Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-9

160 Az országgyűlés képviselőházának 9. ülése 1931 július 30-án, csütörtökön. Szólásra következik? Frey Vilmos jegyző: Ötvös Lajos! Ötvös Lajos: T. Ház! A keresztény gazdasági és szociális párt elfogadja a gazdasági és hitelélet rendjének, továbbá az államháztartás egyensúlyának biztosításáról szóló és most tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot. Amíg egy ember és amíg egy párt arra az elhatározásra jut, hogy ilyen szokatlan felhatalmazást adjon a kormánynak, addig nagy lelki válságon kell keresztülmennie. (Ügy van!) Ez a felhatalmazás szokatlan volt a régi rendi Magyarországban, hiszen a régi rendi Magyarország országgyűlései minden körülmények között ragaszkodtak az ujoncmegajánlási és adómegajánlás! joghoz és részemről nem tudok példát, hogy a régi országgyűlés ettől eltért volna. Már a történelmi múltnak ez a tisztelete nehézzé teszi a kormány részére való kedvező határozást. Ha azonban az ember a dolog mélyét nézi és próbálja elfoglalni azt a klasszikus álláspontot, amely szerint salus rei publicae suprema lex, az állam léte a legnagyobb törvény, akkor megtorpan az ember és nem mer felelősséget vállalni, amint itt nagyon illusztris tagjai a Képviselőháznak nem mertek felelősséget vállalni abban a tekintetben, hogy a kormánynak meg ne adjanak egy olyan felhatalmazást, amely a kormány véleménye szerint egyedül alkalmas arra, hogy az országot ebből a nehéz gazdasági helyzetből kivezesse. Az állásfoglalást feltétlenül megkönnyítette igen sok emberben a Ház kapuin kívül is gróf Apponyi Albertnek tegnapi beszédében kifejtett álláspontja, (Ügy van! jobbfelől.) amely szerint ő ezekben a válságos időkben a felmentést a kormánynak a legalizálásra vonatkozóan^ feltétel nélkül adja meg, a jövőre vonatkozóan pedig szintén megadja, mert a bizalmi kérdést ma felvetni nem meri. Ilyen elgondolásokból én is azon a nézeten vagyok, Ihogy a kormánytól ezt a felhatalmazást ma megtagadni nem szabad. Tisztában vagyunk azzal, hogy ez a gazdasági életnek gyógyulását eredményezni nem fogja, és ha ezt valamilyen gyógyítóeszközhöz hasonlítanám, talán injekciónak mondanám!, amelynek íiatása eltart talán hónapokig, talián rövidebb ideig, ez azonban gyökeres gyógyulást a ma gyár gazdasági életben hozni nem fog. Gyökeres javulást itt várni csak attól lehet, ha a gazdasági életben sikerül olyan intézkedéseket életbeléptetni, amelyek a bajok gyökerét szüntetik meg, amelyek a betegséget gyökerükben orvosolják, továbbá, ha ebben a végtelen bizalmi válságban, amelyben ma az egész világ van, próbálnának erkölcsi módokon is az emberek,* a vezetettek lelkületére úgy hatni, hogy itt bizonyos megnyugvás, bizonyos nyugvópont létesüljön. (Élénk helyeslés a baloldalon és a középen.) T. Képviselőház! Ennek a vitának a folyamán itt különféle oldalról megvilágították a különféle gazdasági ágak rendjében létrehozandó intézkedéseket. Méltóztassék megengedni, hogy a nagy anyagra való tekintettel, én ezeket figyelmen kívül hagyva, főképpen mezőgazdásági téren mozogjak és főképpen ezen a téren próbáljam elmondani, hogy az én megítélésem szerint mi itt a diagnózis és mik lehetnek azok a megfelelő orvosságok, amelyek ezt a betegséget • megszüntetni alkalmasak. (Halljuk! Halljuk!) . Agyoncsépelt igazság, hogy a mezőgazdasági termelés nemcsak