Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

162 Az országgyűlés képviselőházának 9. Olaszország is felhasználta. Ez az orosz dumping- búza egyesek állítása szerint nem is anynyira dtimping-áron került a kereskedésbe, mert én olvastam olyan kimutatást, hogy ezt a dumping-búzát Oroszországban öt pengőért állították elő, ehhez hozzájárult a szállítási költség, értékesítették Olaszországban nyolc pengőért, tehát nem is volt olyan nagy a ráfizetés, ha volt is ráfizetés. (Szeder Ferenc: Ügy csináltak, mint nálunk csinálják a cukorral! Angliában olcsóbb a mi cukrunk, mint itt!) A mi mezőgazdasági terményeink értékesítésének nagy akadálya a tőkehiány és a magas hitelkamat, amelyet a tőkéért fizetni kell. Hogy ma elakadt a gabonakereskedelem és hogy ma, amint igen t. képviselőtársaim tudják, egyes vidékeken nevetségesen olcsó búzaárak vannak, — hallottam 5.50 pengős búzaárról is — ennek oka talán nagyrészben a tőkehiány. A kereskedő nem rendelkezik megfelelő tőkével (Farkas István; Es oka főleg a bankkorlátozás!) és így természetes, hogy ettől a megszorult embertől a búzát olyan áron veszi, amilyen áron éppen akarja. Ez a tőkehiány a, magyar gazdasági életet mindig vészmadárként kísérte. Ha ennek az országnak történetét valaki nézi, láthatja, | hogy mindig tőkehiány volt. Az intern tőke- j képződés ebben az országban sohasem volt ! olyan, hogy a hitelszükségletet ki tudta volna j elégíteni. Még nagyobb baj azután, — a mezőgazdasági termelésről szólva — hogy mezőgazdasági tőkeképződés nem volt ebben az országban. A j kényszerűségtől hajtva csináltak földhitelinté- \ zeteket, talán nagyobb számban is vannak ma j ebben az országban, mint kellene, hogy legye- j nek és talán bizonyos racionalizálás itt sem ártana, azonban nem lehet mondani azt, hogyha a mezőgazda, akár kisgazda, akár nagygazda, I ezekhez a földhitelintézetekhez fordul, valami ! szíves fogadtatásra találna és valami nagy I készséggel bocsátanak a tőkét, a hitelt rendel- ] kezesére. (Ügy van! Ügy van!) Mint említettem, a mezőgazdaságnak az a ; tragédiája, hogy nem tudott olyan tőkét ku- i mulálni, amelyet kellett volna kumulálnia, j amellyel a hiteligényeket ki tudná elégíteni. í Természetesen nem lehet azt igen rossz néven ! venni, hogy a más forrásból,, habár belföldi | forrásból táplálkozó tőke — méginkább áll m. i ha tőke külföldi forrásból táplálkozik — j nem valami nagy szimpátiával van a mezőgaz- ! dasági hitelek, különösen a mezőgazdasági hosszúlejáratú hitelek iránt, amikor pénzét más ; foglalkozási ágakban megfelelőbben és talán . gyümölcsözőbben is tudja biztosítani. Az értékesítésnek feltétlenül nagy hiánya j volt, hogy váratlanul ért bennünket ez az új i tagozódása a mezőgazdasági piacnak, pedig ha j át tudtuk volna tekinteni az egész gazdasági kérdéskomplexust, talán megfelelő eredményes I intézkedéseket tudtunk volna tenni. Hiszen azt , mindnyájan érezzük és tudjuk, hogy valami hibának kell lenni, ha falun a tej literjét nyolc j fillérért kénytelen a gazda értékesíteni, s mire. ideér a fővárosba, 36—40 fillér lesz abból a 8 ! fillérből. Itt feltétlenül valami baj van, de bajnak kell lenni ott is, hogy a búzából, ame- j lyet mint az előbb említettem, 5 pengő 50 fillérért lehet vásárolni, mire felér ide, a fővá- '. rosba, 40 pengős kenyérár lesz. Itt feltétlenül ; szintén valami gazdasági hibának, valami baj- ! nak