Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.
Ülésnapok - 1931-4
Az országgyűlés képviselőházának h. baloldalon.), az ország: szempontjából szükségesnek és helyesnek tartanám, ha a kormány helyét egy szakemberekből mé^ pedig kiváló szakemberekből összeállított kormány venné át, amely felismervén a helyzetet, mindenre való tekintet nélkül végrehajtja azt, amit a közérdek s az ország lakosságának, összességének érdeke kíván. Éppen ezért szükségesnek tartom, hogy ezekben a súlyos időkben nyomatékosan felhívjam a kormányt: gondoskodjék sürgősen arról, hogy az éhező embereknek ennivalójuk legyen! Gondoskodjék erről azért, mert egy olyan rettenetes tél következményeit nem tudom, hogyan fogják az éhezők elviselni. A múlt tél is rettenetes volt azok az egyesületek, amelyekről itt némelykor nem egészen hízelgőén nyilatkoznak (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: A szakszervezetek!) másfélmillió pengőnél nagyobb összeggel járultak ennek a nyomornak enyhítéséhez. Újabb másfélmillió nem áll rendelkezésükre. Ezen a télen már nem tudnak adni ilyen összegeket. Mi lesz ezekkel az emberekkel, akik ezt a minimális segélyt is kénytelenek lesznek nélkülözni, mert hiszen a tagok nagy része munka nélkül lévén, járulékaikat fizetni sem tudták. A kölcsönös segítés elve azon dőlt meg, hogy mindazok, akik érdekeltek, úgyszólván segélyre szorultak, legalább is ezeknek nagy része segélyre szorult és nincs meg a lehetőség arra, hogy tőkét tudjanak gyűjteni. Ebben a súlyos és válságos időkben kétszeresen kell, hogy felhívjam a kormány figyelmét arra: szakítson az eddigi politikájával és éppen úgy, mint a hogyan külföldi államokban gondoskodnak nemcsak a földbirtok, nemcsak a nagy agráriusok segítéséről, hanem gondoskodnak a munkanélküliekről ijs, (Ügy vatH Ügy van! a szélsőbaloldalon.), necsak olyan pénzintézetek támogatására fordítsanak nagy állami összegeket, amely pénzintézeteket megmenteni talán úgy sem lehet, hanem igenis, igyekezzenek a legértékesebb anyagot, a legértékesebbet, amije csak van az államnak: a munkaerőt konzerválni, megtartani arra az időre, amikor a munkásra megint szükség lesz. (Helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván nyilatkozni. Gróf Bethlen István miniszterelnök: T. Képviselőház! Én azt hiszem, Peyer Károly t. képviselőtársam nem várja ebben a pillanatban, hogy azokra a személyes természetű kijelentéseire, amelyek a kormány személyi összeállítására és hasonlókra vonatkoznak, válaszoljak, s nem várja talán azt sem tőlem, hogy cáfolatába bocsátkozzam annak az állításának, hogy a kormány helytelen gazdasági politikája volt az, nagyrészben, — szerinte — amely az országot abba a kritikus és nehéz helyzetbe juttatta, amelyben vagyunk. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Ö itt az üzemek deficitjére és hasonlóra hivatkozott ebből a szempontból. Nem állítom, hogy kritikát gazdasági politika felett ne lehetne minden esetben és minden körülmények között gyakorolni. De ha körülnézek, azt látom, hogy nálunk sokkal gazdagabb, sokkal boldogabb helyzetben levő államok, (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon.), talán az az állam is, amely ma Európában a leggazdagabb s amelynek jóindulatától függ Európa szanálása és rendibehozatala, maga is, végeredményben,^ deficittel küzd államháztartásában, és rendkívüli intézkedéseket kellett tennie, hogy a deficit onnan eltüntettessék. Én ezzel eleget mondtam ülése 1931 július 23-án, csütörtökön. 