Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

184 Az országgyűlés képviselőházának 9. egypár textilgyárat, ahol a munkásnők reggel 7-től este 8 vagy 9 óráig dolgoznak 8—9 pengő heti fizetésért. Nézzék meg annak a szegény serdülő mnnkásleánynak táplálkozását, nézzék meg a serdülő munkásifjú táplálkozását és azután hallgassák meg a honvédelmi miniszter urat, aki azt mondja, hogy az ifjúság sem lelkileg, sem testileg nem alkalmas arra a nehéz szolgálatra, amely reá vár. Hát alkalmas lehet arra, amikor az anya száraz babon, burgonyán, savanykás almán, félig érett gyümölcsön nevelődik? Hát az az ifjú, aki burgonyalevesen nevelődik fel, alkalmas lehet arra a nehéz szolgálatra, amelyre kényszerítik? Ugyebár nem? Mindezek a bajok, mindezek a fekélyek, amelyek az államnak és a társadalmi életnek testén mutatkoznak, most fakadnak fel, amikor ilyen kényszerintézkedéseket alkalmaznak. Az idő rövidsége miatt kénytelen vagyok kissé rapszodikusan beszélni, (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. — Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Van idő! Meghosszabbítjuk!), de a konzekvenciákra rátérek. Hallottunk tegnap beszédet arról, hogy nem is olyan borzasztók ezek a beruházások és különösen Éber Antal igen t. képviselőtársam felzúdult azon, hogy népfürdőket kellett volna csinálni. Megnyugtathatom a t. képviselő urat, a magyar kormány nem létesített népfürdőket, a magyar kormány egypár kórháztól eltekintve, amelyet kín-keservesen félig-meddig támogatva építettek fel, kizárólag olyan építkezéseket vitetett véghez, amelyeknek vajmi kevés hozadékuk van, amelyek nagyrészt holt tőkék és — mint már mondottam — mind olyan munkabérek mellett, amelyekkel ma exisztálni alig lehet. (Ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon. — Farkas István: Lillafüred!) Beszéljek arról, hogy melyek ezek? Hiszen agyoncsépelt dolog ma már Lillafüredet emlegetni, agyoncsépelt dolog azokról az egyéb luxusépítkezésekről szólni, amelyek mind nem hozzák meg a befektetett tőke kamatait. (Zaj. — -Szeder Ferenc: A csiborpatkoló intézet! — Zaj.) Most azután rájönnek arra, hogy: hohó, valamiképpen hibát követtünk el és Éber képviselő úr hivatkozott Teleszky volt pénzügyminiszter úrra és azt mondotta, hogy ha meggondoljuk a dolgot, talán jobb lett volna a munkanélküli segélyt bevezetni, mint ezt a sok építkezést végrehajtani, főként a láthatatlan beruházásokat, mert hiszen a munkanélküli segély nem marad meg a munkásoknál, hanem azt megeszik, illetőleg azt forgalomba hozzák és így talán jobb lett volna azt megcsinálni. Ma már késő. Ma már itt a böjtje annak az 1919. óta tartó farsangnak. Itt van annak a kemény fekete böjtje és az, urak nagyon is szenvedő alanyai lesznek annak a böjtnek, amel ymég be fog következni. Most egypár szót a segítés módjairól is. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélsőbaloldalon.) A kormány nevezetesen nem áll meg annál a korlátozó intézkedésnél (Propper Sándor: Nem megy el, nem akar elmenni! — Zaj.), hanem kilátásba helyezi, hogy az államháztartást valamiképpen rendbe fogja hozni. A rendbehozatalt a t. kormány úgy gondolja, hogy felemeli a forgalmi adót és a tisztviselő illetményét vagy leszállítja, vagy újabb adópótlékolással csökkenti. Azután majd be fogja vezetni a kerékpáradót, a rádióadót, a gramofónadót és talán még