kell lennie. Természetes, hogy rajta kell , lenni azon, hogy ezen a helyzeten, ezen az anoïlése 1931 július 30-án, csütörtökön. málián segítsünk. Aposztrofálom az itt jelenletvő igen t. miniszterelnök urat, aki megígérte, hogy a vámtarifában és vasúti tarifában, amint majd lehetséges lesz, bizonyos kedvezéseket fog tenni a magyar mezőgazdaság javára. En azt gondolom, t. Ház, hogy e nélkül a vámtarifa nélkül ezeket a nagy latitüdöket és nagy distanciákat, amelyek az eladási és az itteni vételár között mutatkoznak, kiküszöbölni nem lehet. En azt gondolom, hogy bármennyire is nehezére fog esni, az állam stabilitásának biztosítását bármennyire kedvezőtlenül fogda is érinteni, a kormányzatnak rá kell jönnie arra, hogy ezen valahogyan segíteni kell, a vámtarifa és a vasúti tarifa revíziójával. T. Képviselőház! Egyszerű emberektől, mezőgazdasági termeléssel foglalkozó emberektől lehet azt hallani, hogy nem bánják ők, ha a búza ára 5 pengő is, csak megfelelően alakuljon hozzá az ipari termeivények ára. (Úgy van! a balközépen.) Ez igen egyszerű igazság, igen szép és plauzibilis dolog, de úgy látszik, hogy ennek a megvalósítása nagy nehézségekbe ütközik. Ügy tudom, Saogy az agrárolló ma 53 százalék. Ez lehetetlenség. Biztosan ki lehet számítani, hogy itt minden mezőgazdasági termeléssel foglalkozó ember, ha kisember, ha nagyember, ha tulajdonos, ha bérmunkás abban a gazdaságban, előbb-utóbb tönkre fog menni. Az időpontot nem lehet megmondani, hogy mikor lesz teljesen tönkretéve. Ez az 53 százalékos agrárolló, ha összefogó gazdasági politikával nem tudjuk megszüntetni, vagy legalább nem tudjuk kisebb! teni, ennek az országnak katasztrófáját fogja okozni. (Farkasfalvi Farkas Géza: Kétségtelenül!) T. Képviselőház! A termés értékesítésére vonatkozólag kormánynyilatkozatokat hallottam, hogy a termés egy részét Ausztriában, más részét pedig Olaszországban — legalább nagyrészben — sikerül elhelyezni. Sajnos, a kormánynak segítségére jött ebben a tekintetben az idei rossz termés. Sajnos, kevesebb felesleg elhelyezéséről kell gondoskodni, azonban a közvélemény megnyugtatására nagyon kívánatos volna, ha kormánynyilatkozatot hallanánk arra nézve, hogy azok a nyilatkozatok, amelyek megelőzőleg tétettek, a most beütött gazdasági krízissel nem érintetnek és 'hlogy itt a gabona elhelyezése biztosítva van. A mostani körülmények között, amikor országunkban pénzügyi válság van és az emberek anyagilag teljes mértékben leromlottak, nagy megnyugtató erővel hatna az, ha a magyar mezőgazdáság tudná, hogy legalább azt a kicsit, amit az idén produkálni tudott, megfelelő áron tudja értékesíteni. Tisztelt Ház! Ezzel kapcsolatban fel kell hívnom a figyelmet arra, amit Vázsonyi János igen t. képviselőtársam mondott itt, hogy vigyázzunk arra, hogy kenyérdrágulás ne álljon elő, ne álljon legalább olyan mértékben, hogy ez a drágulás ennek az országnak dolgozó lakosságára elviselhetetlen terhet jelentsen. Azt hiszem, az újságokban olvastam, hogy milyen nagy reszenzust keltett Franciaországban az a hír, hogy a kenyér árát egy souval akarták emelni. Nagy dolog az, Iha a legprimér ebb életszükséglet! cikkek ára csak a legkisebb mértékben is emelkedik, mert ez a közgazdasági életre kiszámíthatatlan kjötvetkezményekkel jár. Nagyon vigyázzunk tehát arra, hogy a kenyér áralakulásában a helyzet urai legyünk és megtegyünk mindent a tekintetben,