Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-14

Az országgyűlés képviselőházának li.fá változatlan bizalommal viseltetik az új kormány iránt, mint amilyen változatlan bizalommal viseltetett a régi kormány iránt. (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Azért egészen természetes dolog is, hogy a két kormányzópárt bizalommal viseltetik a mai kormány iránt, mert hiszen a mai kormány nem jelent rendszerváltozást, a mai kormány csak' személyekben jelent változást, nem is minden személyt illetőleg, hanem (csak egyes személyek tekintetében jelent változást és nem következett be az, amit az ország régóta vár, hogy Magyarország egész gazdasági és politikai élete átalakuláson menjen keresztül, hogy rendszerváltozás történjék. Bethlen miniszterelnök értette a kormányzás módját, hogy hogyan kell a parlamentarizmus látszatával mégis diktatórikus eszközökkel kormányozni. Nála senki sem ismerte jobban a saját pártját és őszintén meg kell önöknek vallanom, hogyha valakire kíváncsi volt, a legkevésbbé volt kíváncsi a saját pártjának véleményére, (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem csinálta a maga politikáját, a maga egyoldalú osztályérdekeinek szem előtt tartásával. (Ügy van a szélsőbaloldalon.) Mindenkor az az elfogultság vezette őt, amelyet érzett minden demokratikus haladással szemben és mindenkor igyekezett ezt a ; két felfogást minden egyes alkotásában érvényre juttatni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ezt a politikát támogatták önök, ennek a politikának voltak itt szószólói éveken keresztül. En azt az állapotot, amelyben ma az ország van, sokkal súlyosabnak tartom, semhogy az a személyek kicserélésével, vagy kormányváltozással elintézhető volna, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) De nem

1 is vagyok hajlandó azokat a hibákat, amelyek történtek, azokat a mulasztásokat, bűnöket, amelyeket az ország népével szemben elkövettek, egy egyszerű lemondási ténnyel elintézettnek tekinteni. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Nem vagyok hajlandó pártommal egyetemben e felett a kérdés felett napirendre térni, (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) és azt mondom, hogy annak, aki az országot idejuttatta, felelnie kell cselekedeteiért. (Ügy van! Ügy van! —• Taps a szélsőbaloldalon.) Nem' elegendő a félreállás, nem elegendő a lemondás, hanem meg kell állapítani a felelősséget is ezekben a kérdésekben. Éppen azért én mármost jelzem^ hogy pártunk részéről erre vonatkozólag indítványt fogunk beterjeszteni, amelyben követeljük a Bethlen-kormánynak vád alá helyezését. (Helyeslés a szélsőbaloldalon. — Malasits Géza: Már régen kellett volna! — Kabók Lajos: Az igazságügyminiszter úr hiába mosolyog.) Mi ezekről a padokról számtalanszor figyelmeztettük a Házat, számtalanszor óva intettük a többséget, ne haladjon azon a végzetes úton, amelyre rálépett. Ez a figyelmeztetésünk mindenkor hiábavaló volt. Ha felelős a kormány azokért a cselekedeteikért, amelyeket elkövetett, mint ahogy ma a közvéleményben már a leghűségesebb hívei sem igyekeznek ezt a felelősséget róla elhárítani, (Ellenmondások jobbfelől.) akkor kérdezem, mennyiben mentesül a felelősség alól az a párt, amelynek éppen úgy kell osztoznia a felelősségben, mint amilyen felelősség terheli a lelépett kormányt. (Kabók Lajos: Vád alá kell helyezni az egész egységespártot! —* Felkiáltások jobbfelől: Állunk elébe!) Kérdem én, hogy azok, akik tíz éven keresztül megszavaztak itt minden országpusztító rendelkezést, mi jogon kívánnak most újra ideülni és ellenkező törvényeket megszaése 1931 augusztus 27-én, csütörtökön. 