Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

164 Az országgyűlés képviselőházának 9. parlamenti 'beszédekben, nemcsak itt, hanem máshol is, úgy lehet hallani, hogy általános bizalmi válság van az egész világon. Ez nem egészen új fogalom. Nagy események után ez a krízis, ez a válság, ez a hisztéria be szokott kör vetkezni. Carlyle a maga halhatatlan könyvében a francia forradalomról úgy fejezte ezt ki, hogy természetfeletti gyanakodás vett erőt az embereken. Ez után a nagy világégés után és e nagy gazdasági háború közepette érthető az, hogy az emberek bizalmatlanok, hogy az emberekben megvan a bizalmi iválság, megvan az a Carlyle-féle természetfeletti gyanakodás. Az is érthető azonban, hogy az embereket, elsősorban önmagunkat, de másokat is, ebből a bizalmi válságból, amennyire rajtunk múlik, ki kéli segítenünk. Szociáldemokrata képviselőtársaim részéről a közelmúltban kétszer is hallottam közbeszólás alakjában, hogy kifogásolták itt — a túldimenzionáltságról lévén szó — azokat a templomi építkezéseket, amelyek a fővárosban történtek. Ha a bizalmi válságolt valami tudja enyhíteni, higyjék el, képviselőtársaim, akkor ezek a templomok tudják (Fábián Béla: A templomokban Isten-hitre tanítanak, nem a kormányban való hitre. — Gr. Hunyady Ferenc: Ki mondotta azt, hogy nemi — Szilágyi Lajos: A bizalmatlanság nemcsak a kormány, hanem az ellenzék iránt is fennáll a vidéken! — Fábián Béla: De kéremt ott a templom/okban nem beszélnek sem kormányról, sem ellenzékről! — Szilágyi Lajos: Ép olyan bizalmatlanok az ellenzék iránt, mint a kormány iránt! — Zai.) A templomokban a kétségbeesésből próbálják kirántani az embereket és a társadalomnak próbálják őket megtartani. És ha van a szakszervezeteknek érdemük, azt én készségesen elismerem. Elismerem, hogy a múlt esztendőben PZ inség enyhítésére másfél milliót költöttek. Nem gondolják t. képviselőtársaim, hogy ezek a templomok és a templomokhoz közelálló emberek a segítés terén, a társadalmi felsegítés terén szintén megtették kötelességüket és a íövöben is meg fogják azt tenni? (Fábián Béla: Ez így van!) A templomoknak egy kellemetlen tulajdonságuk van, az tudniillik, hogy a templomok alapjaikat a múltban bírják és ezek a multat össze akarják kapcsolni a jövővel. Természetes, hogv ez kellemetlen lehet olyan embereknek, akikben a történelmi múlt tisztelete nincsen meg, akik úgy képzelik a jövőt létrehozni, amint azt próbálták egyes alkotmánygyárosok, mint Sieves abbé, aki azt gondolta, hogy egy ország alkotmányát máról-holnapr^ meg lehet változtatni papíron és száz esztendő telt bele, míg az alkotmány válság végre megszűntnek volt tekinthető. Természetes, hop^ebben a nagy srazdasági válságban a legjobb volna, ha megoldásnak elfogadhatnók a fordizmust, aminek lényege abban van, hogy minden kereső embernek a kereset maximumát tudjuk ndni azért, mert akkor a fogyasztás szempont iából ezek jobban számításba jöhetnek. De benn vagyunk a circulus vitiosusban. Hol vpn nhhez a megfelelő anyagi erő? Es ma higyjék el, hogy akármilyen közgazdasági tudományú ^mber akarja ebből a világválságból a világot kynenteni. erkölcsi szempontok figyelembevétele nélkül ez neki sikerülni nem fog. (Farkasul vi Farkas Géza: TTgy van!) T. Képviselőház! A dolognak erkölcsi részéről beszélve, különösen -hangsúlyozni íkell azt, hogy az emberek a vezetőkben is meglássák azt, hogy