Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-12

Az országgyűlés képviselőházának 12. ülése 1931 augusztus 3-án, hétfőn. 335 osztály 1. fokozatának megfelelő illetményeknek, sőt pár pengővel többnek. (F. Szabó Géza: VI. 1. nem V. 1. — Rassay Károly: Dehogy!) Méltóztassék majd utánaszámítani, akkor majd megállapítható lesz az, hogy a múlthoz viszonyítva csökkent minden köztisztviselői, kategóriának javadalmazása, viszont a múlthoz viszonyítva szaporodott a képviselők tiszteletdíja és javadalmazása, szaporodott a nélkül, hogy ennek megfelelő törvényes alapja volna. A nemzetgyűlés idején még érthető talán ez az álláspont, mert hiszen a nemzetgyűlésnek precedense nem volt, csak akceptálta precedensül az országgyűlést. De minthogy most ismét országgyűlés van, feltétlenül itt volna az ideje annak, hogy ezeket a kérdéseket törvényhozásilag szabályozzák. (Kuna P. András: Ossza szét a magáét a szegényemberek között! Hegedűs Kálmán már példát mutatott. Ö már szétosztotta! — Zaj. — Elnök csenget) Mindenesetre csodálom, hogy éppen Kuna P. András t. képviselőtársamnak nem elég a fizetés. (Gaal Gaston: En nem csodálom! — Kuna P. András: Nincs az a nagy birtokom, mint Farkas Tibor képviselőtársamnak! — Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne méltóztassék közbeszólni, különösen ilyen szubjektív közbeszólást ne méltóztassék tenni. Farkas Tibor: Ezt a tényt itt mindenesetre meg akarom állapítani, mert mindenféle takarékosságot felül kell kezdeni. (Ügy van Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) En nemhogv bárkinek véleményétől félnék, vagy bárkinek véleményére, akkor, amikor kötelességet teljesítek, bármit is adnék, én megyek lelkiismeretem és meggyőződésem szerint (Helyeslés a baloldalon.) és nem veszem magamra, hogy amikor a miniszterelnök úr bejelentése szerint a köztisztviselő javadalmazások csökkentése előtt állunk akár adó formán'áh an, akár pedig leszállítás folytán, (Ügy van! Ügy van! a balés a szélsőbaloldalion.) akkor mi itt ölhetett kézzel üljünk é* üljünk olyan kérdésben, amely — értem alatta az illetmények kérdését — megfelelően jogilag alátámasztva és szabályozva nincs. (Rassay Károly: Nekünk kell példát adnunk!) Tehát elsősorban a jogi szabályozás hiánya, másodszor pedig az az erkölcsi kötelesség, amely szerintem a törvényhozókat éppen ebben a súlyos helyzetben terheli, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbalotdalon.) oka annak, hogy ezt a javaslatot megtettem. Megtettem azért, mert nem áll módomban más határozati javaslatot előterjeszteni, amennyiben éppen az egységespárt szavazása folytán, — minthogy elutasítót-. ták azt a javaslatomat, hogy a gazdasági bizottság a képviselői illetménynek leszállítása iránt megfelelő javaslatot tegyen — ha szigorúan vesszük a házszabályokat, akkor előállott az a helyzet, hogy a házszabályok 165. §-a alapián: «a Ház által elvetett indítvány vagy javaslat, akár törvény alkotását célozta, akár nem, — a tárgyalás bármilyen fokozatán vetette el;a Ház — ugyanabban az ülésszakban tanácskozás alá többé nem kerülhet.» Előállott tehát az a helyzet, hogy a pártközi konferencia határozott abban, hogy legalább is a jegyzői tisztségek tiszteletbeli tisztségek legyenek, de ezt a határozatot nem honorálták, (Ügy van! Ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) sőt megtörtént éppen az, aminek megtörténnie nem kellett'volna: azáltal, hogy a gazdasági bizottság jelentése késedelmesen vétetett tárgyalás alá, az itt (hivatkozott 22.000 pengő megakarítással szemben a tíz jegyző részére egy negyedévi illetmény folyósíttatott a régi alapon, ami körülbelül 11.000 pengőnek felel meg

