélhetés jusson. Mint szociáldemokrata talán bensőmben örülök annak, hogy íme, a magyar kormány, amely teljes vértezettél, amióta esak megvan ez a keresztény nemzeti uralom, odaáll a kapitalizmus védelmére, intézkedéseivel destruálja azt a kapitalizmust, amelynek érdekében csendőrséget, rendőrséget, sőt ha szükséges, katonaságot is mozgósít. (Kállay Tibor: A szocializmus nem tud segíteni! — Farkas István: Tévedni tetszik!) Képviselő úr, várjuk be a 3 órai vonatot Angliából. Angliában szocialista kormány van. Bennünket az angol szociáldemokratáktól semmi sem választ el, hem programúiban, sem felfogásban, csupán az a különbség közöttünk, ami Magyarország közigazgatása, állami berendezkedése, a magyar közszabadságok kezelése körül tapasztalható. Angliában azokért a dolgokért, amelyekért itt, ezekben a padokban hihetetlen erővel kell verekedni, nem kell küzdeni. Ott nem kell azt magyarázni, hogy milyen fájó és bántó az a szörnyű igazságtalanság, amellyel egy ellenzéki ember találkozik. Ez Angliában nincs meg. Az angol miniszterelnök nem szokott a canterbury-i érsekhez levelet írni, hogy valakit ne jelöljenek képviselőnek. (Derültség.) Az angol kormány nem ismer hivatalos jelölteket, akiket a közigazgatás tartozik támogatni titkosan és nyíltan, inkább nyíltan, mint titkosan. Ha azt méltóztanak gondolni, hogy az az européer hang, amellyel az angol szociáldemokrácia az ügyeket intézi, köztünk és közöttük különbség, mert ők mások mint mi, tévedni méltóztatik, mert tisztán az ellenfélben van a különbség, nem bennünk, mert mi ugyanolyanok lennénk itt, mint az angol munkáspárt ott, ha ugyanolyanok lennének a viszonyok itt, mint Angliában. Az angol kormány szocialista kormány, és a Háznak egyetlenegy antiszocialista tagja sem tagadhatja el, hogy Snowden, MacDonald és Henderson tényleg tevékenyen közreműködnek abban, hogy Európáiban f a normális viszonyok valamiképpen helyreálljanak. Mert mi antikapitalisták vagyunk, de addig, míg a kapitalizmus helyére tökéletesebb termelési és gazdálkodási rendszert nem tudunk állítani, mégis csak a kapitalizmus kinövéseinek, túlkapásainak lenyesegetése mellett törekednünk kell arra, hogy ezt a kapitalisztikus gazdálkodási rendszert olyan mederbe toljuk, hogy a legkevesebb áldozattal és a legkevesebb szenvedéssel feleljen meg hivatásának, annak, hogy az embereket táplálja, ruházza és munkával ellássa. (Kállay Tibor: Ha az a programra, hogy a kapitalizmuson javítsanak, akkor rendben van!) Teljesen céltalan volna minden gondolkodás, tervszerűség nélkül a kapitalista gazdálkodási rendszert ma lerombolni, mert azután jönne egy anarchia, és a romokon kellene felépíteni egy új rendszert. Ezt mi nem akarjuk, de kétségtelen, és ezt ma mindenkinek be kell ismernie, hogy a kapitalista rendszer céljának ma már nem felel meg. Nem tudja a tömegeket munkával, élelemmel ellátni, nem tud a tömegeknek megfelelő életstandardot biztosítani. Százezreknek jólétet, fényűző életet biztosít, a millióknak azonban szörnyű nyomort, elnyomatást és keserűséget. (Magyar Pál: Nem a rendszer! — Kállay Tibor: Mind több és több százezreknek ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. 181 1 biztosítja a jólétet, ha normálisan mennek a dolgok. — Elénk ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Büchler József: Mindig kevesebbnek és kevesebbnek! — Farkas István: A kollektivizmus felé halad a kapitalizmus is! — Zaj. — Elnök csenget.) Hiszen nem kell egyébre rámutatnom, mint a háború utáni állapotokra. Méltóztassék végignézni például a racionalizációt. Nem is akarok beszélni a speciális magyar racionalizációról, amely abból állt, hogy virágzó vállalatokat tettek tönkre egypár nagy vállalat érdekében. Nem akarok erről a magyar racionalizációról beszélni, amely embereket, érdekeket pusztított el csak azért, hogy egy másik, vagy harmadik vállalat részvényei egypár ponttal emelkedjenek a tőzsdén, hanem általában a racionalizációról akarok beszélni. A racionalizációnak, a gazdasági válságnak, a tömegek nyomasztó helyzetének, vásárlóképtelenségének eredménye a 18—20 millió munkanélküli szerte a világon; ennek eredménye az, hogy Ausztráliában hivatalnokok, művészek kénytelenek aranybányákba menni dolgozni, mert máskülönben nem tudnak megélni; ennek eredménye az, hogy a magyar ifjúság teljesen reménytelenül éli le napjait, mert nem tudja, hol fog elhelyezést találni. Egy olyan rendszernek tehát, amely ma a legnagyobb inség idején nem képes hivatásának megfelelni, át kell adnia helyét egy olyan rendszer számára, amely alkalmas arra, hogy az embereket élelemmel, ruhával, életszükségleti cikkekkel lássa el úgy, hogy a mellett a/, emberek százai, ezrei, milliói megélhetést találjanak. Én tehát a magyar kormányhoz azt a felhívást intézem, hogy azokat a kényszerrendszabályokat, amelyeket alkalmaztak és amelyek ma már, elismerem, nélkülözhetetlenek, mert kicsi, nagy egyaránt elpusztulna, ha minden átmenet nélkül feloldaná azokat, a lehető leggyorsabban meg kell szüntetni, vissza kell adni a gazdasági élet rendjét, vissza kell adni a közönségbe a hitet és bizalmat azok iránt az intézetek iránt, amelyekben pénzét elhelyezte, főleg azért, mert e mellett a mai állapot mellett a nagyok iigyan megmaradnak megsebezve, megrokkanva, de a kicsinyek feltétlenül elpusztulnak, elpusztulnak pedig azért, mert a vér kifolyik az ereikből. T. Képviselőház! A vita folyamán nagyon gyakran hallottuk emlegetni, hogy a világválságnak milyen hatása van Magyarországra. és különösen a magyar kormány nagyszerűen rendezte he a dolgot, igazi úri kényelemmel es:y hatalmas mosdómedencét hozatott ide a Házba, a miniszterelnök úr ünnepélyesen megmosta a kezét, megtörülközött, mondván: «Ártatlan vagyok ennek a kisdednek vérében, nem én idéztem elő a válságot. A világválság az oka annak, hogy Magyarországon annyi százezer ember van munka nélkül; a világválság az oka annak, hogy a magyar földmívelő lakosság olyan szegény, hogy még a legszükségesebbet sem tudja megvásárolni az ipartól; a világválság az oka mindennek, ami Magyarországon történt». Kétségtelen, mi sohasem tagadtuk ezekről a padokról, hogy a világválságnak van hatása a magyar gazdasági életre. (Felkiáltások jobbfelol: Nem is lehet tagadni!) Sohasem tagadtuk azt, hogy az együvé tartozó gazdasági területek oktalan, könnyelmű, goposz szétdarabolása srazdasági válságra vezetett. Sohasem tagadtuk ezekről a padokról, hogy Eurónának olyan felosztása, mint amilyen felosztást a Párizs melletti diktátumok 28"