rákerül a sor arra is, hogy minden ülése 1931 július 30-á,n, csüióttökon. magyar állampolgár egy respirátort kap a szájára, órával felszerelve és ahány liter levegőt beszív, annyi után kell majd adót fizetnie. A 42-féle adó mellett talán még ez is be fog következni. (Mozgás.) Kötelességet vélek teljesíteni, amikor a t. kormányt figyelmeztetem arra, hogy mindezek az intézkedések ma már vagy elkéstek, vagy nem fognak célt érni, mert a közalkalmazottak ma az egyetlen fogyasztóréteg, amelynek módjában áll még szerényen fogyasztani; a nagyobbak többet, a kicsinyek bizony nagyon keveset. Nos, ha ennek a fogyasztási rétegnek a fogyasztását meg fogják nyirbálni és le fogják sülylyeszteni oda, ahova a munkásság életszintjét már lesüllyesztették^ az urak politikájukkal, akkor azt fogják elérni, hogy az ipar, a kereskedelem, a mezőgazdaság még jobban össze fog sorvadni, még kevésbbé lesz adózóképes, még kevesebb adót fog jövedelmezni ez az adónem, azért, mert az egyetlen aktív tétel, e fogyasztási réteg, még kevesebbet fog vásárolni, ezzel tehát a cél nem fogják elérni. A cél azzal kell elérni, hogy az államháztartásból elsősorban kiküszöbölünk minden luxuskiadást és itt nem tíz-tizenöt millióról, hanem százmilliókról van szó. Minden luxuskiadást le kell faragni. Én, t. Képviselőház, igazolva vagyok: az 1925— 26-iki költségvetés tárgyalása alkalmával, erről a helyről mutattam rá arra a szörnyű pazarlásra, amely a külügyi képviselet terén történik. Már akkor rámutattam arra — méltóztassék megnézni az országgyűlési naplót — hogy Magyarországnak nincs szüksége zöldfrakkos, aranysujtásos semmittevőkre, hanem munkásruhás, egyszerű ruhás olyan külképviseletre van szüksége, amely külképviselet barátokat szerez, amely külképviselet kereskedelmi és ipari összeköttetéseket szerez, amely tehát produktívvá teszi magát. Nincs a magyar államnak improduktívabb kiadása, mint a magyar külképviselet. Nem akarok most külügyi vitába bocsátkozni, eljön majd annak is az ideje, amikor rámutatunk ennek az intézménynek haszontalanságára, ma csak konstatálni kívánom, hogy nincs a magyar államháztartásnak improduktívabb kiadása, mint ami külügyi képviseletünk, amely hihetetlenül fényűző, hihetetlen összegeket emészt fel, és az országnak semmi eredményt nem hoz. (Fráter Jenő: Na, na!) Kérem igen t. képviselő úr, nem akarok rámutatni másra, mint csak a revíziós mozgalomra, méltóztassék nekem megmondani, hogy a revíziós .mozgalom mennyire ment előre, hála ami külügyi képviseletünk buzgalmának? (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ügyszólván semmit! Ki beszél ma Európában egypár fantasztán kívül arról, hogy ezek között a határok között nem élhetünk meg? Ki beszél ma erről? A mi külügyi képviseletünk a legkevésbbé. Elnök: Lejárt a képviselő úr beszédideje. Malasits Géza: Rögtön befejezem. (Farkas István : Rothermere lordot is lebeszélték, hogy ne csinálja az akcióját.) Nézzük csak meg a kereskedelmi szerződéseket, milyen nehezen, milyen vontatottan léptették azokat életbe, milyen nehezen és vontatottan jönnek létre és ha már létrejöttek, milyen kevés eredményt hoznak. Elnök: Kérdem a képviselő urat, mennyi idő múlva méltóztatik befejezni? Malasits Géza: Tisztelettel kérek tízperces meghosszabbítást. Elnök: Kérdem a t. Házat, méltóztatnak énhez hozzájárulni? (Felkiáltások: Igen! Hozzá-