363 vazni? (Jánossy Gábor: A nemzet bizalmából! — Malasits Géza: Mit beszél a nemzetről! — Zaj. — Elnök csenget.) Ki hisz még önöknek? Van-e belföldön és van-e külföldön valaki, aki bizalommal viseltetik a mai többség iránt, az iránt a többség iránt, amely ezt az országot tönkretette? (Zaj és ellenmondások jobbfelől.) Lehet-e bizalommal viseltetni olyan rendszer iránt, amely árkon-bokron követte azt az egyoldalú osztálypolitikát, amelyet a miniszterelnök kormányával együtt képviselt és amely most az ellenkezőjét kívánja tenni? Önök, akik minden pazarlást megszavaztak, (Ügy van! a szélsőbaloldalon.) önök, akik minden miniszternek hajlongtak, akik mindenkor többséget adtak minden reakciós és pazarló javaslatnak, önök akarnak most egyszerre takarékoskodni? Ki hiszi el ezt önöknek? Nem is képesek erre, mert hiszen az erkölcsi alapja hiányzik annak, hogy önök itt egyáltalában kormányozhassanak és becsületesen kormányozhassanak. (Ügy van! — Taps a szélsőbaloldalon. — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Kérem Peyer képviselő urat, szíveskedjék ily feltevéseinek hangoztatásától tartózkodni! (Malasits Géza: Nincs semmi erkölcsi alapja.) Peyer Károly: Számtalanszor rámutattunk arra, hogy a beruházásokkal kapcsolatban milyen pénzpoesékolás történt. Most pedig, amidőn lemondott a kormány, még az a sajtó is elismeri a pénzpocsékolást, amelyet a kormány ezekből a pénzekből kitartott. (Jánossy Gábor: Kitartott sajtó? Micsoda beszéd ez?) Hányszor mutattunk rá arra, hogy kamatmentes kölcsönökkel és egyéb improduktív kiadásokkal^ nem lehet egy ország gazdasági életét talpraállítani. Es amidőn én itt a költségvetési vita alkalmával azt mondottam, hogy a költségvetésből nem 5%-ot kell megtakarítani, hanem minimum 100 milliót, akkor önök mind mosolyogtak ezen, A pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy szeretné látni, miből, honnan kívánom ezt megtakarítani (Egy hang a szélsőbaloldalon: Hol van a pénzügyminiszter úr?) és most olvasom a lapokban, hogy nem 100 milliót kívánnak megtakarítani, hanem 300 milliót. (Malasits Géza: Még ez is kevés lesz!) Miféle politika az, amely ilyen ugrásokat enged meg magának? Hol van az a többség, amely még 2—3 hónappal ezelőtt kétségbe vonta, hogy itt 100 milliót lehet a költségvetésben megtakarítani és erre f most egyszerre kitűnik az, hogy 300 milliót kívánnak megtakarítani. (Reisinger Ferenc: 300%-os tévedés!) T. Ház! Az ország joggal várta azt, hogy a kormányváltozással kapcsolatban új emberek, főleg szakemberek kerülnek a kormányba. Ezzel szemben azt látjuk, hogy a miniszterelnök úr bemutató beszédében, amelyet az egységespártban mondott el, kijelentette, hogy változatlanul követi azt az irányt, amelyet eddig a Bethlen-kormány követett (Propper Sándor: Bethlen bizonyosan így parancsolta! — Malasits Géza: Üg-y ment el, mintha visszajönne!) és a régi minisztrelnök az új miniszterelnököt azzal a jó tanáccsal bocsátotta útra, hogy az erős kéz politikájával kormányozzon. (Malasits Géza: Nem kellett sok bíztatás ehhez!) Azt elhiszem, hogy aki nem ad jogot, nem ad kenyeret egy ország népének, az csak az erős kéz politikájával tud kormányozni. Aki nem ad munkát, nem ad segélyt a munkanélkülieknek, az csak rendőrlovakat küldhet velük szembe^ és csak csedőrszuronnyal intézheti el a szociális kérdéseket, mint ahogyan Magyarországon ezzel gondolták ezeket a problémákat elintézhetni, 54'