Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án } csütörtökön. 175 kas Géza: Éljen Klebelsberg! — Taps jobb felől. — Nagy zaj a Ház minden oldalán. — Elnök csenget.) Lehetetlen, hogy ez az ország még évekig, vagy akár hónapokig is Klebelsbergre s Scitovszkyra legyen elítélve. (Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter: Ki­kérem magamnak! Honnan veszi ezt a bátorsá­got? Bocsánatot kérek, nincs joga így beszélni! Ez mégis csak sok! — Nagy zaj) Elnök: Kérem a képviselő nrakat, őrizzék meg nyugalmukat. (Zaj jobb felől.) Gsendet ké­rek a jobboldalon. (Farkasfalvi Farkas Géza közbeszól.) Farkas Géza képviselő urat ismétel­ten figyelmeztetem, maradjon csendben. (Jánossy Gábor: Békesség legyen veletek!) Turchányi Egon: A miniszterelnök úr álta­lánosan becsült politikai erényeinek egyik leg­többször dokumentált erénye az, hogy a politi­kai szolidaritást állja. Most, amikor az ország ilyen súlyos helyzetben van, és amikor a. ma­gam részéről is a törvényjavaslatban lefektetett kivételes felhatalmazáshoz hozzájárulok, (Sci­tovszky Béla belügyminiszter megjelenik a te­remben. — Éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) akkor szabadjon a figyelmet felhív­nom, hogy az ilyen politikai erényeknek túlhaj­tása esetleg az országra káros lehet. {Eay hang a jobboldalon: Az ilyen beszéd is! — Zaj.) A törvényjavaslatot a kívánt kormánynyi­latkozatok és kormányintézkedések reményé­ben elfogadom. (Helyeslés balfelől.) Elnök: A miniszterelnök úr kíván szólni. Gróf Bethlen István miniszterelnök: T. Ház! (Halljuk! Halljuk a jobboldalon és a középen) Én nem akarok elébevágni azoknak a nyilatko­zatoknak, amelyeket a kultuszminiszter úr és a belügyminiszter úr tenni fognak azokra a vá­ciakra vonatkozólag, amelyek ebben a> percben, ebben a teremben elhangzottak; csodálkozáso­mat fejezem azonban ki a felett, hogy a t. kép­viselő úr jónak látta messzemenő becsületbe­vágó sértéseket és vádakat hangoztatni aktiv miniszterekkel szembeni akkor, (Úay van! Ügy van! a jobboldalon. — Nagy zaj a bal- és szélső­baloldalon.) amikor még azt sem tartotta jónak és szükségesnek, hogy az illető miniszter urakat értesítse arról, ami a legelemibb loialitás lett volna, (Ügy 'van! Ügy van! a jobboldalon és a középen.) és a parlamenti illem legelső köteles­séffé lett volna, hogy velük szemben így kíván fellépni. (Ügy van! Úgy van! a jobboldalon és a középen.) A t. képviselő úrnak joga van vádakat han­goztatni, hiszen a parlament tagja. A képviselő úr egy vádat hangoztatott a kultuszminiszter úr­ral szemben, amely vád csak burkolt formában hangzott el, Ügy van! Ügy van a jobboldalon és a középen.) amelyre azonban a választ én tu­dom megadná. Egy levélre hivatkozott a kép­viselő úr, amely a> püsnökhöz ment. (Turchányi Egon: Nem erre a levélre hivatkoztam!) Kérem, én azt hiszem, hogy erre is hivatkozott. (Turchánvi Egon: A küldött levélre hivatkoz­tam!) El fogom mondani ennek történetét. (Halljuk! Halljuk!) Tudomást szereztem arról, hogy a t. kép­viselő úr, aki akkor még nem volt képviselő, fellép és szükségét láttam kérdést intézni az egyházi főhatósághoz abban a tekintetben, hogy i'lendő-e. helyes-e s a nemzet érdekeivel össze­effyeztethető-. hogy TurchányibÓl képviselő le­í»ven$ (Felkiáltások a baloldalon: Honnan? Mi ioaon? — Halljuk! Halliuk! a jobboldalon.) Szükségesnek láttam