Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

166 Az országgyűlés képviselőházának 9. lenni, amikor erről a kérdésről hallanak — forradalmi utak, ezek az utak nem a kívána. tos utak, hanem olyan utak, amilyeneket éppen talál magának a népről és a népnek elnyomása- Az egyik fasiszta irányban, a másik bolsevista irányban keres új módszereket. Mi mind öt kettőt a leghatározottabban elutasítjuk magunktól, mint olyan eszközöket, amelyek sem testünknek, sem lelkünknek nem kellenek, mert mi sem a bombamódszert, sem pedig a cseka módszereit nem akarjuk Ellenben mindjárt most, beszédem elején meg kell mondanom, (hogy súlyos szemrehányásokkal, sőt többel mint szemrehányással, váddal kell illetntem a t. keresztény gazdasági pártot, amelynek ilye» irányban ilyen súlyos bűnei vannak. Meg kell mondanom, hogv bolsevista módszerek dolgában nagyon furcsa szerepe van & t. úgynevezett Wolff-pártnak. A leiamtóbbi választásnál a Wolff-pártnak, (Mozgás a szélsőbaloldalon.) nem a községi Wolff-pártnak, hanem a kareszténypárt országgyűlési partjának a Berlini-tér 3. szám alatt Valentin Antal tudakozó irodájában készültek ezek a bolsevista röpiratok, annak a Valentin Antalnak tudakozói rodájában, aki a. keresztény gazdasági pártnak egyik kerületi elnöke Budlapelsten Peyer Károly: A kereszténypárt két vezetőjének utasítására !) Ebben a komplottfoain egyébként benne volt a kereszténypárt egyik igen előlkelő felsőházi taigja is, (Peyer Károly: A választási elnök úri!) Lázár Ferenc választási elnök úr. A röpiratot magát leteszem a Ház asztalára; a röpirat így végződik (olvassa): «Osztálytudatos munká^s és munkásnő a választás papján szavazólapjára a következő jelszót íria: Munkát! Kenyeret! Szabadságot! önmaarámak. a szocializmusnak, az osztályharcos munkásmozgalomnak válik árulójával, aki a Pey er- Weltn er-Buehin ger-Büch ler-Propper-f él e öncélú közkereseti társaságra adia a szavazatát! Munkások, munkásnők, eszméljetek! El jen a szocializmuls, éljen az osztályharcos munkáismoz-ralom !» Ezt a röpiratot önök adták ki, önök akarták kiosztani. És micsoda hatalmas ereje van a szociáldemokrata pártnak, amelynek a választásokon semmit sem ártottak ezek a röpiratok, * melyeket fizetett emiberekkel osztogattak széjjel. (Turi Béla: Intézze el azokkal, akik ismerik a dolgokat! — Peyer Károly: Nem új dóloi?\ hogy a jobboldali szélső és a baloldali ^7é1ső ep-v niatformra. helyezkedik velünk szemben! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Büchler József: Ezeket a bolsevista módszereket utálattal utasítjuk el magunktól. Azt látjuk, t. uraim, hogy Pécsett az egységespárt olyan röpiratokat adott ki, amelyeket aláírtak «a józan munkások», bizonyára azok, akik kocsmáztak a fizetésükből, azután a «Garamifrakció», aízután «egy dolgozó szociáldemokrata», azután «az igazságos szocialisták», azután «a meggyőződéses szocialisták», végül pedig «a szociáldemokrata párt» nevében. Találjuk el, vájjon ki adhatta ki ezt a röpiratot, amikor nem volt más jelölt, mint az egységes, uárt Jelöltje? Akkor megjelent egy ilyen röpirat (olvassa): «Értesítés! Munkások! Elvtársak!» — mondja az egységespárt. (Derültség a szélsőbaloldalon.) — «Értesítjük Pécs város öszszes választóit, hogy a kormány részéről a vidéki választásokon kifejtett terror — mondja az egységespárt! — és a szocialista szavazók megfigyelése miatt a szociáldemokratapárt a ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. szavazástól való tartózkodást határozta el. A bírságtól való szabadulás és a tiltakozás jeléül minden szocialista üres lappal szavazzon.