Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-5
42 Az országgyűlés képviselőházának 5 azt -a cikket forszírozza, (Nagy zaj a jobb- és a szélsőbaloldalon. — Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) amelyben a legnagyobb exportunk van és tudott dolog, hogy a búzára exportrelációban mindig ráfizetünk, ahogyan tavaly is ráfizettünk. (Friedrich István: Ez is igaz!) Amikor a múlt évben 12—13—14 pengőkért hoztunk be korpát és kukoricát, akkor 8—9 pengőért exportáltuk a búzát. (Ellenmondások jobbfelől. — Zaj. — Elnök csenget. — Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Annak ellenére, hogy boletta van és a búzát favorizálják, még azok a gazdák is, akik eddig kukoricát és takarmányneműeket termeltek, kénytelenek lesznek áttérni az árdifferencia miatt (Zaj jobbfelől. — Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) a, búzatermelésre és így azt ê cikket lesznek kénytelenek termelni, amelyben kivitelre vagyunk szorulva, nem pedig azokat a e/ikkeket, (Berki Gyula: Kivitelre vagyunk szorulva?) amelyekből behozatalra szorulunk. Tulajdonképpen a farmokon Amerikában az az elgondolás vezet: azt termelni az országban, amiben behozatalira szorulnak, nem pedig azt, amiben kivitel van. (Farkasfalvi Farkas Géza: Magyarországon mindig a búza lesz a főtermény! — Friedrich István: Tévedés! Ez a tétel' is egy teória! — Zaj.) Elnök: Képviselő urak, maradjanak csendben, mert különben a képviselő urakat névszerint fogom figyelmeztetni! Sauerborn Károly: Ha a behozatali statisztikánkat három évre visszamenőleg átnézzük, akkor megdöbbentő adatokat látunk arra vonatkozólag, hogy milyen importunk van korpából, tengeriből.^ különböző olajpogácsákból és egyéb takarmányneiműekből. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ezekre kell a súlyt fektetni. {Ügy/ van! bal felől) A boletta prémium a búzatermelés részére, amelyet helyben nem tudnak értékesíteni, hanem ki kell vinni dumping áron. (Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ha a gazdán segíteni akarnak, akkor ne boletta val segítsenek. {Éljenzés és taps a bal- és a, szélsőbaloldalon. — Farkasfalvi Farkas Géza: Halljuk! Erre kíváncsiak vagyunk! Halljuk a meeroldást!) hanem segítsenek adóelengedéssel... (Zaj mbbfelől és a közénen. •— Elnök csenget. — Gr. Hunyady Ferenc: Miért ez az idegesség, tessék meghallgatni!) Ha a gazdán segíteni akarnak . . . (Zaj.) Ráérek, a vonatom még nem megy. (Halljuk! Halljuk! a középen.) Be ha önök nem engednek beszélni! (Halljuk! Halljuk!) Ha a gazdán segíteni akarnak,^ akkor nincs szükség bolettára. Elnök: Kérem, a képviselő urat figyelmeztetem . . . (Farkasfalvi Farkas Géza: Mire van szükség?) Farkas Géza urat kérem, maradjon csendben, lehetetlen az elnöknek szóhoz jutni. (Jánossy Gábor: Csendre van szükség!) Jánossy képviselő urat is kérem, maradjon csendben! (Derültség.) A. képviselő úr beszédideje lejárt, szíveskednék beszédét befejezni. (Felkiáltások a baloldalon: Meghosszabbítjuk!) Sauerborn Károly: Kérem, méltóztassék beszédidőmet ö,t percceî meghosszabbítani. Elnök: Méltóztatnak a meghosszabbítást megadni? (Felkiáltások: Megadjuk! — Zaj jobbfelől. — Bródy Ernő: Kérem, engedjék beszélni!) Nem elég, hogy a Ház a meghosszabbítást megadja, hanem tegye lehetővé, hogy a szónok beszélhessen is. Sauerborn Károly: Ha a gazdán segíteni ülése 1931 július 24-én, pénteken. akarnak, nem a boletta az az egyedüli óvszer, az az egyedüli remédium, amellyel segíteni lehet. (Zaj. — Közbekiáltások a középen. — Fábián Béla: Nem szokás a szűzeket zavarni!) Miért kell a segítésnek legigazságtalanabb, legkomplikáltabb és az adminisztráció tekintetében legköltségesebb módját választani? (Folytonos zaj. — Farkasfalvi Farkas Géza: Tessék tanácsot adni! — Fábián Béla: Hagyják beszélni!) Ott van a földadónak részbeni vagy akármilyen százalékos elengedése. Ha a földadót elengedik, ebben mindenki részesedik: a kisgazda, a nagygazda, a búzatermelő, a takarmánytermelő, szóval mindenki, akinek földje van. Tessék ezt a kataszteri tiszta jövedelemhez alkalmazni, akkor arányos és igazságos is lesz. (Gr. Bethlen István miniszterelnök: Es ki fogja azt megfizetni? — Zaj.) Továbbá, ha ia gazdákon segíteni akarnak, itt van az, amit már olyan régóta ígérnek: a kartellek megrendszabál'yozása. (Folytonos nagy zaj. — Simon András: Meg van a törvény! Még egy törvényt akar?!) Az országnak nem lenne ebből semmi baja, mert ami a legfontosabb, ami külső államokban például Németországban és Ausztriában nincs meg, az nálunk megvan : megvan a kenyér. Nálunk semmi más nem kellene, mint hogy a ruha, a cipő, az iparcikkek ára és az adó alkalmazkodjék a való élethez, a mostani árviszonyokhoz. Ezt kellene megcsinálni. Ezeket akartam még elmondani. (Élénk helyeslés és taps balfelől és a szélsőbaloldalon. — Nagy zaj.) Elnök: Ismételten figyelmeztetnem kell a képviselő urakat minden oldalon, hogy egymás beszédét ne zavarják! (Helyeslés jobbfelől.) A tárgyalások nagyon zavaros tünetek között kezdődnek; ezt az eljárást meghonosítani nem lehet. (Ügy van! jobbfelől.) Most pedig következik a határozathozatal. Kérdem a t. Képviselőházat, méltóztatnak-e a kereskedelemügyi miniszter úrnak a földmíyelésügyi miniszter úr és a pénzügyminiszter úr képviseletében is adott válaszát tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen! Nem!) Kérem azokat a képviselő urakat, akik a választ tudomásul veszik, méltóztassanak felállani! (Megtörténik.) A Ház a választ tudomásul vette. Személyes kérdésben szólásra jelentkezett Farkas Gyulai képviselő úr. A képviselő úrnak a szót megadom. (Zaj.) Csendet kérek! Farkas Gyula: T. Képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) A tegnapi napirendi vita során egyik mondatom élénk vihart váltott ki, különösen a szociáldemokratapárt részéről. Őszintén sajnálom, hogy ezzel a Ház nyugodt tárgyalási rendjét megzavartam, és azt is, hogy alkalmat adtam a Képviselőház egyik pártjának arra, hogy félreértésből magát talán sértve érezze. Először is ki kell jelentenem, hogy azt a kifejezést, amely egyes lapokban a szociáldemokratapártra vonatkozólag megjelent ... (Zaj.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak! Farkas Gyula: . . . hogy ez a párt nemzetietlen, nem használtam. Azt a kifejezést használtam, hogy nem nemzeti. De ezzel sem azt akartam mondani, hogy ők a nemzeti szempontokat teljesen figyelmen kívül hagyják, hanem csak szembe akartam állítani ezt a pártot a kisgazdapárttal ... (Közbeszólások jobbfelől.) Méltóztassék megengedni, hogy én mondjam el, amit én gondoltam. Mondom:
