Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

64 Az országgyűlés képviselőházána Ernő: Purébl és a felhatalmazás!) Ennek érdekében tartottunk fenn egy olyan kettős szervezetet, amely milliókba került, amelyeket így tovább, szerény meggyőződésem szerint, fenntartani nem lehet. Ugyanezt tapasztalom a kórházaknál. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Éber Antal: Van Budapesten egy népjóléti minisztérium és vannak a fővárosnak kórházai és minden fontos momentumot a kormány állapít meg. Okvetlenül szükséges, hogy legyen Pesten egy állami népjóléti minisztérium mellett egy fővárosig népjóléti minisztérium és a kettő között viták és nézeteltérések keletkezzenek? (Zaj a baloldalon.) Ez konkrétum. Példákat méltóztattak kérdezni. (Bródy Ernő: Mi köze ennek a felhatalmazáshoz? — Rassay Károly: Ez annyi, hogy van egy belügyminiszter és egy főpolgármester!) Ha már intézményekről van szó, akkor elmondhatom azt is, hogy a legtúldimenzionáltabbb intézmények egyike (Bródy Ernő: A Társadalombiztosító!) a Társadalombiztosító. (Zaj.) Állom azt az álláspontot, amelyet a mi Kereskedelmi és Iparkamaránk elfoglalt. Közbevetőleg megnyugtathatom Györki képviselő urat, nem lesz szükség arra, hogy a főváros kereskedői és iparosai és én köztem békét közvetítsen, mi azt egymás közt el fogjuk intézni az ő szíves közbenjárása nélkül. (Bródy Ernő: Mi van az adóemeléssel 1) Igenis állom azt, amit kamaránk feliratilag kért, hogy ilyen abnormálisan súlyos időkben, mint a maiak, ne terheljék meg a kereskedőket és az iparosokat az aggkori biztosítás járulékával. (Györki Imre: Hát a magasabb adóval? Ezt mondja meg, elnök úr! — Zaj. — Elnök csenget.) Elnök: Györki képviselő urat figyelmeztetem, méltóztassék csendben maradni. Éber Antal: Az aggkori biztosítás évi 25 millió pengővel terheli az ország kereskedőit és iparosait, ami lehetetlen. (Bródy Ernő: Hogy a forgalmi adót emeljék, az is lehetetlen!) - O, Legyen szabad a t. Háztól rövid beszédidőmeghosszabbítást kérnem. Elnök: Mennyit méltóztatik kérni? Éber Antal: Egy félórai meghosszabbítást kérők ! Elnök: Kérdem a t. Házat, méitóztatik-e hozzájárulni ahhoz, hogy a képviselő úr beszédideje 30 perccel meghosszabbíttassék? (Igen!) A Ház a meghosszabbítást megadta! (Bródy Ernő: Megadjuk, igen, de a forgalmiadót nem emeljük. (Zaj.) Éber Antal: Azon a nézeten vagyok, hogy a betegségi ágazatban is meg kellene valósítani a munkaadók központja és a Gyosz. által kívánt redukciókat, mert lehetetlenség, hogy a mi szegény országunk legyen az, amely európai rekordot csináljon a betegségi biztosítás minél szélesebb körű alkalmazásával. Azt hiszem, itt igenis, az a helyes álláspont, hogy a betegségi biztosítást vezesse az atonómia^ a^ budget keretein belül minden deficit kizárásával, mert az, hogy egy aggkori biztosítást tartsunk fenn, amelynek díjtartalékát odaadjuk, hogy a betegségi biztosítás deficitjét pótolja, olyan közgazdaságellenes berendezkedés, amelyet állandóan fenntartani nem lehet. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Fábián Béla: A kormánypárt szavazta meg óriási lelkesedéssel. — Simon András: Nem erről van szó!) De, t Ház, (Pakots József: Most jön a forgalmiadó! — Zaj a jobboldalon.) & legmesszebbmenő racionalizálásira van szükség azon a té* : 7. ülése 1931 július 28-án, kedden. ren is, (Bródy Ernő: A forgalmiadó! — Zaj. — Elnök csenget.) amelyet az előttem szóló t. képviselő úr felemlített, tudnillik az üzemek terén is. En Györki t. képviselőtársam beszédéből nem tudtam kivenni, vájjon ő barátja-e, vagy ellensége-e a hatósági üzemeknek.. