Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

78 Az országgyűlés képviselőházának hívóját, amellyel boldogult apostoli királyunk emlékére folyó évi augusztus hó 16-án Tihanyiban rendezendő országos emlékünnepségre a Képviselőházat meghívja. Az ünnepségen a Ház képviseletében Czettler Jenő alelnök úr vesz részt A bejelentést a Ház tudomásul veszi. Mielőtt a napirend tárgyalására áttérnénk, a házszabályok 132. §-ának második bekezdése értelmében határozni kell Takáeh Géza képviselő úr azon indítványa fölött, hogy a napirenden szereplő törvényjavaslat tárgyalásának tartamára az ülések ideje nyolc órában állapíttassék meg. Méltóztatnak ezt az indítványt elfogadni? (Igen! Nem!) Azok a képviselő urak, akik elfogadják, méltóztassanak fel állani. (Megtörténik.) Többség. A Ház az indítványt elfogadja s ezzel a házszabályoknak a meghosszabbított ülésekre vonatkozó rendelkezései a mai ülésünktől kezdve hatályba lépnek. Napirend szerint következik a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló törvényjavaslat (írom. 5., 6. sz.) tárgyalása. Szólásra következik Gál Jenő képviselő úr, aki beszédének elmondására tegnapi ülésünkön halasztást kapott. Gál Jenő képviselő urat illeti a szó. Gál Jenő: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk! balfelől.) A tegnapi napon a vita során egy fogalom szállt itt a vita kellő közepébe, amely Éber Antal mélyen t. képviselő úr ajkairól hangzott el, s amely akképpen szólott, hogy a magyar társadalom és a magyar gazdasági élet egy túldimenzionált f ogafommá vált. Ha én most ezt a felhatalmazási javaslatot szemügyre veszem, akkor Éber Antal képviselőtársam nyomán azt mondanám, hogy ez a felhatalmazási törvényjavaslat a legtúldimenziönáltabb intézmény, amely valaha a magyar parlamentáris életben napvilágot látott. Egy törvényjavaslat fekszik előttünk, aimely a kormánynak omnipoteneiát ad. Egy törvényjavaslat fekszik előttünk, amelynél nincs kitöltve a tartalma annak, hogy mik legyenek részleteiben azok az intézkedések, amelyeket felölel és nincs meghatározva, hogy a felelősség kérdésében hogyan oszlanak meg azok a tényezők, amelyek a parlament helyett fognak működni. És itt engedje meg a mélyen t. Képviselőház, hogy a rezignációnak bizonyos hangján, a fájdalomnak és a keserűségnek bizonyos hangján szóljak, először, mert nagyon fáj nekünk ezen az oldalon, hogy veszély fenyegeti az alkotmányosságnak azt a védőibástyáját, amelyet a parlamentarizmusban — még annak abban a csenevész formájában is, amelyet el kellett szenvednünk az utóbbi esztendő alatt — még mindig jobbnak tartottunk, imég mindig olyannak tartottunk, hogy legalább az alkotmánynak látszata legyen meg, legalább az alkotmányos tárgyalásnak módjai legyenek meg. Most egyszerre azt látjuk, hogy egy törvényjavaslattal a mélyen t. kormány azt kívánja, tűnjön el a parlament és lépjen helyébe egy túldimenzionált hatalmi tényező, a miniszteriális^ jognak olyan kiterjesztése, amelyhez approbáló staffázst adjon az a 33-as bizottság, amelyet majd ez a t. Ház és Felsőház meg fog alkotni. Igáz, hogy rendkívüli időkben szoktak rendkívüli eszközökkel élni, ezeknek a rendkí8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. vüli időknek indokolása azonban nem olyan, mint ahogyan a gazdasági lét kérdésében ima egy olyan szükségállapotot jelent ki a mélyen t. kormány, amely mellett hirdeti, hogy • neki szüksége van a hatalomnak olyan teljességére, amely nélkülözhetővé teszi a parlamentet. T. Képviselőház! Ha méltóztatnak elolvasni az 1924-es vitát, ahol ugyancsak egy 33-as bizottságban fejeződött ki az a mód, amellyel a parlamentet helyettesíteni próbálták meg, de legalább parallel formában. Ott azt hangoztatták a szóniokok: most a szanálási munkának befejezése után, a pénzügyi függetlenségnek kezdetén, most hadd dolgozzunk gyorsan, hadd dolgozzék az a lelkiismeret, amely a pártok együttességéből csendül ki. Kérdem, hogy vájjon ez az új 33-as bizottság is, amelyet ebben a törvényjavaslatban kontemplál a t. kormány, a parlamenti együttességnek fotográfiáját adja-e? Hiszen a parlaimenti ellenzék egyik legtekintélyesebb pártja, a független kisgazdapárt már azt az álláspontot látszik elfoglalni, hogy ő ebben a felemás, habarék bizottságban nem akar résztvenni. Hát milyen garanciális elem akkor ez, ha a parlamenti ellenzéknek, az agrárellenzéknek, a lakosság túlnyomó része egyik képviselőjének, egyik pártjának tagjai akként határoznak, hogy nem akarnak résztvenni ebben a munkában? Nem kell-e érezni, t. Ház, hogy a felelősségérzetnek mekkora mértéke dolgozik ebben a pártban akkor, amikor azt mondja, hogy: «A multak hibáiért nem illet a felelősség, a jövendőért pedig nem merem vállalni ilyen viszonyok között a felelősséget.» En ugyan nem vagyok ezenianézeten, (Szilágyi Lajos: A passzivitást már kipróbáltuk, semmire sem mentünk vele!) bár én is vallom, mint ellenzéki ember, hogy a multak hibáiért és bűneiért az ellenzéket felelősség nem terheli, mert itt évek óta állandóan minden oldalról felszólalás történt. Az agrároldalról felszólalás történt az agrárhibák ellen, az indusztriális oldalról az ipari hibák ellen és a kereskedelmi hibák miatt Sándor Pál t. képviselőtársunk már az első nemzetgyűlés óta ostorozta ezt a rendszert és megímondta, hogy hova fogunk jutni. íme, odajutottunik, hogy ma be kell vallanunk, hogy az állam pénzügyi egyensúlyának ingadozása a magángazdaság leromlása folytán állott elő, és én vallom, hogy a nélkül, Ihogy a magángazdaságot talpraállítani meg ne kísérjük: s a nélkül, hogy ezt a talpraállítást el ne érjük, soha, de soha itt az állam pénzügyi egyensúlyát helyreállítani nem lehet. T. Ház! Az első követelmény az, hogy itt megélni lehessen. Az első és legfőbb érdek az, hogy ne éljünk egy izolált világban, hanem ismerjük fel azokat a tömegszükségleteket, amelyek felismerése .mellett azoknak a sínylődőknek a világa lebegjen előttünk, akik ma nyomortanyákon lézengenek s akik a cifranyomorúság emberei. A magyar értelmiség válsága elevenedik meg itt ebben a teremben, és erezzünk részvétet irántuk s próbáljuk meg a parlamentarizmus segítségével helyzetük enyhítését. Mert higyje el a mélyen t. kormány, hogy akármekkora jóakarattal lát is hozzá a dolgok ilyetén szanálásához, semmiféle eredményt nem lehet elérni addig, amíg meg nem valósíthatjuk azt az alaptételt, hogy Magyarországon könnyebbé kell tenni a megélhetést és teremteni kell kereseti lehetőségeket és forrásokat, s lehetővé kell tenni, hogy a foglalkozási ágak harmóniája mellett tudjanak dolgozni az emíberek. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Es legyen .szabad itt egypár falláeiára rá-