Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-7
Az országgyűlés képviselőházának 7. ben van, előidézte az a rettenetes jóvátételi teher, amelyet a németeknek keü fizetniök, amely szempont és indok azonban nálunk nem forog fenn. Az a katasztrofális gazdasági helyzet, amelyet az előadó úr is hangoztatott, amely Németországban megvan, sokkal kisebb mértékben van meg nálunk. Hiszen a pénzügyminiszter úr nem egyszer hivatkozott arra, hogy a mi Ipari válságunkat nem^ lehet összehasonlítani Németország ipari válságával, ahol a racionalizmussal az ipar túldimenzionáltsága folytán hatalmas és óriási munkanélküliséget tenyésztettek ki és ezzel egy gazdasági krízist idéztek elő. A pénzügyminiszter úrtól hallottam ugyanis azt, hogy itt nálunk a magyar ipar erőteljes ipar, amelynek belső piaca van és ez a belső piac felvevőképes. Az tehát, hogy mégis ilyen állapotok mellett idejutott az ország, hogy míg az egyik oldalon hihetetlen nagy túltermelés van, a másik oldalon pedig a munkanélküliek nagy tömegét, azonkívül az emberek fogyasztóképtelenségét látjuk, azt lehet mondani, tisztán speciális magyar betegség, amelyet a kormány helytelen politikája idézett elő. Legyünk tisztában, t. Képviselőház, azzal, hogy ennek a kormánynak nem kell és nem szükséges az, hogy ezt a kivételes hatalmat olyan vonatkozásban adjuk meg, mint amilyen • vonatkozásban azt kéri. Hiszen emlékezünk mindannyian, akik a Háznak régebbi idő óta tagjai vagyunk, hogy ennek a kormánynak megvolt a kivételes hatalma^ gazdasági hatalma, a politikai hatalmán kívül éveken keresztül akkor, amikor a szanálási törvényben felhatalmazást kapott a kormány. Emlékezte : tem a t. Házat arra, hogy ennek a kormánynak különösen az önkormányzati testületekkel szemben megvan ma is a kivételes hatalma, mert hiszen az Önkormányzati testületek költségvetését úgy állítja össze, úgy hagyja jóvá a kormány, ahogyan neki tetszik, mert hiszen az önkormányzati testületek költségvetéséből itörölhet bizonyos kiadásokat, bizonyos bevételekre kötelezheti őket, új adókat, új bevételi forrásokat kreál/hat, vagy pedig a meglévőket bizonyos mértékben saját tetszése szerint felemelheti. Korlátlan lehetőség áll tehát ennek a kormányzatnak rendelkezésére, a politikai felhatalmazáson és a politikai diktatúrán kívül megvolt még a pénzügyi és gazdasági diktatúrája is, és most azt látjuk, hogy itt vergődik ez a kormány és jön egy újabb kivételes rendelkezéssel, amellyel óriási hatalmat kíván magának biztosítani, amellyel azonban megint csak a megnyomorított adófizetők terheit akarja még nehezebbé tenni. Ha valaki a kormány tízéves gazdasági és pénzügyi politikáját figyelembe veszi és kritikát akar róla mondani, megállapíthatja, hogy két jellegzetes tulajdonságot észlelhettünk a kormány politikájában. Az egyik a tervszerűtlenség, a tervszerűtlen gazdasági politika, a másik pedig az a féktelen tékozlás, amely megnyilatkozik a kormány tízéves politikájában. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Emlékeztetem a t. Ház régi tagjait, hogy e tekintetben hasztalan volt az ellenzéknek minden figyelmeztetése. Tíz esztendőn keresztül egyes rendelkezések ellen, interpellációk tömegével, költségvetési beszédekben, azonkívül egyes speciális törvényjavaslatok kapcsán, amelyek alkalmat és lehetőséget adtak az ellenzéknek arra, hogy feltárjuk és rámutassunk a kormány helytelen gazdasági poüülése 1931 július 28-án, kedden. 51 tikájára, mindig megtettük kifogásainkat azonban minden teljesen eredménytelen volt, kritikánk a pusztában elhangzó szó volt, (Propper Sándor: Mindig megmosolyogták! Csupa nevető ember volt!) a kurzus teljesen csalhatatlannak tartotta magát, elnémított minden ellenvéleményt és igyekezett az ellenvéleményt megfélemlíteni és visszaszorítani. Hányszor mutattunk rá arra a túladóztatásra, amely az országban ,van, és amikor azt ígérték és azt hangoztatták állandóan, hogy a túladóztatással szemben egyetlen lehetőség a gazdasági élet helyreállítására az adóterheknek a csökkentése, akkor most előáll a pénzügyminiszter úr ezen új felhatalmazással, amelyben megint adók emeléséről van szó, s az ebben kilátásba helyezett új adóterhek öszszege körülbelül százmilliót fog évente kitenni. (Zaj.) Hányszor rámutattunk arra, hogy helytelen volt a kormánynak az a politikája is, amellyel éveken keresztül olyan nagyon kérkedett, amikor a kormány egyes tagjai azt hangoztatták, hogy Európának legkonszolidáltabb állama vagyunk, mert nemcsak költségvetésünknek egyensúlyba hozásáról és egyensúlyban tartásáról gondoskodtunk, hanem — ihivalkodtak azzal — feleslegeket is tudott produkálni a magyar állam. Es ahelyett, hogy ezeket a feleslegeket okosan, hasznos beruházásokra fordították volna, ezeket is parádékra, luxuriózus kiadásokra fordították, és ma az országnak keserűen kell megadnia ennek a helytelen politikának az árát. (Propper Sándor: Vettek szép ébresztő órát a belügyminisztériumba 60.000 pengőért! — Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! (Propper Sándor: Festtettek szép freskókat! Előre megörökítették saját_ magukat!) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben! Györki Imre: A kormány kapkodó és jelszavas, politikát folytatott. Emlékeztetem a t. Házat, hogy amikor uralomra jutottak, jelszavuk volt a kisiparosok és a kiskereskedők megmentése, és ahányszor 'hallottunk a pénzügyminiszter úr vagy elődei részéről^ vagy a kereskedelemügyi miniszter úr részéről egy költségvetési beszédet, mindenütt hangoztattak a kisipar, a kiskereskedelem és általában a kisexisztenciák megmentését. Es ha végignéz a t. pénzügyminiszter úr ma a kisipar és a kiskereskedelem helyzetén, akkor láthatja azt, hogy teljesen földre van sújtva, teljesen tönkre van téve, és most ezektől akar a pénzügyminiszter úr újabb adókat kivasalni annak a költségvetésnek egyensúlyba hozására, amelyet pedig az adók leszállításával és a kiadások csökkentésével kellene egyensúlyba hozni. Jelszavas politikájukat abban is látjuk, hogy amikor az egyik oldalon néhány embernek, talán azt kellene mondanom, tehetetlensége abban kulminált és abban gyökerezett, hogy a közüzemi politikát hibáztatták azokban a városokban, ahol fejlettebb közüzemi politikát folytattak az önkormányzati testületek, és ezeknek a közüzemeknek megszüntetésével akarták az egész magyar gazdasági politikát megjavítani (Egy hang a szélsőbaloldalon: Ez csak állandó ürügy volt!) és a gazdasági életben résztvevő emberek helyzetét javítani, ugyanakkor, ha megfigyeljük a kormány gazdasági politikáját, látjuk, hogy eme jelszavas politika mellett, nemhogy a közüzemeket megszüntették volna, hanem egy csomó életképtelen, teljességgel a célnak, az elgondolásnak meg nem felelő közüzemet kreáltak csak azért 5