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Fábián képviselő urat rendreutasítom. Méltóztassék már megőrizni a csendet és nyugalmat. Éber Antal: Beszédéből úgy vettem ki, hogy ha olyan kommunitások tartanak fenn hatósági üzemeket, amelyekben a szociáldemokrata pártnak nagyon nyomós befolyása van, mint például a fővárosnál, ott követelik a hatósági üzemek minél szélesebb kiterjesztését; (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon. — Simon András: Ott rendben van minden!) ugyanakkor azonban u legszigorúbban pálcát tör az állami hatósági üzemek felett, (Zaj a szélsőbaloldalon.) amelyekre — úgy látszik — a szociáldemokrata pártnak kevesebb ingerenciája van. En sokkal egységesebb álláspontot foglalok el és nyiltan kifejezem azt, hogy én minden néven nevezendő hatósági üzemet, amely a kereskedelemmel és iparral konkurrál, közgazdaságellenesnek, tár^ sadalomellenesnek tartok. (Bródy Ernő: Tessék megszüntetni! Nem elég beszélni róla. — Zaj. — Elnök csenget.) En éppen úgy helytelenítem a községi élelmiszerszállítóüzemet, amely a fővárosi henteseket, mészárosokat tönkreteszi, amely exporttal foglalkozik, ami pedig semmiképpen nem tartozik a hatáskörébe, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Fá-. bián Béla: Megszüntetni őket!) mint ahogy helytelenítem a fővárosi műszerüzemet, és mint ahogy rendkívüli mértékben fogom minden csekély befolyásomat érvényesíteni —• amint eddig is tettem — abban a tekintetben, hogy szűnjék meg az Országos Közélelmezési E.-T., amely — mint most látom — árjegyzéket bocsát ki, (Bródy Ernő: Hányszor hoztam fel már én is! Tessék megszüntetni.) ahol többek között libamájkrémet és W. C. keféket ajánl. (Bródy Ernő: A libamájpástétomot már párszor idevágtam. — Zaj és derültség.) Elnök: Bródy képviselő urat kérem, tessék csendben maradni! Éber Antal: Az igen t. népjóléti miniszter úrnál ismételten eljártam és nem is mondhatom, hogy ellentétes véleményt találtam volna, nem is mondhatom, hogy valami olyan felfogást találtam volna, amely a közegészségügyi Rico részvénytársaságnak a fenmaradását szükségesnek tartotta volna. (Fábián Béla: En hallottam felszólalást a Eico-ügyben és azt hallottam, hogy szükség van rá. — Zaj. — Elnök csenget.) Éppen így tarthatatlan az is, hogy Budapest szivében, a Lloyd-palotában legyen egy állami ruházati intézet, (Ügy van! Ügy van!) amely frakkokat, szmokingokat és egyéb civilruhákat gyárt. (Bródy Ernő: Már az iparfejlesztési törvényjavaslatnál volt erről szó. — Zaj. — Elnök csenget.) Mert én azt tartom, hogy ezek az intézmények vagy jól, vagy rosszul funkcionálnak. Ha rosszul funkcionálnak, — amint hogy a legtöbbjük rosszul funkcionál — akkor a kereskedelemnek és iparnak dupla kára van, először azért, mert versenyt támaszt neki, másodszor, amiért a veszteségek fedezésére adót kell fizetnie. (Bródy Ernő: Mi van a forgalmi adóval?) Tegyük fel, hogy egyik-másik jól funkcionál, de kérdem, azt akarjuk, hogy szűnjenek meg Budapesten a szaibóiparosok, mert az állami ruházati intézet jobban tudja elvégezni eze-