Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-15

Aä országgyűlés képviselőházának 15. ülése 1931 augusztus 28-án, pénteken. 407 tartjuk, hogy a Háznak erről az oldaláról ahhoz teljes melegséggel csatlakozunk, (Ügy van! jobbfelől.) ennek a nemzet legközvetlenebb jövőjét biztosító célját annyira megértjük mindnyájan, hogy köszönjük, hogy ő ezt Programm jának centrumává tette, és várjuk, hogy a megfelelő energikus intézkedések igen rövid időn belül napvilágot lássanak. (Ügy van! jobbfelől.) T. Képviselőház! A harmadik pont, amely miatt mi bizalmunkat még fokozottabb készséggel adjuk meg a miniszterelnök úrnak az, hogy expozéjában a takarékosság feladatát helyesen világította meg, Mi mindnyájan tudjuk azt, hogy pusztán a takarékosság, mint egyoldalú jelszó, nem lesz elegendő ahhoz, hogy háztartásunk egyensúlyát vele elérjük, viszont tudjuk azt, hogy a takarékosság határa a mi szükséges intézményeink fenntartása. Mert jól jegyezzük meg, hogy a takarékosság, mint jelszó, a maga túlzottságában is egy pszihozissá válhatik, amely rombol az értékekben, tehát a takarékosság eme mértékének végrehajtásában a magunk teljes egységével akarjuk a miniszterelnök urat támogatni. (Ügy van! a jobboldalon.) Végül legyen szabad még szólanom arról, hogy helyesnek és indokoltnak tartottuk azt a külpolitikai irányt, amelyet első expozéjában a miniszterelnök úr velünk közölt. Mi csatlakozunk ahhoz a felfogásához, hogy a magyar nemzet nagy barátjának meleg barátságát továbbra is meg kell tartanunk, ha lehet, ki kell mélyítenünk, hiszen az elmúlt évek külpolitikai eseményei megmutatták, hogy Magyarország a nagy olasz nemzet barátságáért bálával tartozik. (Taps a jobboldalon.) Köszönjük azonban azt is, hogy a miniszterelnök úr az olasz barátságtól eltekintve is olyan irányokat mutatott még a külpolitikában, amelyeknek kellően akcentuált követését a magyar közvéleménynek mind nagyobb rétegei helyesnek ismerik fel. (Farkas István: Ellenkezőleg!) A külpolitika nem öncél. A külpolitika szolgálatában áll egyrészt a nemzet nagy nemzeti céljainak és ideáljainak, másrészt azonban szolgálatában kell állnia a nemzet gazdasági létfenntartó egzisztenciáinak. (Ügy van! jobbfelől.) Jöhetnek olyan korszakok, midőn ez az utóbi szempont a fontosabb. Azt hiszem, jelenleg ilyen korszakot élünk és nagyon helyestek tartottam a miniszterelnök úr expozéjában, hogy felhívta a figyelmünket arra, hogy külpolitikájában Magyarország gazdasági érdekeinek szolgálatát is a maga részéről nagy fontosságúnak tartja. T. Képviselőház! Időm is lejárván, a következő hasonlat elfogadásával fejezem be felszólalásomat. Eassay t. képviselőtársam, akinek szellemes felszólalásait ismerjük, ahhoz a beteg, vagy magát betegnek tettető bíboroshoz hasonlította a miniszterelnök urat, aki mankóval kéri a bizalmat, és miután azt megkapta, egyszerre kiderül róla, hogy mankóra nincs is szüksége. Mi elfogadjuk ezt a hasonlatot. Mi jobban szeretjük az olyan államférfiúi, aki mankóval kér bizalmat és azután kiderül, hogy legény a talpán, mint az olyat, aki büszke mellveréssel kéri ezt a bizalmat, és miután ezt megadtuk neki, akkor kisül, hogy szüksége van mankóra. