Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-14

Az országgyűlés képviselőházának lU.ü és annál a bíróságnál, amelynél addig működött, a nyugdíjas bíró másnap mint ügyvéd jelent meg. Nem tudom, hogy a mélyen t. igazságügyminisz­ter tír miért néz rám kérdőjel alakjában. (Derült­ség.) Ez a mélyen t. miniszter úr intézkedése. (Zsitvay Tibor igazságügyminiszter : De ezt én megváltoztattam és a törvényhozás három évi időszakot szabott meg az én javaslatomra.) Igen, de amikor ez az időszak közbejött, amikor a miniszter úr ' megváltoztatta ezt az állapotot, akkor már rászabadult a magyar társadalomra száz és száz volt közhivatalnok-ügyvéd, akik miatt a mi kartársaink kínlódnak és éheznek, mert a közhit az, hogy csak tud valamit elintézni, aki bíró volt. A mélyen t. miniszter úr utánozta azt, ami külföldön kezdettől fogva megvolt. Külföldön, pl- Németországban öt évig nem szabad az ille­tőnek azon a területen működnie, ahol mint köz­hivatala ok működött. Nálunk — ismerje el a mélyen t. miniszter úr — hosszú évekig az volt a helyzet, — mindaddig, amíg a miniszter úr • ezt az intézkedést meg nem tette, — hogy nyom­ban azután, hogy valaki felvette nyugdíját, el­ment konkurrenciát csinálni azoknak a társainak, akik kínlódnak és éheznek, alig tudják meg­keresni kenyerüket. De ez nemcsak ezen a téren van így. Azt merném mondani, hogy az államból való élés és a köztekinteteknek felhasználása arra, hogy valaki javítsa a maga életmódját, nálunk valóságos szo­kássá, inkább azt mondhatnám, abúzussá fajul. Nálunk arra, hogy valaki a közpénzből él és azért valami ellenszolgáltatást teljesít, aminek hivatal a neve, generációk voltak berendezkedve. Családok voltak abban a helyzetben, hogy bizonyos állásokba tradicionaliter csak azok juthattak be. A régi vár­megyei szellemnek a tradíciója az, amely kiépí­tette azt a generációt, amely a közből élt. (Zsin­dely Ferenc : Ez akkor nobile officium volt.) Egyszer már el kell következnie annak a válto­zásnak, hogy az az ember, aki a köztekinteteknek él, ne éljen az államból, hanem éljen az államnak. Ha már a közpénzeknél, a takarékosságnál tartok, akkor megkérdezek egypár konkrétumot a mélyen t. kormánytól. T. Képviselőház ! Én egyszer itt a Házban elmondottam, hogy megjelent egy hivatalos kommüniké, amelyben ez állott : a mai napon a minisztertanács kiutalt 13 millió pengőt, amely­nek költségvetési fedezete nincs, — ez volt a hivatalos kommünikében — amely azonban majd azokból a kölesönökből fog megtérülni, amelyeket előzőleg a kormány egyeseknek kiadott bizonyos célokra, gazdasági célokra. Az akkori f öldmívelés­ügyi miniszter úr volt szíves nekem akkor azt a fel­világosítást adni, hogy igaz, hogy nincs költségve­tési fedezete, de valóban ez a 13 millió pengő most már esedékes és ezt be fogjuk hajtani. Meg­kérdezném a mélyen t. miniszter urat és megkér­dezném, ha itt volna most az utódját is, hogy talál-e egy aktát is a földmívelésügyi miniszté­riumban, hogy ezeket a pénzeket behajtották-e, igen vagy sem, befolyt-e egyetlenegy fillér is ezekből a kölcsönökből ! Én állítom mélyen t. Mayer miniszter úr előtt, hogy rezsimje alatt nem tudott behajtani egyetlenegy fillért sem, (Mayer János kisgazdaminiszter ; Mennyi volt a kölcsön f) 13 millió pengő, amelyről ki méltózta­tott adni azt a hivatalos kommünikét, hogy nincs költségvetési fedezete. (Mayer János kisgazda­miniszter ; Melyik kölcsön ? A fagykárkölcsön í) Ez két évvel ezelőtt egy nyáron történt, a köl­csönt a legkülönbözőbb egyéniségeknek adták, a jogcímeket fájdalom nem ismerem, mert ezeket az ügyleteket nem a nyilvánosság előtt kötötték, ezek jótékonysági akciók voltak egyes személyek javára. Hogy kik ezek, nem tudom, a neveiket KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. I. ése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. 