^ Azzal elérjük a választások megsemmisítését és az új, erőszaktól mentes választások kiírását. A szociáldemokratapárt.» (Peyer Károly: Ahogy a kis Móric ezt elgondolta magának!) Ezzel elérték azt, hogy az ^Esztergályos Jánosra adott szavazatok száma óriási módon megszaporodott Pécsett. Elnök: Képviselő úr, tessék a tárgyra térni. (Kabók Lajos: Hozzátartozik a bizalmi kérdéshez! Olyan kormány kér bizalmat, amely ilyesmit csinál!) A képviselő úr maradjon csendben. A képviselő úrnak nincs joga beszélni. (Peyer Károly: Ezzel azt akarja bizonyítani, hogy egy parlamentnek, amely így született. nincs joga ilyen kivételes törvényt hozni!] A képviselő urak ne magyarázzák, mit szükséges neki elmondania. (Kabók Lajtos: Ne tessék zavarni a iszónokot!) Csendet kérek! Büchler József: Az a törvényjavaslat, amely előttünk fekszik és a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szól, maga után vonja azt. hogy mi komolyan foglalkozzunk politikai kérdésekkel is és valóban beszéljünk arról, hogy annak a kormányzatnak, annak a rendszernek, amely i'lyen és ennél sokkal különb eszközökkkel hozta össze ezt a parlamentet, s almely a csendőröknek, a jegyzőknek és a szolgabíróknak csapatát zúdította rá a választókra, ez a parlament adhat-e ilyen messzemenő felhatalmazást. Külpolitikailag nem akarok a kérdésekkel bővebben foglalkozni, csak annyit kell megjegyeznem, hogy a tegnapi napon itt egy kÖZbeszóílásra Bethlen István miniszterelnök azt vágta ide erre az oldalra, hogy kár a magyar nemzet barátait ócsárolni. Mi a magyar nemzet igazi és őszinte barátait nem fogjuk sohasem ócsárolni. De kérdezem, csak Mussolini a magyar nemzet barátja? Hát Henderson nem barátja a magyar nemzetnek? Hiszen éppen MacDonald mondotta tegnap Berlinben egy sajtófogadáson, (Halljuk! Halljuk!) hogy az Angol Bank egy veszedelmes pillanatban — szórói-szóra így van az intervjuban — nagy összegeket invesztált a magyar és az osztrák piacokon. Ezt mondotta MacDonald. Vájjon el lehet-e ezt mondani olasz barátainkról? Tegnap már közbeszólás alakjában megmondottam. hogy Henderson és MacDonald van olyan jó barátja a magyar népnek, mint Mussolini úr. legfeljebb csak az a különbség, hos:y Mussolini úr a kormánynak a barátja, MacDonald és Henderson pedig a magyar népnek a barátja. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Külpolitikailag erről a kérdésről nem akarok többet mondani, mert valóban érzem azt, hogy milyen súlyos idők ezek. De azt feltétlenül meg kell mondanunk, hogy tulajdonképpen mi fontot kérünk kölcsön, nem pedig lírát. Akkor tehát azt kell mondanunk, hop"" külpolitikánkban inkább kellene igazodni azokhoz a nemzetekhez, amelyek komolyan és igazán segítségére vannak a magyar népnek nemcsak szavakkal, hanem cselekedetekkel is, nemcsak lírai, hangon, nemcsak lírával, hanem fonttal is Mi. t. Képviselőház, a Duna völgyében egy szabad magyar népet és egy szabad Magyarországot akarunk, nem pedig a koldusoknak, nem pedig a brávóknak a Magyarországát. Nem lehet tehát bizalmunk ezzel a kormány-