Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

Àz országgyűlés képviselőházának 7. zetett azután arra az eredményre, amelyet jellemeztem. Nekünk csak azt kell konstatálnunk, hogy amikor mi, mint kis szegény ország, igyekezünk a vámszerződéseknek ezen az áttörnetétlen hálózatán legalább a preferenciák alkalmazásával valamennyire rést ütni, — és, amint méltóztatnak tudni, éppen az igen i miniszterelnök úr volt az, aki személyes tárgyalásaival Bécsben és Berlinben nagy lépéssel vitte előre ezt a törekvést — akkor a kis országokkal szemben a nagy és hatalmas országok még azt a regardot sem tanúsították, hogy legalább azt a kis preferencialis áttörését a legtöbb kedvezmény elvének a kicsinyek és gyengék érdekében tolerálják, hanem kimondatott az az elv, hogy a legtöbb kedvezmény elvénél fogva minden ilyen preferencialis szerződés Genf elbírálása alá tartozik, úgyhogy például most a felett, vájjon az a preferencialis szerződés, amelyet mi Németországgal lekötöttünk, hatályba léphet-e vagy sem, Genf fog határozni, vagyis például Sziám fogja eldönteni azt, hogy nekünk jogunk van-e 25% kedvezményt az ottani gabonabehozatali vámokból kapni, vagy sem. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Mi a mi szerepünk ennek a nemzetközi kereskedelmi szerződéses politikának irányításában? Magyarország a világ külkereskedelmi forgalmában, mint a Népszövetség által közzétett statisztikai adatok miutatják, 0*75%-ot jelent, vagyis Magyarország külkereskedelmi forgalma %%-a, a világ külkereskedelmi forgalmának, amit elég szomorú 'bizonyítékául lehet felhozni annak, hogy valami döntő szerepünk a kereskedelmi szerződéses politika irányításában nekünk nem lehet. * Hogy mennyire így van ez, és hogy milyen rendkívül megnehezíti a mi tárgyalásaink hatályosságát a mi kicsinységünk, ezt az a számadat mutatja legjobban, amely a Németországgal való relációnkat tünteti fel, hogy amíg a mi kereskedelmi mérlegünk 80 millió pengős passzivitást mutat a Németországgal való relációban, amíg a mi Németországból való behozatalunk az egész behozatalnak 21%-át teszi ki, addig a német exportban a Magyarországba való export nem is egészen 1%-ot tesz ki. Ebből az következik, hogy mindaz, ami nekünk fontos, ami nekünk jelentős, az a 80 millió pengős lyuk, amelyet a mi kereskedelmi mérlegünkben a német forgalom jelent, Németország szempontjából kis jelentőségű tétel, amelynek alapján csak nagy ügyeskedéssel, nagy energiával és nagy szívóssággal lehet eredményeket elérni. Azért voltam bátor ezeket felhozni, • hogy számadatokkal, a valósággal is illusztráljam, hogy nem lehet igazságosan a jelenlegi viszonyok között egy kis, gyönge ország kormányát száz százalék erejéig felelőssé tenni azokért a bajokért, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Legyen 99 százalék!) amelyek itt nálunk, mint a mi kormányunk közgazdasági hibái és bűnei jelentkeznek, amelyek azonban semmi egyebek, mint következményei annak a szerencsétlen és áldatlan külkereskedelmi politikai helyzetnek, amelyet a háború utáni állapotok előidéztek. (Ügy van! Ügy van! jobbfelől. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Bodóné esete!) De azt méltóztatott mondani, hogy beszéljünk a pénzügyi kérdésekről. En szívesen teszek eleget ennek az óhajtásnak és szívesen bőülés e 1981 július 28-án, keââéiîi 59 csatom előre azt, hogy én azon a nézeten vagyok — és ezt a nézetemet hangsúlyoztam a főváros törvényhatósági bizottságában tíz év óta, hogy mi- Magyarországon túldimenzionáltuk egész társadalmi életünket. Nem akarok itt a főváros közgyűlési terméből származó pikantériákat felhozni és nem is tudnám hangmérővel megállapítani, hogy amikor ott ezeket megállapítottam, akkor mennyi szemrehányást kaptam közbeszólások és beszédek alakjában éppen azoknak az uraknak részéről, akik itt a takarékosságnak olyan lelkes szószólói (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Például?) és akik a társadalmi élet túldimenzionál ásat itt annyira kifogásolják. En nagyon... (Fábián Béla: Kitől méltóztatott szemrehányást kapni?) A szociáldemokrata párttól. (Fábián BéJa : De töiünk nem!) Igenis, a demokratapárt részéről is. (Fábián Béla: Például?) Például, amikor nem múlt el a főváros törvényhatósági bizottságának úgyszólván egy ülése sem, amelyen a demokratapárt valami címen és réven újabb és újabb építkezéseket ne sürgetett volna, amely sürgetés eredményeként tényleg ott vannak most nagyon díszesen felépített és nagyon sokba került bérházak, amelyek a főváros tulajdonát képezik, (Pakots József: Annakidején a rossz koronát fektettük be!) nagyon sok olyan felesleges bérház, amelyet magánosok építettek... (Pakots József: Lillafüredet azonban nem tartja ön feleslegesnek!) Kérem, a fővárosnak annyi Lillafürede van, hogy erről beszélni... (Elénk derültség és taps a jobboldalon és a középen. — Fábián Béla: Ki a többség a Városházán? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: önöké a többség. —• Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Friedrich István: Kozma a kormány! Mi közünk nekünk hozzá? —. Zaj.) Friedrich képviselő urat kérem, méltóztassék csendben maradni. (Propper Sándor: Az ön vezére kormányoz! Kozma Jenő kormányoz! — Zaj.) Propper képviselő urat kérem, maradjon csendben. Éber Antal: Még leszek bátor erre a kérdésre a továbbiakban kitérni. (Propper Sándor: Fáj önnek az a néhány miunkaalkalom?) Beszélni fogok róla nyíltan, hogy mennyire fáj. Méltóztassanak csak türelemmel lenni. (Jánossy Gábbr:_ Elevenre tapintott. — Simon András: Ügy látszik, nagyon fáj. — Pakots József: A Wenckheim-palotát, a Károlyi-palotát ki vette meg? — Állandó zaj.) Elnök: Pakots képviselő urat kérem, maradjon csendben. Eber Antal: Amikor a német birodalmi banknak volt elnöke, Schacht, 1927-ben az ő híres bochumi beszédét tartotta, amely, sajnos, nem jelentett fordulatot Németország közgazdasági politikájában, akkor azt a tételt állította fel, amely megdönthetetlen igazságú,. hogy az olyan valuta, amely részben követelésekkel, például váltókkal van »fedezve, két hordozóképes alapra szorul: az egyik kiegyenlített nemzetközi fizetési mérleg, a másik kiegyenlített államháztartás. Ha nézzük, hogy a kiegyenlített államháztartással hogy állunk, én a pénzügyi bizottságban a mélyen t. pénzügyminiszter úr által előadottakból azt véltem kivehetni, hogy nekünk a múlt évben bizonyos rejtett tartalékok felhasználása mellett utcunqiue egyensúlyban volt a háztartásunk. En tudom, mit jelent az, hogy ehhez bizonyos rejtett tartalékokat kell igény bevenni. De végre is ez az angol államháztartásban igen gyakran, például most is gyakorolt eset, ott