Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-14

Az országgyűlés képviselőházának 1U. 'Uése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. 365 tekintetben, hogy ők a legnagyobb pazarlói ennek az országnak. Most az egyik megkapta megérdemelt büntetését, el kellett neki mennie, (Derültség.) a másik azonban változatlanul ittmarad és betölti azt a tárcát, amely tárca keretében elkövette ezeket a nagy pazarlásokat. (Zsitvay Tibor igazságügyininszt

er: Az a kérdés, hogy elkövette-e! — Kabók Lajos: Miért kérdés az 1 Mindenki tudja! — Jánossy Gábor: Senki sem tudja! — Zsitvay Tibor igazságügyminszter: Mindenki az ellenkezőjét tudja! — Zaj.) Amikor tehát ezt a kérdést felvetjük, nem vagyunk hajlandók olyan értelmezést elfogadni, amilyet egy nyilatkozatban juttatott kifejezésre a honvédelmi miniszter úr, amelyben a leghatározottabban cáfolja azt, mintha a honvédelmi minisztériumnak külföldön bonjai lennének forgalomban. En most a kérdésnek .a külföldi részét elhagyom, mert mi nem erre fektetjük a súlyt, hanem azt kérdem, milyen összegű bonok vannak a honvédelmi minisztérium részéről egyes ipari vállalatoknál, amelyekre a költségvetésben fedezet nincs, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) amelyekre fedezet >a költségvetésben meg nem állapíttatott és amelyekre a honvédelmi miniszter úr előreláthatólag a következő évek költségvetéseiben sem fog fedezetet találni. (Gr. Hunyady Ferenc: Ez nagyon érdekes kérdés!) Kérdezem, hogy mi jogon vették be a kormányba újból azt a minisztert, aki ellen ezek a súlyos vádak erről a helyről már elhangzottak, és mi jogon bízták meg újra annak a tárcának vezetésével, holott ez köztudomású és meg nem cáfolt tény, csak az összegekben vannak eltérések, mert vannak, akik 60—70 millióról beszélnek, és vannak szerényebbek, akik ennek feléről beszélnek. (Mozgás.) A fele is őrült nagy összeg, de ha nem ennyiről van szó, ha százezer pengőről van szó, amelyet felhatalmazás nélkül kiad egy miniszter, akkor annak felelnie kell azért (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) és nem úgy kell felelnie, hogy az új kabinetben újra helyet biztosítanak részére. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ne tessék >azt hinni, hogy ezek a kérdések el vannak intézve. Mi ide fogjuk hozni ezeket a kérdéseket, tekintet nélkül azoknak kényes vagy nem kényes voltára. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Mert én egy kényes szempontot ismerek, s ez az ország szenvedő népének az érdeke. Ez a legkényesebb érdek (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Gáspárdy Elemér: Van nemzetvédelmi érdek is!) és ennek az érdeknek alá kell rendelni mindent. Ha vannak emberek, akik azt hiszik, hogy ők szolgálatot tesznek ezzel az országnak, azoknak meg kell magyarázni, hogy ez a pénzpocsékolás, amely ilyen célokra fordíttatott, a legkönnyelmübb kiadás és a legvétkesebb pazarlás, amely egyáltalában elképzelhető. (Jánossy Gábor: Ezek csak mende-mondák! — Élénk ellenmondások a szélsőbaloldalon. — Esztergályos János: öreg kosarasasszony, mindig tagad! — Derültség a szélsőbaloldalon. — Zaj. — Jánossy Gábor: Micsoda kosarasaszszony! Tessék nyíltan beszélni! Nem értem! — Zaj. — Elnök csenget. — Malasits Géza: Majd • megmagyarázzuk a folyosón! — Jánossy Gábor: Ne oda súgja, hanem ide mondja, majd megfelelek!) Elnök: Csendet kérek! Peyer Károly: A miniszterelnök úr beszédében semmi konkrétumot nem mondott. (Gáspárdy Elemér: Tenni fog!) Beszéde inkább udvariassági aktus volt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Eleget kívánt tenni az udvariasságnak a Házzal szemben azzal, hogy itt bemutatkozott. En nem is tudom többre értékelni ezt az egész aktust, mint udvariassági ténynek, „hiszen a miniszterelnök úr konkrétumot jövő politikáját illetőleg nem mondott mást, mint azt, hogy keresztény nemzeti irányban kívánja tovább vezetni az országot, (Taps jobbfelől) és e tekintetben azután Wolff Károly úr változatlan bizalmáról biztosította. Természetesen nagyon régen tudjuk, hogy éppen ez a jelszó az, amelybe olyan sok mindent bele lehet csomagolni. (Mozgás jobbfelől.) Ebbe belecsomagoltak mindent, és a keresztény nemzeti köpönyeg volt az, amellyel letakartak a Talbot-tól kezdve (Malasits Géza: Siófokot, az orgoványi erdőt, mindent!) az optánsokig mindent, amit itt valaha szóvá tettünk. Csak egyoldalú takarékossággal, vagy pedig új terhek behozásával az államháztartást nem lehet egyensúlyba hozni. Előre tiltakozni kell a leghatározottabban és a legnyomatékosabban az ellen, hogy a dolgozó osztályokat kívánják most újra megterhelni akár fogyasztási adó címén, akár forgalmi adó címén, akár pedig a kereseti adó felemelése címén. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ez ellen a leghatározottabban tiltkozni kell és azt kell mondani, tessék megnézni, hogy t milyen törvényeket léptettek életbe Németországban a gazdasági válság ideje alatt. Különben sem lehet az államháztartást kikapcsolni az egész ország gazdasági életéből. Amíg nem tud a kormány^ az egész ország gazdasági életére vonatkozó átfogó programmot adni, hogy mi^ történjék ennek az országnak mezőgazdaságával, mi történjék ennek az országnak iparával és kereskedelmével, hogy mit kíván tenni és milyen politikát kíván követni a minket környező szomszédos országok irányában, addig kár itt kiragadni egy^ cseppet és azt mondani, hogy az államháztartást kívánom egyensúlyba hozni. A tyúkszemet ki méltóztatik vágni, de a betegség változatlanul megmarad, a tüdő változatlanul köpni fogja a vért. Elismerem, hogy az államháztartás egyensúlyának rendbehozatala fontos tény, de ettől nem lehet mindent várni, hanem igenis ugyanúgy rendbe kell hozni a gazdasági életnek minden ágát, mert különben két^ hónap múlva újra kezdhetjük az államháztartás egyensúlyának rendbehozatalát. (Gáspárdy Elemér: Tessék javaslatot tenni erre nézve!) Ha^ csak egy pillantást vetek ezekre a szomszéd államokra, Romániára, Jugoszláviára, Törökországra és Görögországra és megnézem azt, hogy a magyar kivitel milyen kis százalékát teszi ki annak a bevitelnek, amelyre ezeknek .az államoknak sükségük van, akkor látom azt, hogy a magyar iparnak és a magyar kereskedelemnek hová kell orientálódnia és merre kell tájékozódnia. Az egész ország mást várt, mint ami itt történt. Az ország várta azt, hogy a Bethlenkormány bukásával egyidejűleg rendszerváltozás történik. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) mégpedig olyan irányban, hogy a kormánynak ne legyen más feladata, mint hogy iktassa törvénybe az általános, egyenlő és titkos választójogot (Élénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) és kérdezze meg az ország lakosságát, hogy mit kíván és mikép