ezt azért, mert olyan izga­tások és olyan esel ekm én vek előzték meg az ő képviselőségét, hogy én a magam részéről a nemzet szempontjából nem tartottam kívána­tosnak, hogy a képviselő úrból képviselő le­gyen. (Rassay Károly: Ez nem tartozik a mi­niszterelnök úrra, hanem a bíróságra! — Zaj.) Elnök : Gsendet kérek! Gr. Bethlen István miniszterelnök: Egy­házi szempontból a püspökök adnak engedélyt papi emibernek, hogy felléphet-e vagy nem s azért fordultam ezzel a kérdéssel a prímáshoz és a kultuszminiszter úr .útján a képviselő úr főhatóságához. Ez az előzménye a levélnek, ezért vállalom a felelősséget és a t. képviselő úr mai fellépé­sével bebizonyította, hogy igazam volt. (Hosz­szantartó, élénk helyeslés és taps a jobboldalon és a középen. — Fáy István: Visszaélt szüzes­ségi előjogaival! — Derültség.) Elnök: A kultuszminiszter úr kíván szólni. Gr. Klebelsberg Kunó vallás- és közokta­tásügyi miniszter: T. Képviselőház! Én abban a pillanatban, amikor a t. képviselő úr szólni kezdett, egyéb elfoglaltságom miatt nem vol­tam a teremben, de barátaim azt mondották nekem, hogy a képviselő úr bizonyos kifogáso­kat tett, többek között úgy állítván be a dolgot, — ez úgy átosillant — mintha visszaélések^ le­hetnének a háttérben, hogy t. i. bizonyos száza­lékok vonattak le az egyetemi építkezéseknél a vállalkozóktól. Bégi szokás, hogy bizonyos díszítési és mű­vészeti munkákra egy bizonyos minimális ezre­léket levonnak minden egyes vállalkozótól, ter­mészetes annak hozzájárulásával. En ezekről az összegekről az Állami Számszéknek elszámol­tam. Itt tehát vitatni lehet legfeljebb azt, hogy le lehet-e vonni a vállalkozóktól egy bizonyos százalékot művészi díszítésre, de azt állítani, hogy itt valami alap létesíttetik és átcsillanni hagyni járatlan embereknél, hogy ebből a mi­niszter valami alapot létesít, ez az eljárási mód, aimely önt jellemzi képviselő úr és ez az, amiért nagyon aggódom, hogy pap létére itt van. Felhozta a képviselő úr az úgynevezett kli­nikai visszaélések dolgát. Ezt a dolgot én nyo­moztattam ki és hihetetlen szigorral jártam el. A vége az lett, hogy egy tőlem teljesen függet­len fórum mindenkit felmentett. Inkább azt a szemrehányást lehetne tehát nekem tenni, hogy bizonyos fokig túlszigorú voltam, semhogy egyáltalában valamit eltussoltam volna. (Ügy van! jobbfelől és a középen.) Ami pedig a szegedi emlékkövet illeti, az egyetem tanárai ezt tudtom nélkül állították. En mindenkit, aki engem egyénileg valami ki­tüntetésben akar részesíteni, kérve-kérem, ne tegyék ezt, mert hiszen minden ilyen dolog után szükségkép jön bizonyos gúny, szemrehányás, ami természetesen kellemetlen. Ha tehát bárki ilyesmit akarna, mindég kérve-kérem az em­bereket, hogy ne tegyék. Ebben az esetben maguk az egyetem pro­fesszorai összeadtak bizonyos összeget, tehát közpénzekről szó sincsen és ebből készítették el az emléket. Azt hiszem, engemet ezért felelőssé tenni nem lehet. Nekem azonban van a képviselő úrhoz egy szavam. Az a plakát, amely egyedül áll jófor­mán Magyarországon a beosmérlődés terén — se téren specialista az igen t. képviselő úr — akkor jelent meg, amikor én az erzsébetvá­rosi bombamerénylet után nagy eréllyel lép­tem fel és az Ébredő Magyarok Egyesülete el­len is megindítottam az eljárást, ami akkor mint belügyminiszternek nemcsak az ügy ér-

Next

/
Oldalképek
Tartalom