Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön, 165 singer képviselő úr ne tartson parallel beszédeket. Büchler József: T. képviselőház! Igen súlyos időkben élünk és nekem igen súlyos időkben jutott az a feladat, hogy első beszédemet itt a Képviselőházban elmondjam. Érzem is ezeknek a súlyos időknek minden felelősségét. Érzem, hogy milyen súlyos a felelősség, amikor mi, szociáldemokratapárt, ebben a vitában résztveszünk és ezt a javaslatot megellenezzük és nem fogadjuk el. Érzem a súlyos felelősséget azért, mert tudom, hogy ez a javaslat, amely a gazdasági és hitelélet rendjének biztosításáról szól, messze kihat a gazdasági életre; nagyon érzem és nagyon tudom, hogy ez a javaslat az ipari és mezőgazdasági munkást, a magántisztviselőt és lateinert, a kisgazdát és a nagygazdát egyaránt érinti; a különbség csak az, hogy ennek hatását érezni tulajdonképpen és igazán egyetlenegy osztály, a dolgozók társadalma fogja, nem pedig azok, akik ezen társadalmon eluralkodnak, nem az uralkodó osztály, amely a dolgozó társadalom kizsákmányolásából él, hanem — mondom és ismétlem — kizárólag maga az egész dolgozó társadalom. Amikor itt átléptem a küszöböt, éreztem, hogy ide,a népnek a vágyai, sóhajai, kívánságai igen-igen sűrű és kis szűrőkön jutnak el és a szavak a cirádás márványfalakról olyan tompán esnek le, mintha a borsót hánynák reájuk. Ügy éreztem, mintha a parlament kapuján az a hires dantei mondás volna: Laseiate ogni speranza — hagyjatok fel minden reménnyel, amikor ide bejö.ttök. Mi mégis bejöttünk ide, megpróbáljuk a dolgok megváltoztatását és annál az erőnél és energiánál fogva, amely mögöttünk van, megpróbáljuk, hogy hangot adjunk a kívánságoknak, vágyaknak és sóhajoknak. Tesszük ezt a parlamentarizmusba vetett rendíthetelen hittel. Mi hiszünk a parlamentarizmusban és mi az egyetlen komoly eszköznek tartjuk a parlamentarizmust arra, hogy a dolgok rendjén változtassunk. (Helyeslés a baloldalon.) Mi ezzel nem mondjuk azt, hogy nem hiszünk a magyar nép ősi erejében, a Dózsák, a Martinovicsok, a Kossuthok és az új idők mártírjainak népében. A magyar nép martiruma régen kezdődött és folytatódik azokon a sirokon keresztül, amelyek a Doberdón, Szerbiában, Volhyniában á csatamezők közelében és magukon a csatamezőkö,n vannak. Ezek a sírok intenek bennünket a rokkantak, intenek bennünket a hadiözvegyek, intenek bennünket a hadiárvák s megkérdezik tőlünk ezek a néma sirok, ezek a hadiözvegyek, ezek a hadiárvák és mind az a sok mártír, aki elesett az országáért, hazájáért, miérettünk, mit cselekszetek azoknak érdekében, akik élve maradtak, mit cselekszetek miérettünk, a mi véreinkért,, mit cselekesztek az utánunk r következő új nemzedékért? Számon kérik tőlünk cselekedeteinket és mi ezt a számonkérést tovább prezentáljuk. Kitől kérjük számon? Éber Antal t. képviselőtársam igen egyszerűen intézné el a kérdést a túldimenzionált társadalom energiájával. (Propper Sándor: Üj mártir.) Az új túldimenzionált társadalomtól magától, mint egy létező valamitől ugyan, de egy szubjektív^ mondjuk így, egészen furcsa elemtől kérjük számon azokat a cselekedeteket? Mi, akik megbízottai vagyunk a magyar dolgozó társadalomnak, a számonkérést a magyar kormányhoz intézzük. Mi, t. Képviselőház — nagyon kérem önöket, hogy erre mindig legyenek tekintettel — nemcsak annak a 203.000 szavazónak megbízottai vagyunk, akik reánk adták szavazatukat a • mostani választásnál, mi legalább egy félmillió magyar választónak nevében beszélünk, mindazoknak a nevében is beszélünk, akiket nem engedtek az urnákhoz, mindazoknak a választóknak nevében, akik az 50 nyiltszavazásos kerületben nem szavazhattak a szociáldemokratapártra csak azért, mert az ajánlási rendszer miatt nem jutottak el az urnák elé. Számpn kérjük és számon kéri önöktől ez a félmillió magyar választó, hogy miért van tulajdonképpen a magyar nép saját vezetőitől alacsonyabbrendű helyzetben, mint Európának majdnem minden népe.. T. Uraim! Ez a javaslat, amely a gazdasági és hitelélet renjdének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szól, súlyosan bizalmi javaslat. Apponyi, Albert gróf t. képviselő úrral szemben mi igenis ezt a bizalmi kérdést ennéil a javas latnál természetszerűen felvetjük.^ Tudjuk^ nagyon jól, hogy e bizalmi kérdés felvetésének mi az eredménye. Egy olyan javaslat azonban, amely egy egész esztendőre, — nem tudom, hogy miért, de egy egész esztendőre f

— majdnem azt lehetne mondani, az állami élet egész területére kér felhatalmazást, olyan felhatalmazást, amely még a szanálási felhatalmazásnál is sóikkal messzebbmenő, amely _ minden parlamentáris felhatalmazás nélkül jogot ad a kormánynak messzemenő intézkedésekre, ilyen súlyosan bizalmi javaslat azt involválja természetesen, 'hogy a kormányzat egész politikai és gazdasági természetű berendezkedése bírálatban részesüljön. Ez a bírálat el sem képzelhető^ másképpen, mint hogy számonkérjük a kormánytól a választások tisztaságát és a választások titkosságát. Magát a parlamentarizmust kérjük számon ezzel, t. Képviselőház. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbáloldalon.) Előbb mondottam, hogy mi a parlamentarizmus alapján állunk, és éppen ezért, mert hiszünk a parlamentarizmusban és a parlamentarizmus jövőjében^ szükségesnek ^ tartjuk a választások tisztaságát és titkosságát, hogy ne történhessék meg mindaz, amiről tegnap Szeder Ferenc képviselőtársam beszélt, hogy ne történhessék meg az, amiről még nem beszéltünk, de fogunk beszélni, mert súlyt helyezünk arra, hogy mindazok a választási visszaélések, amelyek történtek, választási funkcionáriusoknak, közhatóságoknak visszaélései és terrorisztikus cselekedetei nyilvánosság elé kerüljenek, mert csak a-nyilvánosság, a napfény hozhatja meg a remédiumot ezekre a visszaélésekre és ezekre a választási aljasságokra, hogy így mondjam. Elnök: Képviselő úr, tartózkodjék ilyen kifejezések használatától. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalion. — F. Szabó Géza: Kinek milyen a szótára!) Büchler József: T. Képviselőház! Ami ma történik, az a parlamentarizmus diszkreditálása és én ezzel a véleményemmel igen előkelő társaságban vagyok: Apponyi Albert gróf társaságában, aki világcsúfjának nevezte ezt a választójogot itt a parlamentben. A nagy tömegek, ha nincs meg a reményük arra, hogy a parlamentáris eszközökkel változtatni lehet a dolgokon, elveszítik hitüket a parlamentarizmusban és új utakat keresnek. Ezek az új utak pedig — nagyon jól méltóztatnak tudni és ne tessék cinikusoknak 26*