a leszegényedett viszonyokhoz l ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. alkalmazkodnak (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van!) és jó példával járnak elől a szegénység büszke viselésében. (Helyeslés.) A dolog erkölcsi oldalához, teartozik az, hogy azt a szolidaritást, amelyről annyit beszélünk, ne annyira hangoztassuk, hanem inkább cselekedjük és ebben az országban minden embernek legyen egy külön mértéke, legyen meg az a mértéke, hogy a magyarságban milyen értéket képvisel, legyen meg az a nemes versengés, hogy a magyarság jövője érdekében minél többet tudjon cselekedni. (Helyeslés.) T. Képviselőház! Egészen elgondolkodik az ember azon, amikor az a magyar mezőgazda ma egy rossz termés után van és amikor reményeiben csalódott és mégis amint a gabonát letakarítják onnan a tarlóról, azonnal nekiáll, azonnal szánt abban a reményben, hogy a jövő jobban sikerül. Az emberek a történelem folyamán, már tudniillik azok* az emberek, akiket a szolidaritás szempontjából figyelembe lehet venni, talán többet tettek a jövő érdekében, mint a maguk érdekében. Ennek a nemzedéknek úgylátszik az a szerencsétlen feladata van, hogy a maga szenvedései árán próbálja az utódok boldogulását r előmozdítani, a maga szenvedései árán próbálja az ősök örökségét az utódnak átadni. Ezt a törvényjavaslatot, amely nehéz időkben nehéz kérdéseket van hivatva megoldani, általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadom. (Elénk éljenzés és taps a jobb- és a baloldalon. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Büchler József! Büchler József: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A parlamenti tradíció ifránt való tiszteletem folytán kapcsolóidom) be 'ötvös Lajosi képvi/selőtárslam! beszédébe. Az ő nagy beszéde kapcsán a templomiok építéséről csak annyit akarok mondani, (Halljuk!^ Halljuk! a szélsőbaloldalon.) hogy nekem egyénileg ízlésem tiltja, hogy a katholikus templomépítés vánoslhiázi dolgairól itt bővebben szóljak. (Halljuk! Halljuk!) Nekünk, szocialistáknak, ezzel a kérdéssel kapcsolatban csak egyetlen kifog'ásunk van: ezeket a katholikus templomokat, amelyekből a legutóbbi négy-öt esztendő alatt valami tizennégyet építettek, csak építsék fel* de ne közadókból, ne közpénzekből építsék, (ötvös Lajos: Ez jogi kérdés!) hanem áztok a hívők, akiknek szükségük van ezekre a templomokra, adják öszsze a pénzt és azok építsék fel. Egyébként, t. képviselőtársam, méltóztassék felszólalását különösképpen az ön kormányának belügyminiszteréhez is adresszálni, aki egyik legutóbbi leiratában, amelyet a, főváros költségvetésével kapcsolatban intézett a fővároshoz, kifogásolta ezeknek a templomoknak építését. Amint ő mondja, maga is szükségesnek tartja — szó szerint így van a leiratban — a hitélet ápolását és fejlesztését, mégis szükségesnek tartja, hogy figyelmeztesse^^főváros közönségét, hogy a templomok építését most már hagyja abba. (Peyer Károly: Inkább építsen szükséglakásokat! Többet!) Csak ezt kívántam megjegyezni ötvös képviselőtársam hozzám, a dresszált megjegyzésére. (Kay hanp jobbfelől: Szükséa van a, templomokra! — Reisinger Ferenc: Nem nagy szükség van rá. van belőle elég! A reakció onnan árad ki! — Ellenmondások a jobboldalon.) Elnök: Keisinger képviselő úr maradjon csendben! (Reisinger Ferenc: En nem vagvok hottentotta, éppen úgy tudom, mint ön!) Kei-