Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ü okos ember. Hét házunk van, amiből azt hiszem hármat vettem vagy kettőt, amelyekből egy kisebbet missziós célra engedtem volt át, annak céljára is vettem ; ez a misszió nővédelemmel és hasonló kérdésekkel foglalkozik ; én tehát nagyon helyesen cselekedtem. (Erődi-Harrach Tihamér : Ügy van !) A ház megvan, az Andrássy úti ház is megvan, a Döbrentei-utcai is megvan ahol lakom. (Ügy van! a jobboldalon. — Friedrich István : Milyen pénzt mentett át !) Kifogásolni méltóztatik, hogy én ebbe a házba bementem lakni. 6000 pengőt fizetek érte Sokat fizetek. Augusztusban fel fogom mondani, mert fizetésünk csökkentése nem fogja megengedni, hogy mint belügyminiszter ilyen luxusban éljek. (Éljenzés és taps a jobboldalon.) Ugyancsak kifogásolni méltóztatott, hogy az Andrássy-úti házban Vay Kázmér is kapott lakást. Elsősorban a belügyminiszteri tisztviselőknek adtam lakást (Helyeslés a jobboldalon.) és adtam a nyugdíjas tisztviselőknek. A belügyminisztérium külön épített lakást ezeknek a tisztviselőknek és ezekben a lakásokban, amelyeket az ő részükre építettek, olcsóbban lakhattak. Ma már ezek is drágák, méltóztassék tudomásul venni képviselő úr, és Vay Kázmér is kiment a lakásból, mert nem tudta fizetni azt az «alacsony» bért. Megjegyzem, hogy ő normális bért fizetett. Ezek után a képviselő úr rátért a rendőri pótdíjakra. Képviselőtársam mindig az erkölcsi inkompatibilitásra és nagy erkölcsi etikai érzékére hivatkozik. Én éppen ennek alapján tettem ezt a rendelkezést, amelyet a képviselő úr éppen most kifogásolt. A rendőrségnek és a csendőrségnek illetményeit a katonaság illetményeivel egyformán rendezték ; a rendőrségi pótdíjat pedig azokból az összegekből adjuk, amely különböző ellenőrzési díjakból folyik be. Nem tartottam a ' rendőrség etikai helyzetével összeegyeztethetőnek, hogy azok szedjék be egyénenként azokat a díjakat, akik az ellenőrzést személyesen gyakorolják. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Erre nézve én rigorózus intézkedéseket hoztam, amelyekért — a képviselő úrnak talán nincs róla tudomása — általános elismerésben volt részem. (Ügy van ! Ügy van ! a jobboldalon és a középen.) Magam is éppen erkölcsi felfogásomnál fogva tartottam ezt helyesebbnek. Ezek az összegek befolynak. Nem én használom fel ezeket, képviselő úr, én nem is látom, egy fillért sem látok belőlük, nem is a főtisztviselők használják fel. Kategóriákat állapítottam meg, amelyek szerint mindenki részesedik ezekben a pótdíjakban. Ez is sokkal helyesebb szisztéma, mint amely azelőtt volt. Akkor voltak páran, akik tömegesen, és voltak mások, akik nagyon kis mértékben láttak el ilyen ellenőrzéseket. Mindenesetre szükséges volt tisztviselői szempontokból ezt a nehéz kérdést ilyen módon rendezni. Most természetesen a gazdasági élet is megváltozott, nem folytak be ezek az összegek abban a mértékben, mint ahogy preliminálva voltak és én csak annyit tudok ezekből az összegekből kiadni, amennyit ezen a címen a nagyközönség befizet és beszolgáltat. Ez magától értetődő és ezen magam sem tudok segíteni. Azt is kifogásolta az igen t. képviselő úr, hogy vannak egypáran nálam, csak a rendőri osztálynál és a csendőri osztálynál, amelyek tulajdonképpen egy osztályt alkotnak két alosztállyal, akik bizonyos működési pótdíjat kapnak, amelynek eredete és gyökere a csendőrség utasításaiban van. Természetes, hogy az egész rendőri osztály megfelelő vezető egyénei működési pótdíjban részesülnek, aminek lehetősége — mondom — éppen a csendőrségi utasításokban bírja alapját. \ése 1931 július 30-án