minálunk, hanem az egész világon nagy válságban van. A nagy válság megjelenési formája abban nyilvánul, hogy a mezőgazdasági termények mennyisége, minősége és előállítási költsége nem hozható harmóniába sem a múlttal, sem pedig a gazdasági jövővel. A mezőgazdasági termelés — hogy most a magyar viszonyokról beszéljek — mennyiségileg azért van zavarban, mert a belső piac nem tudja felvenni a produktumot, külső piacunk pedig nincs. Hogy mennyire ment vissza az egész világon a mezőgazdasági termények fogyasztása, errevonatkozólag legyen szabad megemlítenem, hogy Budapest élelmiszerfogyasztása 1930-ban 30%-kai csökkent, az északamerikai Egyesült-Államokban a gyümölcs- és főzelékfogyasztás 1930-ban 42%-kai szaporodott, s ugyancsak az északamerikai Egyesült-Államokban a kenyérfogyasztás az 1930. évben 12%-kai csökkent. Talán , arra lehetne gondolni, hogy kevesebb termeléssel, olyan mennyiségű termeléssel, amelyet a belső piac fel tud yenni, lehetne segíteni a bajon, s ott van az a másik közelfekvő kérdés, hogy talán a termelés rendjét kellene úgy átalakítani, talán a régi termeivényektői kellene. úgy elszakadni és olyan új termeivényekre átmenni, amelyek talán a piacot jobban megtalálnák a belföldön és jobban megtalálnák a külföldön is. (Gaal Gaston: Melyikre?) Erre fogok válaszolni, t. képviselőtársam, hiszen ezek csak kérdések. En azt mondom, hogy amit tudományos munkákban és az irodalomban olvastam és itt a Házban is hallottam, hogy át kell menni gyógynövények és főzelék termesztésére, ezek magukban véve lehetetlen ideák, mert hiszen kicsinyben látja az ember, hogy például ha konyhakerti veteményekkel foglalkozik egy község, az egyik évben el tudja azokat helyezni a piacon, a másikban nem. (Gaal Gaston: Ha bankdirektori javadalmazásokat tudnának termelni, akkor meg volna oldva a kérdés! — Gr. Hunyady Ferenc: Ez vicc lehet, de nem megoldás!) Nem lehet tehát ezt a kérdést azzal megoldani, hogy áttérünk más termelési ágakra. Ebben a tekintetben, azt hiszem, az a konzervatív álláspont a helyes, — és az fedi a gazdasági igazságokat is — hogy Magyarország a búzával vagy áll, vagy bukik. (Farkasfalvi Farkas Géza: Ügy van! — Gaal Gaston: Ez csak az ország egy részére áll, nem az egész országra. — Farkasfalvi Farkas Géza: Az lehet!) A búzatermelés tekintetében az elkeseredés kihozta egyes emberek szájából, — .okos emberektől is hallottam — hogy nem érdemes termelni, nem érdemes többet termelni, mert minél többet termelünk, annál olcsóbb lesz annak a gabonának az ára. Az a gazda mégis jobban megtalálj a a számítását, ha ugyanazon a területen kétszer annyit, vagy százalékban kifejezve 25—25 százalékkal többet tud termelni, mintha megmarad a régi standardon. A magyar mezőgazdaság a termelés fokozása tekintetében helyes progressziót is mutatott. A hetvenes években az átlagtermés búzában 420 kilogramm volt, ez 1912-ben felment 600 kilogrammra és most — az 1930-iki statisztikát ismerem — a termelés mennyiségében a mezőgazdasági termelő államok között huszonötödik helyen állunk : Azt azonban, hogy mi többet termeljünk és jobbat termeljünk, és hogy itt végtelen perspektívák vannak a termelés fokozására, azt nem vagyok hajlandó elismerni, mert nálunk, bármennyire akarják is összehasonlítani az ország földjének jó minőségét egy másik országnak, például Németország földjének silányabbságával, nem