Képviselőházi napló, 1931. I. kötet • 1931. július 20. - 1931. augusztus 28.

Ülésnapok - 1931-8

Az országgyűlés képviselőházának 8 nek a szegény, szerencsétlen, válságba jutott kisgazdáknak instrukcióit, állatállományát, a csirkéktől kezdve a lóig s zár alá vette a birtokot. E pillanatban ezek a kisgazdák zár alatt nézhetik, hogy hogyan fogják a termésüket értékesíteni. T. Ház! Nagyon örvendtem az igazságügyminiszter úr mostani felszólalásának, melyben az ilyen esetekre nézve a törvény alapján szigorú intézkedések foganatosítását is kilátásba helyezte. Ez egészen bizonyosan olyan tipikus esete a foglalásnak és zár alá vételnek, amikor Nagykőrös városa tudhatta, hogy teljesen lehetetlen a foglalás által megszaporított költségek hozzátétele mellett a maga igényeit a lefoglalt földek, illetőleg az instrukciók és az állatállomány értékesítéséből biztosítaniEz tehát még súlyosabb helyzetet teremtett ott, s én azért kényszerültem most már az egész interpellációmat elmondani, hogy erre az utolsó momentumra mutassak rá. A miniszter úr ebben a kérdésben már határozott, az én interpellációm bejegyzése nyomán már a maga rendeletét meghozta s Pest vármegye bölcs és méltányos elhatározását a tegnapi napon a maga részéről jóváhagyta. A miniszter úr tehát ebben az irányban megtette azt, amit szociális érzék-, bői és nemzetgazdasági érdekből meg kellett tennie. Van azonban ennek az ügynek olyan mozzanata, hogy zárgondnok ül abban a birtokban, ami egyúttal azt is jelenti, hogy a becsüsök díjai, a szemledíjak és egyéb költségek most ezeket a szegény kisgazdákat még nagyobb válságba sodorják. Ez tehát azt jelenti, hogy nem ismerték fel a helyzet súlyosságát, n^m voltak elég lelkiismeretesek ezekkel a szegény, szerencsétlen, bajbajutott gazdákkal szemben, amikor rájuk rótták ezeket az új terheket is. Kénytelen voltam tehát erre a momentumra rámutatni és kénytelen voltam ennélfogva az előzményeket is elmondani. A magam részéről megnyugvással vettem a belügyminiszter úr profilaktikus, előzetes intézkedését. (Helyeslés.) Elnök: A belügyminiszter úr kíván szólni. Scitovszky Béla belügyminiszter: T. Ház! (Halljuk! Halljuk!) Amennyiben a képviselő úr interpellációját elmondotta, nem akarom az interpellációt válasz nélkül hagyni. Méltóztassék tehát megengedni, hogy egész röviden mondjam el a tényállást, amennyiben az én információim szerint bizonyos vonatkozásokban, éppen a legsúlyosabb vonatkozásokban, eltérés mutatkozik. Tény az, hogy Nagykőrös városa egyik határát, körülbelül 10.000 holdat, apró bérletekben adta ki és a bérlők kizárólag a.gazdasági helyzet súlyossága következtében a bérösszegeket nem tudták megfizetni. Nagykőrös városa ennekfolytán az 1929—30. évre megfelelő fizetési kedvezményeket adott, sőt fizetési engedményeket tett. Mivel a mai napig többen voltak, akik az 1929—30. bérévre nem fizették meg járandóságaikat, 40 ellen pert indított és ezeket a pereket meg is nyerte. Kijelentem azonban — a főispántól ma vett értesülésem alapján — hogy egyetlenegy ellen sem foganatosított a város biztosítási végrehajtást, szoros zárt és egyetlenegy zárgondnokot sem vezetett be, tehát maga a város is az egész kérdést a lehető legméltányosabban kezelte. Pedig ezt a kérdést nem lehet csak egyoldalúlag megvilágítani, mert méltóztassék a másik oldalon a város háztartását is figyelembe venni: ha vagyonának jórésze és nagyrésze után jövedelmet nem kap, mi történik, mert körülbelül 60—70.000 KÉPVISELŐHÁZI NAPLÓ. I. ülése 1931 július 29-én, szerdán. 