31 és azt hiszem, bizonyítottam azt, hogy olyan rendkívüli körülmények r között élünk, él az egész világ, amely rendkívüli körülményekkel szemben, különösen, olyan nehéz helyzetben lévő országban, amely a trianoni szerződésen ment keresztül, egy devalvációin, egy szanálási perióduson, amely kénytelen volt igénybe venni, nagy mértékben, az állampolgárok áldozatkészségét: ilyen,országban ilyen világgazdasági krízissel megküzdeni nem olyan könnyű és nem olyan egyszerű feladat. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) Áttérek azonban azokra, a konkrét kérdésekre, amelyeket t. képviselőtársam felvetett: mely körülmények azok, amelyek szükségessé tették azoknak a szükségrendeleteknek kiadását, amelyek a_ legközelebbi időben közzététettek és végrehajtattak; melyek azok a körülmények, amelyek ezeknek fenntartását szükségessé teszik s miért nem nyúltunk más eszközökhöz, és végigmegyek azután majd a t. képviselőtársam által felvetett kérdéseken. Közismert tény az, mélyen t. Képviselőház, hogy az utolsó év gazdasági élete már a válság: jegyében folyt le és pedig egy fokozódó válság jegyében nein Magyarországon egyedül, hanem az egész világon. Egészen bizonyos, hogy ez a válság pár hónappal ezelőtt kezdett már pénzügyi téren is kritikus jelenségeket előidézni. (Propper Sándor: Ezért kellett júniusban választani! — Zaj.) Kérem, ne méltóztassék zavarni'. (Én azt hiszem, hogy a felvetett kérdés megérdemli azt, hogy erről a kérdésről a kormány elnöke a maga felfogását a Képviselőházzal zavarás nélkül ismertethesse. Úgy van! Úgy van! Halljuk! Halljuk!) Mondom, a gazdasági válság kiélesedése természetszerűleg magával hozta pénzügyi téren és a pénzügyi világban is azt a nyugtalanságot, amely az utolsó hónapokban csak természetszerűen fokozódott és ráirányította, automatice, a pénzügyi világot, a tőkének a figyelmét azokra az országokra, ahol a gazdasági válság legmélyebb nyomokat hagyott maga után. Hiszen a német helyzetnek kiélesedése részben ezzel is függ össze. De ez a jelenség az utolsó hónapban azután a szomszédországokban kritikus jelenségekké fajult el. Ausztriában a Kreditanstaltnak a bukása és az ezzel kapcsolatos jelenségek, az ezzel kapcsolatos szanálási művelet, amely csak nagyon nehezen juthatott dűlőre, magával hozta a tőkének nagyobb bizalmatlanságát, nemcsak Ausztriával, hanem az összes középeurópai országokkal szemben. (Ügy van! Ügy van! a jobboldalon és a középen. — Propper Sándor: Ez a tőke hazafiassága!) Ez tőkeelvonásokra vezetett nemcsak Ausztriában, nemcsak Németországban nagymértékben, hanemi Magyorországon is. Rövidlejáratú külföldi tőkéket mondtak fel Magyarországon, amelyek esedékessé válván, természetszerűleg a Nemzeti Banknak a devizaállományát támadták meg. Ebben a kritikus helyzetben a kormány a Nemzeti Bankkal együtt azokhoz a tényezőkhöz fordult segítségért, amely tényezők ilyen esetben rendelkezésre szoktak állani, Vagy képesek rendelkezésre állani, elsősorban a Nemzetközi Fizetések Bankjához Baselben, az Angol Bankhoz és a Francia Nemzeti Bankhoz, amelyek kiküldöttek Budapestre egy meg; bízottat a helyzet megvizsgálása végett és az^ ő közben jöttével jött létre az a megállapodás, amelyre mélyen t. képviselőtársam hivatkozik, hogy egy kommüniké tudatta a magyar közönséggel azokat a tervbevett rendszabályokat, 6*
