Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

152 Az országgyűlés képviselőházának túlságosan a politika mezejére siklott és hogyha szociáldemokratával találkoznak, aminthogy ma már találkoznak szerte az egész országban, na­gyon furcsa módon viselkednek velük szemben. Az, hogy lekommunistázzák az illetőt, szokás és divat. (Propper Sándor: Milyen ostoba tak­tika ez? — Zaj a jobboldalon.) Elnök: Csendet kérek, képviselő urak. Szeder Ferenc: En magam mélyen elítélem az ilyen minősíthetetlen eljárást, amikor sze­gény gyámoltalan emberekkel, akik politikai és gazdasági szervezkedéssel akarnak magú- , kon segíteni, ilyen jmódon járnak el- Nem okos és nem célszerű eljárás, amikor ezekből erővel kommunistákat akarnak faragni és min­den megmozdulást kommunista megmozdulás­nak akarnak minősíteni. Mert ez a legkisebb, amit megkapnak, ha a csendőrség fellép. Kon­krét eseteket hozhatok fel. Megtörténik egyes esetekben, hogy el is verik az embert a szidal­mazáson kívül azért, mert az szocialista és kom­munistáknak akarják minősíteni. Szeretném, ha a belügyminiszter úr intéz­kednék, hogy ezek a jelenségek ne forduljanak elő, azokra való tekintettel, amiket az előbb is elmondottam. Hogy már most konkretizáljak, elmondok néhány esetet. Itt van Álmosd község, ahol a pártszervezet megalakult. A csendőrség mind­járt megjelent, az embereket lehordták, kom­munista zsidó bandának nevezték őket és azt mondták, hogy ehhez a kommunista zsidó ban­dához ne tartozzanak, sőt fenyegették őket, hogy a fogukat is kiverik, ha ki merik ejteni azt a veszedelmes szót, hogy elvtárs. Vagy itt van Fegyvernek. Itt ugyanaz az eset ismétlődik meg más variációiban. Itt a szo­ciáldemokrata pártot, ami ellen és a leghatáro­zottabban tiltakozásomat ismétlem, zsidó kom­munista bandának minősíti a csendőrség. (Fel­kiáltások a szélsőbaloldalon: Hallatlan!) Itt van egy másik eset. Olaszliszkán meg­jelent a pártszervezet helyiségében a csendőrség házkutatással való fenyegetéssel kobozza el vagy viszi el a névsorát a pártszervezet tagjai­nak. Itt van Egyházasrádóc, ahol odamerészked­tek az emberek, hogy bejelentettek egy alakuló ülést, négyen aláírtak egy bejelentést és akkor megjelenik a csendőrség a községben. Behivat­ják azokat, akik aláírták a, bejelentést. Erre azt mondják: vigyázzanak, ne kommunistáskodja­nak itt, mert elviszik őket kényszermunkára, mert a magyar iföld ilyen kommunista disznó bandának nem adhat kenyeret és így tovább. De előfordulnak más esetek is. Ezeket azért teszem szóvá itt különösképpen, mert errenézve már v-an nekem konkrét ügyészségi végzésem is. Például a szociáldemokrata párt megalakul­ván, kiteszi a jelzőtáblát, 'hogy a szociáldemo­krata párt ilyen és ilyen szervezete. Akkor megjelenik a csendőrség és vagy maga veszi le a táblát és beviszi a 1 községházára, vagy kény­szeríti az embereket, mint itt leírják Borsod­szemeréről, hogy hozzanak létrát és kényszerí­tik az embereket, hogy vegyék le a táblát és vi­gyék be a községházára. De tovább .megyek. Itt van egy jegyzőkönyv és mellé orvosi bizonyítvány, orvosi látlelet van csatolva. Ez Topodaltáron történt. Ez a csendőrörsön leját­szódott esetet tartalmazza. Elmondják, hogy be­hívták őket a csendőrséghez, bementek a tanuk. Nem akarom az egészet felolvasni, csak rövi­den mondom el az esetet. Bementek tehát a ta­nuk. Először a tanukat pofozta ki a csendőr, azután pedig őt vitték be és az ő pofozásához fogott a csendőr, összepofozta, szívére vert a 8. ülése 1931 július 29-én, szerdán. " puskatussal, az illető elájult, közben kommu­nista, bitang és egyéb jelzőkkel illette. Amikor valahogy magáhozjött, alá akar Íratni vele egy nyilatkozatot, hogy őt a csendőrörspn nem bán­talmazták és amikor nem írta alá, a csendőr kezet akart nyújtani neki. ö azonban azt mon­dotta a csendőrnek, ihogy: én pedig olyannal kezet nem fogok, aki öt perucel előbb halálra akart kínozni. Amikor pedig nézi hány óra, akkor látja, hogy az órája is összetört és d. u. 5 óra 5 percet mutatott az óra, amikor a puska­tus eltalálta az óráját a zsebében. Mélyen t. belügyminiszter úr, ez a kérdés egész Magyarország közállapotával szervesen összefügg. Valahogy úgy érzem, hogy elérkezett az ideje annak, hogy rendet kell teremteni min­den téren, még a közigazgatás terén is. Én mélyen átérzem ezeknek a kritikus idők­nek súlyát és tudom azt, mélyen t. belügymi­niszter úr, hogy .mindazok, amik itt ebben a pillanatban történnek s ez a felhatalmazási javaslat sem oldja meg azokat a súlyos és kritikus időket, amelyek elé a magyarság néz és sokkal súlyosabb feladatokat is meg kell még nekünk oldanunk ebben az országban, mint amilyenek között most vagyunk. De ennek elő­feltételét ,meg kell teremteni azzal, hogy végig az országban rendet kell teremteni. Legalább a politikai szabadság tekintetében adjanak az egyiknek annyit mint a másiknak, (Ügy van! Ügy non! a szélsőbalöldalon.) de politikai, sza­badságjogi kérdéseket ne méltóztassanak csend­őrséggel és közigazgatási zaklatásokkal meg­oldani, mert —• ismétlem — sokkal súlyosabb és tragikusabb időket élünk, semminthogy ezt az utat járhatná a kormányzat továbbra is. Ott van például a jelvények kérdése, annak a jelvénynek kérdése, amelyet én ebben a pilla­natban is viselek. A battonyai főszolgabírói területen például tilos ennek a viselése, vagy tilos a viselése Meggyes egyházán is, (Propper Sándor: Minden járás külön ország!) ahol el­kobozzák azt, amiért én 60 fillért fizetek, vagy elkoboznak más jelvényt is. Elkobozzák! Hogy jönnek ahhoz, hogy elkobozzák? A belügymi­niszter úr erre nézve már nyilatkozott a Ház­ban. Ha ennek ellenére így csinálják, hogyan védekezzünk és mit csináljunk? Elvégre a bel­ügvminiszter úr az, aki a csendőrségnek paran­csol és én elvárom a belügyminiszter úrtól, — mert ezek. amiket idehozok, konkrét esetek — hogy a belügyminiszter úr is álljon a sarkára végre-valahára ezen a téren és tegye lehetet­lenné, hogy közigazgatási kiskirályok fejlődje­nek ki a vidéken. Nagyon kérem a belügyminiszter urat, hogy az interpellációmban feltett kérdésekre adjon nekem határozott választ. (Helyeslés a szélső­baloldaloti.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván nyilat­kozni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T, Ház! Képviselőtársam ugyanazt a taktikát követte ennél az interpellációjánál, .mint a többi inter­pellációjánál és ugyanazt a taktikát, mint a megelőző országgyűlésen a szociáldemokrata­párt képviselői. (Zaj a szélsőbaloldalon. — Ka­bók Lajos: Nem taktika! Csomó sérelem!) A hozzám intézett interpellációban általános vá­dakat és panaszokat méltóztatott felhozni. Az elmondott interpellációban úgy mondott kon­krétumokat hozott fel a képviselő úr. (Kabók Lajos: "tfn úgy mondom!) Ezek a konkrétumok abból állnak, hogy megemlíttetik egy község neve és panasz adatik elő, (Szeder Ferenc: Fel­olvasom a jegyzőkönyvet!) Név, a csendőr neve, vagy a megvert egyén neve, ezek mind hiányoz-

Next

/
Oldalképek
Tartalom