} csütörtökön. 177 Ezek azok a vádak, amelyeket a képviselő úr szűzbeszédében szükségesnek tartott itt előadni. (Fáy István : Visszaélve erősen a szüzesség előjogaival !) Képviselő úr, ön fekete reverendát hord. Azt hiszem, kettőnk közül ma fehéren és szűzen én maradtam (Élénk derültség és taps a jobboldalon és a középen.) és én hiszem is, remélem is, hogy ilyen fogok maradni. Ameddig az illetékes helyek bizalmát, a kormányelnök bizalmát és pártom bizalmát bírom, itt fogok maradni, akár tetszik a képviselő úr erkölcsi felfogásának, akár nem. Az én etikai és erkölcsi felfogásomról elég tanúbizonyságot tettem. Lelkiismeretem nyugodt és evvel a nyugodtsággal veszem a képviselő úr önmagát szűztelenítő beszédét tudomásul és ezzel elfoglalom a helyemet. (Élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök : Az ülést tíz percre felfüggesztem. (Szünet után.) m (Az elnöki széket Czettler Jenő foglalja el.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik 1 Griger Miklós jegyző : Malasits Géza ! Malasits Géza : T. Képviselőház ! Az előttünk fekvő törvényjavaslat a kormánynak a nélkül is túlzott méretű diktatórikus hatalmát olyan mértékben alkalmas kiterjeszteni, hogy minden demokratikus érzésű ember csak a legnagyobb ellenérzéssel fogadhatja ezt a törvényjavaslatot. Ha figyelmesen átolvassuk a törvényjavaslat egyes szakaszait, nem nehéz rájönni arra, hogy ennek a törvényjavaslatnak egy célja van : megmenteni, ami menthető a ma uralkodó kapitalisztikus gazdálkodási rendszerből. Megmenteni, mondom, ami menthető, mert kétségtelen, hogy a kapitalisztikus gazdálkodási rendszer recsegropog minden eresztékében nemcsak Magyarországon, hanem az egész világon és nagy csodának kell történnie, ha ezt a szörnyű világválságot a kapitalisztikus gazdálkodási rendszer ki fogja bírni. Nem célom a rendelkezésemre álló rövid idő alatt azokat az okokat fejtegetni, amelyek a kapi" talisztikus termelési rendszernek ilyen meggyengüléséhez vezettek, csak annyit kívánok megjegyezni, hogy azok a belső ellenmondások, amelyek ebben a kapitalisztikus rendszerben feltalálhatók, okozzák a bukását. Nem lehet egy szájból egy időben egyszerre hideget és meleget fújni. Nem lehet a termelést olyan mértékben fokozni, mint amilyen mértékben az utóbbi évtizedben Amerikában, Európában, általában az egész világon fokozták, ugyanakkor azonban a teljesen céljatévesztett racionalizálással az emberek millióit munkanélkülivé és fogyasztóképtelennó tették. Nem lehet a termelést olyan mértékben olcsóbbá tenni, mint amilyen mértékben olcsóbbá tették a munkaerő rovására, a munkások rovására. Egyszóval nem lehet a világot boldoggá tenni azzal, hogy tízezrek, százezrek, egymillió ember meggazdagodása érdekében milliókat tönkreteszünk, fogyasztóképtelenné teszünk, már pedig a kapitalizmus belső válságának az a legfőbb oka, mondom, hogy szédületesen kifejlesztette a termelést, a technika minden vívmányának felhasználásával olyan hallatlan, olyan gigantikus módon fejlesztette ki a termelést, hogy ezzel nem állt arányban a fogyasztás. Amerikában egy ideig megkísérelték a hitelben való árusítással valamiképpen enyhíteni e folyamatot. A háború után Amerikában is, mint mindenütt az egész világon, rátértek a racionális termelésre, a gyors és olcsó árutermelésre,