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy a kormány a maga becsületes programmíjával a polgári ellenzék nagyobb részének bizalmát fogja megkapni, mint az előző kormány (Ellemondúsok balfelöl.), annál is inkább, mert a bizalom is olyan, mint a jelenlegi hitelek... (Zaj a baloldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Lakatos Gyula: ...nem hosszúlejáratú, hanem rövidlejáratú bizalom, amely csak addig álljon fenn, amíg a t. ellenzék látni fogja, hogy intézkedéseivel a kormány azokat az elveket is megvalósítja, amelyeket a túloldalról is követnek. A Háznak erről az oldaláról azonban biztosíthatjuk a t. miniszterelnök urat, hogy a bizalom nemcsak rövidlejáratú, hanem egy olyan rövidlejáratú bizalom, amely bármikor konvertálható hosszúlejáratúra, amikor látni fogjuk, hogy teendő intézkedéseivel^ kiérdemelte a bizalmat az egész párt részéről. (Taps jobbfelől. — Mozgás és zaj balfelől.) Elnök: Szólásra következik? Héjj Imre jegyző: Weltner Jakab! Weltner Jakab: T. Képviselőház! Pártom nevében csatlakozom Farkas Tibor képviselőtársam napirendi javaslatához. Csatlakozom annál inkább, mert tárgyalni kell a programmtalanságnak azt a programmját, amelyet előterjesztettek. Tárgyalni kell ezt a programmât, hogy előadhassák azokat a nemzeti és keresztény értékeket, amelyeket az előttem szóló hangoztatott, hogy rámutassanak, melyek azok az értékek, amelyeket az országnak a tíz esztendő alatt szereztek, melyek azok az értékek, amelyeknek csődjét most bizalommal ünneplik. (Zaj a középen. — Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Azt akarják, hogy erről az oldalról finoman, ízlésesen manikűrözött, parfőmözött beszédeket kapjanak, manikűrözött beszédeket akkor, amikor az egész ország lázas állapotban van, amikor az Ínségnek és nyomorúságnak olyan mértéke pusztít, amelyet azon az oldalon nem is ismernek, amelyről fogalmuk sincs. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Ellentmondások jobbfelől.) Az egész tárgyalásból, a képviselőház elnapolásából azt látom, hogy fogalmuk sincs arról, hogy mi van ebben az országban, mi van a fővárosban és a vidéken. Azt hiszik, hogy a mi felszólalásaink izgatások, azt hiszik, hogy nekünk izgatni és lázítani kell. A forradalmakat nem lehet gyártani, jönnek azok maguktól is anélkül, hogy gyártanék. (Zaj a középen.) Jönnek azok maguktól is, anélkül, hogy tudnók, anélkül, hogy akarnók. A tények r azok, amelyek gyártják a forradalmakat. Tessék egy jóllakott országban, jólflzetett tisztviselők, jólűzetett munkások mellett, jólétben élő népesség mellett izgatni próbálni! Tessék ilyen országban kimenni a faluba, vagy a városba, kinevetik önöket, ha izgatni akarnak. Ilyen országban nem lehet izgatni. (Koródi Katona János: A józan keresztény nép kineveti magát! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Ilyen országban az izgatás és lázítás magvát nem lehet elvetni. Gondoskodni kell tehát arról, hogy ebben az országban is a megélhetés minimumát nyújtsák az embereknek, és akkor nem lehet sem izgatni, sem lázítani. Olyan dolog az önök kívánsága, mintha egy kitörni készülő vulkánnak azt mondanák: mélyen t. hegység, ne tessék morogni, mert nem tudunk aludni. (Zaj a jobboldalon és a középen.) Olyan az, amit önök kívánnak, hogy igazán azt kell mondanom, hogy a legkevesebb, amit el lehet várni és meg lehet követelni, az, hogy a parlament együttmaradjon, hogy minden oldalon elmondhassák a szónokok azt, amit a széles tömegek akarnak, hogy önök is megtanulják azt, hogy milyen a 60*