Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-15

386 Az országgyűlés képviselőházának 15. ülése 1931 augusztus 28-án, pénteken. köszönhetjük azt, hogy Magyarország- tízesz­tendős konszolidáció után eljutott odáig, hogy az egész magyar nép, foglalkozásra, párt­állásra, osztálykülönbségre való tekintet nél­kül gőzölgő fejjel jár itt és várja, hogy mit hoz reá nézve a holnap. Megvallom, t. Képviselőház, hogy én is kénytelen vagyok beszédemet jóformán azzal kezdeni, amivel itt minden képviselőtársam, ellenzékről és kormánypártról egyaránt, a be­szédét kezdette, hogy: Károlyi Gyula gróf sze­mélyét, aki előttünk az ismeretlenség homályá­ban élt s nem tudtunk róla egyebet, mint azt, hogy az aradi és szegedi kormányzatnak elnöke volt, (Szilágyi Lajos: Elég az!) az egész ma­gyar társadalom mégis bizalommal fogadta azért, mert egy meggyőződés és egy hit volt bennük, hogy a miniszterelnök — amint t. bará­tom mondja — Désy Zoltán-szerű puritánság­gal élte le közéletét és magánéletét s a magyar közvélemény azt az egyet reméli, hogy ezt a puritánizmust és ezt a tisztességet, amelyet Károlyi Gyula gróf magánélete és eddigi köz­élete jelent, reá fogja tudni oktrojálni a mi — sajnos — balkáni bajoktól szenvedő egész tár­sadalmunkra és közéletünkre. (Pakots József: Balkáni erkölcsökre! — Fáy István: Önma­gáról tessék beszélni ! — Zaj a szélsőbaloldalon.) Képviselőtársam, higyje el nekem, hogy ellen­zéki képviselőtársaimmal együtt itt nagyon mérsékelt és objektív hangon vádlói vagyunk önöknek, akik ezt az országot eljuttatták idáig. Önnek is, t képviselőtársam s mindazoknak, akik ezt a rezsimet gondolkozás nélkül s a mi állandó figyelmeztetéseink ellenére támogat­ták és akik mindent megszavaztak, állandóan lelkesedtek, akik festbankettekre jártak és tíz éves jubileumokat rendeztek s minden eszten­dőben megülték a miniszterek jubileumát úgy, mintha a kormányzatuk erre az országra nézve a tej jel-mézzel folyó Kánaánt jelentette volna. (Zaj. — Elnök csenget.) T. Képviselőház! Nekem egy a hitem és egy a meggyőződésem, az, hogy Károlyi Gyula gróf, akiről miniszterelnökké való kinevezése után egy vicclap azt írta, hogy a Bethlen­kormány B) csapatát vezeti, nem marad a Bethlen-kormányzatnak B) csapata, mert ha azzá lenne, akkor ebben az országban minden embernek kétségbe kellene esnie, ha a minisz­terelnök úr nem mutatná meg vaskezének eré­lyét azokkal szemben, akikkel szemben a múlt kormány tehetetlenül állott, az egész csinovnik társadalommal szembeo, amelynek nem volt egyéb célja, mint hogy öncélúnak tekintse az egész magyar társadalmat, minthogy halmozza magának az állásokat és a fizetéseket. (Pakots József: Öncélúaknak tartották magukat!) Maid bátor leszek rámutatni, magas miniszteriális tisztviselők négy-öt közszolgálati állásból húz­nak ebben az országban még ma is fizetéseket. Ugyanaz az ember, aki tegnap az államnál nyugdíjba ment, holnap a városnál kerül ál­lásba, aki pedig a városnál ment nyugdíjba, az az államnál kerül állásba. Hiába állt itt tíz éven keresztül ez a kicsiny csapat a maga ma­gas erkölcsi felfogásával, tíz esztendő után még azt sem mondhatja, hogy igaza volt. Azt kell mondanunk, hogy, sajnos, igazunk volt, azt kell mondanunk, hogy bár ne nekünk lett volna -igazunk, hanem igazuk lett volna az uraknak. Sajnos, nekünk lett igazunk és nekünk ma igenis jogunk van innen a Képviselőház ülés­terméből, bár szordinóval, tudomásul véve, hogy egy