Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-4
Az országgyűlés képviselőházának h. ülése 1931 július 23~án, csütörtökön. 33 ben az országos bizottságok eg y harmadrészben a Felsőház, kétharmadrészben a Képviselőház által küldendők ki. (Helyeslés jobb felől. — Pakots József: Áthárítják a felelősséget! — Derültség és felkiáltások jobbfelöl: Most meg ez a bají Hiszen most kérték!) Mélyen t. Képviselőház! Azt kérdi a t. képviselőtársam, hogy van-e tudomásom arról, hogy a kibocsátott rendeleteknek következményeképpen munkáselbocsátások történtek és nagyobb mértékben fognak még. történni. Errq vonatkozólag csak annyit mondhatok, hogy ezen rendeletek kibocsátásával kapcsolatos munkáselbocsátásokról nem tudunk. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Elég nagy baj!) Bocsánatot kérek, nem tudunk! Érről a mai napié? nem volt szó. (Peyer Károly; Több ezer volt!) Muiíkáiáclbocsáitások történtek e rendeletek kibocsátása előtt is és azóta is (Farkas István: Ennek következtében történtek!), de nem erre a rendeletre való hivatkozással, és ha hivatkoztak volna is rá, nem ez volt az oka a munkáselbocsátásokiiak. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Elnök csenget.) • Azt kérdezi továbbá t. képviselőtársam, hogy a bolettarendeletből folyó kenyérdrágítással szemben milyen intézkedéseket tervez a kormány. T. Ház! A boletta és az azzal kapcsolatos segítség, amelyet mi a gazdáknak nyújtunk, amint már többízben kifejtettem, nem egyéb, mint egy export-országban létrehozott vámemelés, amelynek rendjén a termelő magasabb árhoz jut, amelynek rendjén azonban a fogyasztó kénytelen ezen vámemelés terhét viselni. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Azt megkonstruálni, hogy ezt a segítséget adjuk a nélkül, hogy azt valaki megfizesse, ez olyan fából való vaskarika lenne, amelyet még a szociáldemokratapárt sem tudna megoldani, (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Miért éppen a kenyeret drágítják? — Halljuk! Halljuk! a jobboldalon és a középen.) Ha Ausztria, ha Németország most már valóban horribilis vámokkal sújtja a maga kenyérfogyasztóit azáltal, hogy a búza vámját emelte, s ha mi, kereskedelmi szerződéses tárgyalásainknál ezen ipari államokkal szemben azért küzdünk nehézségekkel, mert ők a maguk agrár rétegeit vámemeléssel, még pedig a magyar emelésnél lényegesen magasabb emeléssel védik, akkor nem állítható be a munkásrétegek részéről az az intézkedés, amelyet mi ebben az irányban tettünk, iigy, mint egy jogosulatlan, egyoldalú kedvezmény (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen. — Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon.), mert hiszen ölnök is elismerték azt a tételt, hogy Magyarország gazdasági életének és prosperitásának alapja més: ma is a mezőgazdaság: (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) s ha ezt a mezőgazdaságot nem tudjuk olyan mértékben alátámasztani, mint ahogy ez ezekben a nehéz helyzetekben szükséges, akkor ebbe belepusztul az ipar és az ipari munkásság is, amely közvetett úton a kenyeret onnan kapja. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon. — Propper Sándor: Már bele is pusztult! — Szeder Ferenc: Németországban nem, fizetnek egy pengős napszámbé,reket! — Halljuk! Halljuk a jobboldalon és a középen.) T. Ház! Kétségtelen, hogy a boletta értékének felemelése a kenyér bizonyos drágulásával jár. (Rassay Károly: Az egész vonalon! — Propper Sándor: Eddig tagadták! — Zaj.) Kérdem, jelent-e ez a drágulás annyit, mint amenynyit egy 28—30 pengős búzaár jelentett néhány esztendővel ezelőtt? Még- ez a jelenlegi bolettaemelés sem emeli és emelheti az árakat oda, ahol a búza ára néhány évvel ezelőtt állott, s amely búzaárak mellett a magyar ipar és a magyar ipari munkásság meg tudott élni azon fizetésekből, amelyeket munkájáért kapott. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Merem állítani tehát, hogy egyoldalú beállítás az, ha t. képviselőtársaim! itt egyoldalú kedvezéssel vádolja a kormányt a gazdaosztály javára és a munkásosztály rovására. (Gaal Gaston: A kincstár javára!) Ebből is látszik, hogy milyen nehéz ezekben a^ kérdésekben eleget tenni. Mert itt volt egy félórával ezelőtt Eckhardt Tibor t. képviselőtársam (Zaj. — Elnök csenget.), aki agrárellenes irányzattal vádolta meg a kormányt (Ügy van! Ügy v^n! jobb felől), és itt van a másik vád a következő negyedórában, hogy jogosulatlan előnyöket juttatunk a mezőgazdaság javára. (Taps a jobboldalon és a középen. — Kún Béla: Miért nem hozták a bolettarendeletet a választások előtt 1 ? Belebuktak volna! — Zaj.) T. Képviselőház! Azt hiszem, hogy eddig adott fejtegetéseim, bár részletekben nem derítenek világosságot a jelenlegi helyzetre, azonban megadják azt a keretet, amelyen belül mindenki megkonstruálhatja magának a jelenlegi pénzügyi helyzet és válság okait. A következő napokban ennek a törvényjavaslatnak bizottsági és plenáris tárgyalásakor lesz alkalmunk bőven az egyes részletkérdésekről beszélni, nyilatkozni és t. képviselőtársainknak kritikát gyakorolni. Én azonban arra kérem a mélyen t. Házat, kérem a magyar sajtót, kérem az egész magyar nyilvánosságot és a magyar közéletet, hogy ebben a kérdésben őrizze meg a maga nyugalmát, hidegvérét és fegyelmezettségét (Élénk helyeslés jobbfelől.) úgy, ahogy eddig megőrizte. Mert eddig megőrizte. (Úgy van! Úgy van! jobbfelől és a közgépen.) A magyar Képviselőház nagy felelősséget vállalna, ha ezt a fegyelmezettséget, ezt a nyugalmat megbolygatná olyan vitákkal, amelyek a nemzet szempontjából veszélyt jelentenek. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon. — Propper Sándor: Ez is demagógia! Nem fogunk önöknek falazni! Györki Imre: Élni fogunk a kritikával. — Zaj.) Elnök: Osendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Méltóztassanak! (Györki Imre: Nem lesz benne köszönet! -— Zaj a szélsőbaloldalon.) Méltóztassanak a kritikával élni, de úgy, hogy csak a kormány és ne a nemzet kapjon sebeket (Élénk helyeslés és taps a. jobboldalon és a középen), mert olyan időket élünk, amelyekben a nemzet fegyelmezettsége, nyugodt öntudata az a biztos vár, amelynek alapján a nemzet gyógyulása bekövetkezhetik. (Elénk éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. — Zaj a bal- Vs a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni? Peyer Károly: Igen! A szó Peyer Károly képviselő urat illeti. Peyer Károly: T. Képviselőház! Nem osztom a miniszterelnök úr felfogását (Zaj. — Elnök csenget.), hogy azért kellett életbeléptetni ezeket a szükségrendeleteket, mert Németországban is történtek ezekhez hasonló intézkedések, amit legjobban bizonyít az, hogy Ausztriában nem volt szükség arra, hogy a bankoknál zárlatot rendeljenek el, és Ausztria annak dacára, hogy ott a pénzintézeteket talán nem
