Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-7

Àz országgyűlés képviselőházának 7. zetett azután arra az eredményre, amelyet jel­lemeztem. Nekünk csak azt kell konstatálnunk, hogy amikor mi, mint kis szegény ország, igye­kezünk a vámszerződéseknek ezen az áttörne­tétlen hálózatán legalább a preferenciák alkal­mazásával valamennyire rést ütni, — és, amint méltóztatnak tudni, éppen az igen i miniszter­elnök úr volt az, aki személyes tárgyalásaival Bécsben és Berlinben nagy lépéssel vitte előre ezt a törekvést — akkor a kis országokkal szem­ben a nagy és hatalmas országok még azt a regardot sem tanúsították, hogy legalább azt a kis preferencialis áttörését a legtöbb kedvezmény elvének a kicsinyek és gyengék érdekében to­lerálják, hanem kimondatott az az elv, hogy a legtöbb kedvezmény elvénél fogva minden ilyen preferencialis szerződés Genf elbírálása alá tartozik, úgyhogy például most a felett, vájjon az a preferencialis szerződés, amelyet mi Németországgal lekötöttünk, hatályba lép­het-e vagy sem, Genf fog határozni, vagyis pél­dául Sziám fogja eldönteni azt, hogy nekünk jogunk van-e 25% kedvezményt az ottani ga­bonabehozatali vámokból kapni, vagy sem. (Az elnöki széket Puky Endre foglalja el.) Mi a mi szerepünk ennek a nemzetközi ke­reskedelmi szerződéses politikának irányításá­ban? Magyarország a világ külkereskedelmi forgalmában, mint a Népszövetség által közzé­tett statisztikai adatok miutatják, 0*75%-ot je­lent, vagyis Magyarország külkereskedelmi forgalma %%-a, a világ külkereskedelmi forgal­mának, amit elég szomorú 'bizonyítékául lehet felhozni annak, hogy valami döntő szerepünk a kereskedelmi szerződéses politika irányításá­ban nekünk nem lehet. * Hogy mennyire így van ez, és hogy milyen rendkívül megnehezíti a mi tárgyalásaink ha­tályosságát a mi kicsinységünk, ezt az a szám­adat mutatja legjobban, amely a Németország­gal való relációnkat tünteti fel, hogy amíg a mi kereskedelmi mérlegünk 80 millió pengős passzivitást mutat a Németországgal való relá­cióban, amíg a mi Németországból való behoza­talunk az egész behozatalnak 21%-át teszi ki, addig a német exportban a Magyarországba való export nem is egészen 1%-ot tesz ki. Eb­ből az következik, hogy mindaz, ami nekünk fontos, ami nekünk jelentős, az a 80 millió pen­gős lyuk, amelyet a mi kereskedelmi mérle­günkben a német forgalom jelent, Németország szempontjából kis jelentőségű tétel, amelynek alapján csak nagy ügyeskedéssel, nagy ener­giával és nagy szívóssággal lehet eredménye­ket elérni. Azért voltam bátor ezeket felhozni, • hogy számadatokkal, a valósággal is illusztráljam, hogy nem lehet igazságosan a jelenlegi viszo­nyok között egy kis, gyönge ország kormányát száz százalék erejéig felelőssé tenni azokért a bajokért, (Zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Legyen 99 százalék!) amelyek itt ná­lunk, mint a mi kormányunk közgazdasági hibái és bűnei jelentkeznek, amelyek azonban semmi egyebek, mint következményei annak a szerencsétlen és áldatlan külkereskedelmi poli­tikai helyzetnek, amelyet a háború utáni álla­potok előidéztek. (Ügy van! Ügy van! jobb­felől. — Zaj a szélsőbaloldalon. — Sándor Pál: Bodóné esete!) De azt méltóztatott mondani, hogy beszél­jünk a pénzügyi kérdésekről. En szívesen te­szek eleget ennek az óhajtásnak és szívesen bő­ülés e 1981 július 28-án, keââéiîi 59 csatom előre