beteg nemzet várja a gyógyítás út­jait ... (Kóródi Katona János : Ez bizony szordinó!) T. képviselőtársam, ha ön emlé­kezni fog arra az időre, amikor itt nem szordi­nóval beszéltünk, amikor a népjóléti panamá­kat lepleztük le, akkor elképzelheti . . . (Zaj a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: Telje­sen elfelejtették a népjóléti panamát! A lopást, a csalást, az okirathamisítást!) Elnök: Csendet kérek! Esztergályos képvi­selő urat ismételt közbeszólásaiért rendreuta­sítom. A képviselő urak tévedésben vannak, nem őket illeti a szó, hanem Fábián képviselő urat. (Derültség. — Propper Sándor: Minden gazságot fedeztek! Ez tény!) Propper képviselő urat rendreutasítom. Fábián Béla: Nem tudom, a miniszterelnök úr programmjának előnye-e vagy hátránya — meggyőződésem szerint az ország szempontjá­ból hátránya — hogy az olyan programm, amelybe mindenki belerakhatja azt amit akar, mert a miniszterelnök úr programmjában. ha akarom, minden benne van, ha akarom, nincs benne semmi. A miniszterelnök úr^ programm­ját elfogadja az egységespárt azért, mert az egységespárt a maga részéről azt hiszi, — leg­alább is a különféle nyilatkozatokból azt lá­tom — hogy a miniszterelnök úr egyenes foly­tatója az eddigi rezsimnek. A kereszténypárt a miniszterelnök úr politikáját szintén a legna­gyobb mértékben-támogatja azért, mert a ke­reszténypárt azt hiszi, hogy a miniszterelnök úr a keresztény és á nemzeti jelszavakat ugyan­úgy képzeli a gyakorlatban megvalósítani, mint ahogy ők azt a gyakorlatban tíz eszten­dőn keresztül gyakorolták. T. Ház! Itt áll ez az ellenzék, amely azt mondja, hogy a legnagyobb bajban vagyunk, valaminek történnie kell és ha már egyebet nem kaptunk, legalább kaptunk egy tisztességes embert. Egy olyan országban, amely soha sem­mit nem kapott, már ez is nagy szó és az egész országban megnyugvást okoz, 'hogy egy tisz­tességes ember áll a magyar ügyek élén. (Zaj és mozgás a jobboldalon.) Nem kárörömből, de az egész magyar közvélemény a tegnapi nap megnyugodott bizonyos tekintetben, amikor a rendszer Minerva-autós oszlopait kis taxikon látta felvonulni, -mert ha ez a rezsim abban is különbözik a régi rezsimtől, hogy aki a régi re­zsimben állampénzen Minerva-autón járt, az az új rezsimben kis taxin, vagv gyalog fog járni, (Friedrich István: Adja Isten! Nagvon helyes!) abban az esetben ez kezdetnek elég. Kezdetnek elég abban az esetben, ha ez jelen­teni fogja a miniszterelnök úr részéről az ál­lami hivatalokban egy olyan új közéleti erkölcs inaugurálását, amely azt fogja beleverni min­den embernek az agyába, hogy ez az állam nem zsebrákok zsákmánya, hanem az adófize­tők pénzéből tar tátik fenn. (Zaj.) Elnök: A képviselő urat figyelmeztetem, hogy a sértő kifejezésektől tartózkodjék! (Pa­kots József: A «zsebrák» sértő? — Felkiáltások a jobboldalon: Ez a szordinó? — Propper Sán­dor: Ahhoz képest, amit érzünk, szordinó! — Zaj.) Kérem a képviselő urakat, maradjanak csendben. (Sándor Pál: Az idő eljár!) Fábián Béla: Mi nem tudjuk, hogy a t. kormányzatnak mi a pénzügyi programm ja. mi csak bizonyos morzsákat hallunk a nagy ter­vek asztaláról. Mi a magunk részéről nem kan­tunk pénzügyi programmot a t. miniszterelnök úrtól, ellenben egy kérdés van, amely felett — úgy látom — egyáltalán nincs véleményeltérés. Már az első nap a pénzügyi bizottságban mint valami államháztartást mentő horogba kapasz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom