Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

180 Az országgyűlés képviselőházának 9 nát betett a takarékpénztárba, nyolc fillért kapott érte és néhány töredékfillér kamatot. Méltóztassék annak a szegény, egyszerű embernek helyzetébe belehelyezkedni, aki szűkös munkabéréből, keresetéből, vagy egyebéből megtakarított magának egypár koronát, azt betette a takarékpénztárba s az a pénz elveszett. Az az ember többé takarékpénztárra pénzét nem bízza. A takarékpénztárak, biztosító intézetek majdnem tíz évig voltak kénytelenek küzdeni a közönség ellenérzésével, tíz évig kellett küzdeniök, amig egy betevöstockot elértek, amely bízott bennük és bízott a pengőben. Mármost ezek a szegény emberek reszketnek a filléreikért, mert borzasztó fáradsággal keresték meg, rengeteg lemondás és nélkülözés tapad minden fillérhez, reszketnek a pénzükért és elrohannak a kis pénzintézetekhez és mindenféle címen és ürüggyel követelik vissza a pénzüket. Nemcsak azt az 5%-ot, amely engedélyezve van, hanem ennél többet, mert hiszen féltik a pénzüket és az ürügyek kitalálásában valóságos zsenialitást fejtenek ki. Ezek az intézetek nem akarván, hogy hitelük megromoljék, kénytelenek erejükön felül ezeknek az igényléseknek eleget tenni. Tessék elképzelni egy kis- és középintézet helyzetét akár Budapesten, akár vidéken, mert hiszen ez végeredményében mindegy. Bevétel nincs, mert betevő ma nem jelentkezik, csak egészen szórványosan s azt is megnézik és csodálkoznak, ha bejön valaki. Semmiféle bank- és takarékpénztári üzlet ma nincs. A rezsi megmaradt és a vér, amely eddig fenntartotta őket, lassanként kiszivárog ereikből, mert hiszen az az 5°/o és az, amit ki tudnak préselni tőlük, mind elmegy. Ha véget ér ez az állapot, — hogy mikor ér véget, nem tudom, kívánatos, hogy minél előbb érjen véget, s a kormánynak legszentebb kötelessége minden eszközt igénybevenni, hogy ez az állapot minél előbb megszűnjék — az egész magyar közgazdasági élet és pénzvilág egy csatatérhez lesz hasonló, amelyen a nagyok szépen megmaradtak, itt-ott egy sebbel, egy kis repedéssel, de legalább megmaradtak, ellenben a kicsik elvéreztek. Érvényesülni fog itt is az a kapitalisztikus szabály, hogy a nagyok felfalják a kicsinyeket, érvényesülni fog az a kapitalisztikus szabály, hogy a nagyok megölik a kicsiket, hogy egyedül uralhassák a piacot, és pedig nemcsak a kamatpiacot, nemcsak a hitelpiacot, hanem a betéti piacot is. A kormány segített a nagy intézeteknek abban, hogy megmaradjanak, segített abban, hogy meg ne rohanják őket, segített abban a tekintetben, hogy baj ne érje őket. Elismerem, hogy a kisintézeteknek is segítség az, hogy nem lehet őket megrohanni, de a lassú sorvadás állapotába jutottak ezek a kis intézetek és az, amit tíz éven át építettek, hogy t. i. teremtettek maguknak egy betevő gárdát, az most megszűnt, az nincs, mert a közönség körében olyan bizalmatlanságot tapasztalunk a pénzintézetekkel szemben, amelyet majd csak nagyon nehéz és erőteljes munkával lehet kiirtani. A magyar kormány tehát ebben az esetben is a kapitalista recept szerint járt el, amennyiben nem a kis intézeteket, hanem a nagyokat segítette abban, hogy épségben maradjanak ; akaratlanul, tudatosan vagy tudat alatt, ezt nem kutatom, de mindenesetre elősegítette azt a koncentrációs törekvést, amely után a nagy bankok annyira vágyódnak, hogy megölvén a kicsiny intézeteket, egyedül uralhassák a piacot. Az egységespárt egyik pillérének a képviselője, Éber Antal úr — három pillére van az egységes pártnak : a nagybirtok, a bankokrácia és a magas bürokrácia — tehát e pillérek közül az egyiknek képviselője, Éber Antal úr azt mondotta, hogy... (Fábián Béla : És a kisgazdák 1) ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. A kisgazdák már szétmállottak, t. képviselőtársam. A kisgazdatársadalom nem volt pillér, hanem szikla, amely azonban már szétmállott. Ittott maradt belőlük egy-egy mohikán, aki hirdeti, hogy a szikla valamikor itt volt Ez olyan, mint mikor a romok fölé helyeznek egy mohlepte táblát, amely azt hirdeti, hogy ott a mohácsi vész idején egy klastrom állott. Elnök : Kérem a képviselő urat, méltóztassék a tárgyhoz szólni. Malasits Géza : Mondom, a bankokráciának egyik képviselője, Éber Antal úr azt mondotta, hogy a kormány korlátozó intézkedéseire főleg azért volt szükség, mert ha a németországi hírek hatása alatt megrohanta volna a közönség a pénzintézeteket, úgy ezek kénytelenek lettek volna a takarékbetéteket és a folyószámlabetéteket kiadni, és ez inflációt idézett volna elő. Az inflációtól való félelem szülte tehát ezt a rendeletet, és az inflációtól való félelem kényszerítette kvázi a kormányt arra, hogy ezt a korlátozó rendeletet kibocsása. Az inflációtól való félelem folytán kiadták tehát ezt a rendeletet, de kérdem a pénzügyminiszter urat, mi lesz itt, ha nálunk is kénytelen lesz a Nemzeti Bank felemelni a bankkamatlábat 15 százalékra, amint Németországban történt ? Mi lesz nálunk akkor, ha azok az adóemelések, melyeket a kormány tervez és amelyek már a közönség körébe kiszivárogtak, életbe lépnek ? Mi lesz akkor, ha a forgalmi adót felemelik 1 százalékkal? Mi lesz akkor, ha behozzák a kerékpáradót, a rádióadót, a grammofónadót, a grammofónlemezadót ? Mi lesz akkor, ha még ezenfelül a székesfőváros és a székesfővárosnak mintájára a többi vidéki város fel fogja emelni a víz, a gáz és az elektromos áram szolgáltatásának a díját 1 Kérdem a t. Házat, a mai bankjegymennyiségből meg tudja-e a közönség fizetni ? Képtelenség még gondolni is erre. Attól az inflációtól tehát, amelytől az urak annyira reszkettek, és amelynek elhárítására ezt a szerencsétlen intézkedést meghozták, nem fogja az urakat megmenteni, mert mindazok az intézkedések, amelyeket a kormány tenni fog, egyenesen elő fogják segíteni az inflációt. Gyermekkoromban egy képeskönyvben láttam egy kis dolgot. A nagyapa ül a karosszékben, pihen s egy légy száll az orrára, és a kis unoka egy nagy kalapácsai agyonüti a legyet, de agyonüti azzal agyütt a nagyapát is. így járlel a magyar kormány is. Egy légy zsongott a magyar közgazdasági élet orra előtt s a kormány egy hirtelen fordulattal agyonverte kalapáccsal ezt a legyet, de vele együtt agyonverte a közgazdasági életet is, mert ezek az intézkedések alkalmasak a magyar gazdasági életet teljesen agyonverni. A vidéki városokban — mert nemcsak Budapestre áll ez, hanem a vidéki városokra is — a kereskedelmet és az ipart a legnagyobb bizonytalansággal tölti el a jövő, hogy. mi lesz, mert pénzt nem kapnak a hitelélet megszűnt. De tovább megyek. Üj üzletet nem lehet alapítani, mert akinek pénze van, az sem tud pénzéhez jutni. Éppen azért nemcsak engem, hanem, azt hiszem, többi képviselőtársaimat is már kezdik a vidéki választók ostromolni, hogy járjunk közben a Nemzeti Banknál, hogy betétjeikből nagyobb összegeket adjanak ki nekik, miután üzletüket kell bővíteniök, nyes anyagot és egyebeket kell vásárolniuk. A munkanélküliség, a keresetnélküliség tehát még az eddiginél is nagyobbmérvű lesz és az intézkedések egész sorozata lesz szükséges ahhoz, hogy visszatérjünk a régi mederbe, amelyhez való visszaérés, mondom, igen nehéz lesz. Én a magam részéről örülök annak, hogy a kapitalizmus ilyen defektet kapott. (Mozgás jobbfelöl.) Mint szociáldemokrata azt kell mon-