azt, hogy én azon a nézeten va­gyok — és ezt a nézetemet hangsúlyoztam a főváros törvényhatósági bizottságában tíz év óta, hogy mi- Magyarországon túldimenzio­náltuk egész társadalmi életünket. Nem aka­rok itt a főváros közgyűlési terméből származó pikantériákat felhozni és nem is tudnám hang­mérővel megállapítani, hogy amikor ott eze­ket megállapítottam, akkor mennyi szemre­hányást kaptam közbeszólások és beszédek alakjában éppen azoknak az uraknak részé­ről, akik itt a takarékosságnak olyan lelkes szószólói (Ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Rassay Károly: Például?) és akik a társadalmi élet túldimenzionál ásat itt annyira kifogásol­ják. En nagyon... (Fábián Béla: Kitől mél­tóztatott szemrehányást kapni?) A szociál­demokrata párttól. (Fábián BéJa : De töiünk nem!) Igenis, a demokratapárt részéről is. (Fábián Béla: Például?) Például, amikor nem múlt el a főváros törvényhatósági bizottságá­nak úgyszólván egy ülése sem, amelyen a de­mokratapárt valami címen és réven újabb és újabb építkezéseket ne sürgetett volna, amely sürgetés eredményeként tényleg ott vannak most nagyon díszesen felépített és nagyon sokba ke­rült bérházak, amelyek a főváros tulajdonát képezik, (Pakots József: Annakidején a rossz koronát fektettük be!) nagyon sok olyan feles­leges bérház, amelyet magánosok építettek... (Pakots József: Lillafüredet azonban nem tartja ön feleslegesnek!) Kérem, a fővárosnak annyi Lillafürede van, hogy erről beszélni... (Elénk derültség és taps a jobboldalon és a középen. — Fábián Béla: Ki a többség a Város­házán? — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: önöké a többség. —• Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Friedrich István: Kozma a kormány! Mi kö­zünk nekünk hozzá? —. Zaj.) Friedrich képvi­selő urat kérem, méltóztassék csendben ma­radni. (Propper Sándor: Az ön vezére kormá­nyoz! Kozma Jenő kormányoz! — Zaj.) Prop­per képviselő urat kérem, maradjon csendben. Éber Antal: Még leszek bátor erre a kér­désre a továbbiakban kitérni. (Propper Sándor: Fáj önnek az a néhány miunkaalkalom?) Be­szélni fogok róla nyíltan, hogy mennyire fáj. Méltóztassanak csak türelemmel lenni. (Já­nossy Gábbr:_ Elevenre tapintott. — Simon András: Ügy látszik, nagyon fáj. — Pakots Jó­zsef: A Wenckheim-palotát, a Károlyi-palotát ki vette meg? — Állandó zaj.) Elnök: Pakots képviselő urat kérem, ma­radjon csendben. Eber Antal: Amikor a német birodalmi banknak volt elnöke, Schacht, 1927-ben az ő híres bochumi beszédét tartotta, amely, saj­nos, nem jelentett fordulatot Németország köz­gazdasági politikájában, akkor azt a tételt állította fel, amely megdönthetetlen igazságú,. hogy az olyan valuta, amely részben követelé­sekkel, például váltókkal van »fedezve, két hordozóképes alapra szorul: az egyik kiegyen­lített nemzetközi fizetési mérleg, a másik ki­egyenlített államháztartás. Ha nézzük, hogy a kiegyenlített államháztartással hogy állunk, én a pénzügyi bizottságban a mélyen t. pénz­ügyminiszter úr által előadottakból azt vél­tem kivehetni, hogy nekünk a múlt évben bi­zonyos rejtett tartalékok felhasználása mellett utcunqiue egyensúlyban volt a háztartásunk. En tudom, mit jelent az, hogy ehhez bizonyos rejtett tartalékokat kell igény bevenni. De végre is ez az angol államháztartásban igen gyakran, például most is gyakorolt eset, ott

Next

/
Oldalképek
Tartalom