% Azonkívül még egyre fel akarom hívni a Ház figyelmét. A gazdasági bizottság javaslata azt kontemplálja, hogy a jegyzői állások száma eggyel szaporíttassék. Engedjék meg nekem, hogy felhívjam a többség figyelmét arra, hogy ma, amikor álláscsökkentésről lehet szó, amikor az egész vonalon le kell építenünk az intézményeket, ide lehet-e jönni a Képviselőház és az ország elé azzal, hogy szaporítsuk a jegyzői tisztségeket. (Zaj. — Mihálffy Vilmos: Önöknek akarjuk a 11-ik jegyzői tisztséget! — Zaj és ellenmondások a baloldalon.) Nekünk akarják? Akkor az urak nem ismernek minket! (Rassay Károly: Mi kértünk szaporítást, de nobile officium alapján! — Ügy van! Ügy van! a baloldalon.) Mi azt mondottuk, hogy nobile officiumként elvállaljuk. Ha a képviselőháznak bizonyos aggályai vannak a tekintetben, hogy most egyszerre szigorúan akarunk ragaszkodni a törvényhez és pont abban a pillanatban, amikor a Ház meghozza azt a törvényt, amely felfordítása minden alkotmánynak és alaptörvénynek, itt minuciózusán elővesszük az 1893 : VI. te.-et, amely a jegyzői javadalmazásokról szól, akkor erre is akarok egy megoldást ajánlani. Nincs módomban indítványozni, de a gazdasági bizottság megteheti. Ha némileg be akarnak kapcsolódni a régi törvénybe, módunkban áll, hogy a jegyzőig állás díjazására egy arany tiszteletdíjat állapítsunk meg, vagy állapítsuk meg azt, — ez is sokkal jobb és olcsóbb — hogy a mindenkori soros jegyző 10 pengő napidíjat kap. Ezzel elérnénk azt, hogy nem fordulna elő többé az, ami előfordult, — nem erről a hétről szólok — hogy a jegyzők meg voltak választva, de az elnöki emelvényen hiány volt jegyzőkben. Ezek az okok vezettek engem arra, hogy a javaslatot előterjesszem és módot adjak arra, hogy a Ház ezt a kérdést újból tárgyalja az ország előtt, mert egyszer már nekünk is példát kell adnunk. Nem lehet a kérdések elől kitérni és^ azzal mindenesetre nem a legjobb bizonyítványt állította ki a maga számára a Ház többsége, hogy eey ülésszakra meghatározta a képviselői illetményeket. Nem akarok rekriminálni, de azt a megoldást, amelyet a pénzügyminiszter úr ajánlott, furcsának találom, mert nem tartom egészen helyesnek és megoldhatónak, hogy majd ennek a törvénvnek alapján rendelettel állapítsa meg a kormány, hofv mi lesz a képviselők javadalma. (Petrovácz Gyula: Nem lehet!) Ennek a törvénynek alapján lehet. Semmi esetre sem hiszem azonban, hogy a kormány nagyon csökkentené a képviselői illetményeket. Nem tartom helyesnek, ha a múlthoz ragaszkodunk, mert itt a jelen esetben parancsoló szükség van a csökkentésre, mert nem nézhetem nyugodt lelkiismerettel azt, ho^v a képviselők javadalmazása emelkedik az állam többi funkcionárusainak fizetése pedig csökken. Ez azt jelentené, hogy a képviselők munkája a múlthoz viszonyítva értékben na^on emelkedett, — e felett vitatkozni lehetne — a tisztviselők munkateliesítménye pedig csökkent. Első felszólalásomban ebben a Házban elmondottam, ha a képviselők abban a szomorú helyzetben vannak, hogy egy csődtömeget kezelnek, akkor semmi esetre se igyekezzenek elsősorban magukról gondoskodni és utóbb következzenek az állam szolgái és alkalmazottai. Elfogadom azonban azt a megoldást, hogy mindkét kategória javadalmazásának csökkentése körülbelül