377 sem tudom, én akkor megnyugodtam abban a ki­jelentésben. Hányszor ilyen 13 millió van ! Kér­dezem, pl. miért nem adnak egyszer számadást arról, hogy mennyi pénzt adtak kölcsön a Futu­rának és a Hangyának. Tessék ezt megmondani, mert a zárszámadásokban csak a nyilvántartott összegek vannak, amelyek lejártak, amelyek fluk­tuálnak, befolytak vagy meghosszabbíttattak, de hogy évek óta mennyi gyülemlett fel, arról nincs a zárszámadásokban szó. Én azért a mélyen t. miniszterelnök úrnak nagyon a figyelmébe aján­lom, hogy ha takarékoskodni akar, szíveskedjék utánanézni, hogy azoknak a tartozását, akik az államnak tartoznak szerződés alapján, megállapo­dás alapján ... Elnök : Lejárt a képviselő úr beszédideje. Gál Jenő : Kérek tízperces meghosszabbítást. Elnök : Méltóztatnak ehhez hozzájárulni í (Hozzájárulunk !) A Ház a kórt meghosszabbítást megadta. Gál Jenő : ... kímélet nélkül hajtsák be, mert én állítom, hogy ha így jártak volna el, akkor nem lett volna szükség 87 milliós rövidlejáratú kölcsönre és az ezt követő rövidlejáratú kölcsö­nökre, mert sokkal több jutott volna az állam­kasszába. Már most ha a mélyen t. miniszter­elnök úr szemügyre veszi ezeket a szempontokat, akkor lehetetlen, hogy észre ne vegye, hogy innen ellenzéki oldalról hányszor hangzott el az a kí­vánság, hogy segíteni kell bizonyos osztályokon. Itt van pl a hadikölcsönök nagy osztálya. 20 millió pengőről volt szó és nem voltunk képesek kive­rekedni itt a Házban, mert mindig azt mondották, hogy akkor megrendül az államháztartás egyen­súlya. Nem átallották komolyan hangoztatni azt, hogy az államháztartás egyensúlya ennek a 20 vagy 30 millió pengőnek a beállításától függ, amiből csak egy- vagy kétszázalékos kamatot lehetett volna adni azoknak, akik bíztak a hadi­kölcsönben. Engedelmet kérek, ez a gazdálkodás, ez a rövidlátás volt az az ok, amely miatt nem lehetett itt az egyensúlyt megtartani, mert tékoz­lás volt az egyik oldalon és nem volt jó szív a másik oldalon. Én nem annyira az erős kezet, mint inkább az érző szívet és a gondolkozó értel­met szeretném harmóniába látni a kormányzati berendezkedésben. T. Ház! Meglepő és nagyon csodálom, hogy senki sem tette szóvá, hogy a kormánynyilatko­zat egyes kormányzati ágazatokkal egyáltalában nem foglalkozik. Én még nem láttam olyan kor­mányváltozást, ahol a személyekben történt vál­tozás mellett nem kell szónak esnie arról, hogy miért és hogyan lesz most máskép, mi lesz az ami máskép lesz, mert ha minden marad a régi­ben, akkor akár fel sem váltották volna a kor­mányt. A kormánynyilatkozat vájjon csak azt jelentette, hogy a Házban egy beszédet kell mon­dani, megengedem, nagyon komoly éllel, komoly elhatározással és a gentlemanlike szabályai szerint nagyon udvarias formában? Amikor kormányzati cselekvésről van szó, akkor nem a gentlemenlike az első, hanem az első előttem a salus rei publicae, a suprema lex. Ebben az esetben azt várom, hogy egy kormány férfiú, sőt mint másutt szokás, a t. kormányférfiak is mondják el a maguk mondani­valóit, mondják el, hogy mi az, ami máskép lesz és hogyan fogják a kereskedelmet és a földmíve­lést másként berendezni, mint eddig volt. A keres­kedelemmel kapcsolatban 9 éven át hallottuk foly­ton folyvást azt, hogy export így, export úgy. a kivitel, a kiviteli mérleg megjavítása jelenti a haladást. A lelépő kormány utolsó nyilatkozatá­ban benne volt, amint voltam bátor a felhatal­mazási törvényjavaslatnál említeni, hogy az állam exportjának előmozdítása nemcsak kereskedelmi szerződések útján történik, hanem történik az 56

Next

/
Oldalképek
Tartalom