141 pengő differenciát jelent a város háztartásában. Ezt a hiányt neki valahonnan elő kell teremteni, viszont nem szabad azt sem engednünk, hogy könnyelmű intézkedésekkel magát a kötelezettséget annyira leromboljuk, hogy a kötelezettek egyike se tartsa kötelességének a várossal szemben vállalt kötelezettségének becsületes teljesítését, mert ez megint olyan térre log vezetni, hogy magukat a városokat — nemcsak Nagykőröst, hanem a többi városokat is — olyan anyagi zavarba és bajba hozzuk, amelynél azután majd azoktól az uraktól leszek kénytelen jótanácsot kérni, akik a méltányosságban talán túlmessze mennek el és túllőnek a célon. Mert itt két érdeket kell képviselni. Kell a lehetőségig a méltányosság érdekét képviselni, viszont kell a magántulajdon szentsége alapján a városok jövedelmezőségét is biztosítani ezen méltányosság keretén belül, mert ha itten túlmegyünk a célon, olyan állapotot teremtünk, amely lerombolja teljesen a magántulajdon szentségét, úe emellett teljesen lehetetlen vagyoni helyzetbe is hozza magukat a városokat, amelyek a pótadókat olyan mértékben lennének kénytelenek éppen a vagyouosabb osztállyal szemben emelni, hogy ennek terhét viszont azok nem volnának képesek elviselni. Én tehát a magam részéről ezt a kérdést igen óvatosan kezeltem és megfontolás tárgyává is tétettem ezen rendelkezésemben, hogy amennyiben a méltányosság legvégső határáig elment a város, a saját háztartásának biztosítása érdekében most már a renitensekkel szemben eszközölje és foganatosítsa a végrehajtást. Mert odáig nem mehetek el, hogy teljesen felmentsek minden kötelezettség alól minden bérbevevőt és ezzel^ lehetetlen «helyzetbe hozzam magát a bérbeadót, magát a várost. Én ilyen értelemben intézkedtem és azt hiszem, teljes mértékben megfelel ez a mi álláspontunknak, a törvényes álláspontnak is és a méltányosság álláspontjának is. Ezen az alapon kérem, méltóztassék a válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés.) Elnök: A földművelésügyi miniszter úr kíván az interpellációra válaszolni? Mayer János földmívelésügyi miniszter: Nem! Elnök: A belügyminiszter úr tehát a földmívelésügyi miniszter úr nevében is válaszolt az interpellációra? Scitovszky Béla belügyminiszter: Igen! Elnök: A képviselő úr kíván a viszonválasz jogával élni? (Pakots József: Igen!) Pakots József képviselő urat illeti a szó. Pakots József: T. Ház! Abba a helyzetbe kerültem, hogy nem élhetek azzal a szíves^ meghatalmazással, amelyet a pihenni és kissé nyugalomra térni kívánó többségi párt részéről interpellációm elején kaptam, amikor rögtön azt kiabálták felém, hogy megadják a felmentést a mai napra, hogy interpelláljak. Az igen t. miniszter úr kegyes volt a maga részéről megfelelő intézkedést tenni az én interpellációm lényegét illetőleg, azonban mostani válaszában az igazságnak talán }gen szigorú megállapításával bennem kételyeket támasztott aziránt, vájjon jól mérlegelte-e ezen szegény kisgazdák sanyarú helyzetét, mert azt mondja, hogy azokkal szemben, akik renitensek, a legszigorúbb eszközöket fogja igénybe vétetni, hogy fizessenek. Engedje meg a t. miniszter úr, hogy ne én beszéljek most e pillanatban, hanem az a gazdasági 22